Jótündér, mondd, akarsz-e lenni?

Májusban különleges jótékonysági programot indít a Nők Lapja Café: az olvasók 33 nehéz sorsú gyermek vágyát válthatják valóra. Első körben azok jelentkezését várják, akik szívesen teljesítenének egy-egy gyermekálmot. Közülük az olvasók választják ki, kiből lehet végül jótündér.

A „33 kívánság” programot már tavaly is meghirdették: a beteg, hátrányos helyzetű vagy állami gondozásban élő gyermekek álmainak teljesítésére 84-en jelentkeztek és több mint 10 000 olvasói szavazat döntött arról, hogy közülük ki teljesítheti a kiválasztott gyermek kívánságát.

Az idei kiválasztott gyerekekről, álmaikról ITT olvashattok.

Még kilenc napig lehet jelentkezni, ha úgy érzitek, szívesen teljesítenétek valamelyikük vágyát, csatlakozzatok a leendő jótündérekhez!

Ügyintéz ő

Tehát, az a helyzet, hogy ha felhívom az áramszolgáltatót, hogy én ugyan nem Irina Grigorieva vagyok, de ő itt van mellettem, csak szegény egy kukkot sem beszél magyarul, ezért engem kért meg, hogy tolmácsoljam, amit szeretne, és mondanám a partnerszámtól kezdve az anyja nevén át a lakcíméig, a fogyasztási helyig bármit, amit kérnek, mert hogy tartozást kellene kiegyenlíteni, - hát egyből leszerelnek, nem lehet azt úgy, hölgyem, tessék határozatlan időre szóló meghatalmazást küldeni nekünk, két tanúval aláírva, két példányban, aztán majd aláírjuk, visszaküldjük, és majd akkor.
Ellenben, ha felhívom az áramszolgáltatót, hogy Irina Grigorieva vagyok, ez a partnerszámom, lakcímem, anyám neve, születési helyem, időm, minden további nélkül intézhetem az ügyet.

Akkor ez most így jó?

Update a paleo epres kókusztortához

Jó hírem van mindazoknak, akiket a palacsintasütő-sütő kombinált használata riasztott el attól, hogy elkészítsék ezt a remek sütit.
Megsütöttem kapcsos tortaformában, sima ügy, 170 fok légkeverésen (alsó felső sütéssel 180), és 25 perc.
Ha kihűlt, jó késsel gyönyörűen kettévágható.
A cocomas nevű kókuszkrémet pedig újabban habbá verem egy kis nyírfacukorral, mert hogy felverhető, és így keverem bele a kókuszreszeléket.

Süssétek meg, majd mondjátok el, hogy ízlett!

Rekord

Apa: Képzeljétek, egy amerikai nő megdöntötte a hárompontos dobások rekordját. 135 dobásból 132-szer kosárba talált.
Bence: Csukott szemmel?


A rekord beállítása egyébként ezen a videón megtekinthető.

Az eper sorsa - avagy miért készült George Hamilton helyett egyszerű epres pite

Megígértem valakinek, hogy ma délutánra készítek számára valamilyen sütit, epres legyen, ez volt a kívánság. Hát akkor George Hamilton lesz - határoztam el, szerintem ez az epres sütik királya, bár inkább olyan királynős, szívesebben hívnám Lady Hamiltonnak, úgy még keszthelyi kötődése is lenne, hiszen Festetics Tasziló (a híres Festetics György herceg elsőszülött fia) felesége Lady Mary Victoria Hamilton volt. Ilyen szép névhez minimum dukálna egy torta... Lady Hamiltonnak egyébként volt egy kutyája, Erdmann, akinek a szobra a mai napig megtekinthető a kastélyban. Erdmann is megérdemelne valami jópofa sütit.
Nos, a mai napom kissé vontatottan indult - mivel tegnap későig dolgoztam, úgy döntöttem, délelőtt alszom egy kicsit. Tizenegy után vágtam neki a bevásárlókörutamnak, előtte azonban gyorsan összedobtam a Hamilton torta tésztáját; 33 perc, amíg megsül, szóltam a családnak, ha a sütő órája sípol, és még nem vagyok itthon, vegyék ki a két tepsit, hadd hűljön a torta alja és teteje.
Szép magyar epret kaptam egy kis zöldségesnél; a főnökasszony kedvesen érdeklődött, mit készítek belőle.
- George Hamilton tortát - mondtam erre, és röviden felvázoltam, hogy is néz ki ez a csoda.
- Én is sütöttem epreset, na de nem fakszniztam ennyire - mondta erre ő. - Tudja, azt az olajos tésztát készítettem. Három tojás, másfél deci olaj, másfél deci víz, huszonöt deka cukor, ugyanennyi liszt, fél sütőpor, kis citromhéj, tepsibe öntöttem, rászórtam az epret, 180 fokon huszonöt perc alatt készen is volt.
- Hmm, jól hangzik - hümmögtem elismerően, miközben azért magamban nyugtáztam, hogy George-nak a lába nyomába sem ér. Mondjuk, nincs is vele annyi munka...
Hazatérve örömmel nyugtáztam, hogy a torta alsó és felső lapja tökéletes lett, és már majdnem ki is hűlt. Gondoltam, nekiállok felverni a tejszínhabot, hogy elkészülhessen a nagy mű, de eszembe jutott, előbb kipakoltatom a gyerekekkel a mosogatógépet, legyen rend, miközben dolgozom.
Egy rossz pillanat volt. A poharas szekrénybe pakoltak be éppen, amikor az egyik üvegpohár megbillent, és szabályosan szétrobbant a konyhapulton. Az üvegszilánkok szanaszét repültek, belepattantak a tortagyűrűvel körülvett Hamilton-lapokba is.
Nem tagadom: sírva fakadtam. Nézegettem, menthető-e, de miután a szeletelt mandula alatt is találtam két szilánkot, nem mertem kockáztatni. Hiszen bőven "elég", ha csak egy marad benne, véletlenül. Nézegettem, nézegettem, de emberem a tettek mezejére lépett: fogta, és mindkét lapot a kukába hajította.
- Így nem kísért tovább - mondta.
Az időmbe nem fért bele az újabb Hamilton, így visszaidéztem a zöldséges néni receptjét, és összeraktam öt perc alatt; 25 alatt megsült, ahogy mondta, és akik kapták, boldogok voltak.

Tehát, a hozzávalók, csak hogy ne kelljen guberálni:
3 tojás
25 dkg cukor
25 dkg liszt
1,5 dl olaj
1,5 dl víz
fél cs. sütőpor
1 citrom reszelt héja

A tetejére 30-40 dkg eper

A tojást habosra keverjük a cukorral, majd mehet bele az összes többi hozzávaló. 180 fok, 25 perc.

A néni azt is mondta, hogy ha a sütőbe egy vízzel teli kislábast teszek, nem süllyed el a tésztában az eper, Na, ezt elfelejtettem.

Lelkem a sütiben

Régen látott orosz ismerőseink (приехали из Москвы) kérdezték, mit csinálok mostanában, és amikor kiderült, hogy cukrászként (is) dolgozom, azonnal tesztelni akarták a süteményeimet. Vagy négyfélét kóstoltak, egyikük két falat között elgondolkodott, majd ezt mondta:
- Nagy lelked van (you have great soul), és nemcsak az alapanyagokat teszed bele a sütibe, hanem a lelked is benne van.
Remélem, jóízű...

Paleo epres kókusztorta

Szereti a nép a paleo sütiket. Ez van.
Én is szeretem. Nem eszem minden nap, de kétszer egy héten igen.
Szeretek kísérletezni új sütikkel, és bár lehet, hogy ezt már előttem évekkel felfedezték ős-paleósok, nekem örömöt okozott, hogy ismét olyan desszertet sikerült létrehoznom, amely nem tartalmaz cukrot, lisztet, tejterméket, az élvezeti értéke mégis magas. Nem olyan "háát, nem hizlal? Akkor jó...", hanem az, amit megkóstolsz, és csak annyit mondasz: mmmmmmmmmmmm.
Amennyiben szereted a kókuszt, persze.
Emellett, aki az imént felsorolt tápanyagokra allergiás, fogyaszthatja. Aki diétázik, szintén bátran eheti - persze, nem nyakló nélkül, kalóriaértéke ennek is van, azt azért ne feledjük.

Hozzávalók:
8 tojás
30 dkg kókuszreszelék (20+10)
5 dkg kókuszolaj
10 dkg nyírfacukor vagy eritrit
fél kk szódabikarbóna
50 dkg eper
1 doboz (20 ml) cocomas kókuszkrém  - én legalábbis ezt használom
átlátszó tortazselé, nyírfacukor és víz a tetejére

1. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket kemény habbá verjük a nyírfacukorral. Amikor jól felverődött hozzáadjuk a sárgákat. Én nem akartam, hogy nagyon sárga legyen, meg kellett is néhány sárgája másba, ezért csak 4 tojássárgát adtam hozzá; valószínűleg csak fehérjével is jó, és az összes sárgájával is - ezt majd még tesztelem. A sárgák után mehet a kókuszolaj, majd beleborítjuk a 20 dkg kókuszreszeléket, a szódabikarbónát, és elkeverjük. Nem sokáig, minél kevésbé törjük össze a habot.
2. Vékonyan kiolajozott palacsintasütőbe - az enyém 26 centi átmérőjű* - simítjuk a massza felét, és takarékon sütjük 3-4 percig. Közben bekapcsoljuk a sütőt, ha van olyan funkciónk, hogy csak felső sütés, akkor arra, ha nincs, hát akkor alsó-felső, 200 fok. A palacsintasütő nyelét körbetekerjük alufóliával legalább három rétegben.
3. Az így előkészített palacsintasütőt a sütőbe tesszük úgy 3 percre, ez teljesen sütőfüggő, legyünk résen. A lényeg az, hogy ha a kezünkkel megtapogatjuk a kókuszos lap tetejét, érezzük, hogy már szépen összesült, nem nyers. Azt kell kitapasztalni, hogy mennyi az az idő, amikor megsül, de még nem ég meg - hát ehhez kell a rutin.
4. Ugyanígy sütjük meg a másik lapot is, majd rácsra borítva hagyjuk kihűlni.
5. A kókuszmasszát összekeverjük a maradék (10 dkg) kókuszreszelékkel.Felét az alsó tortalapra kenjük, amit bőven megszórunk darabolt eperrel, jöhet rá a másik lap, kókuszkrém, darabolt eper, és a végén a nyírfacukorral, vízzel előírásszerűen elkészített zselatin. Utóbbi azért kell, mert ha nem fogy el azonnal, az eper szottyosodni kezd a tetején előbb-utóbb, az meg már nem olyan szép.



*Kisebb palacsintasütőben nyilván több lapot tudunk sütni - gondoljuk meg, ha nem akarunk magasabb sütit, (tehát egy lappal többet) elég lesz 6 tojásból készíteni a piskótát, arányosan csökkentve a hozzávalókat.

Poszt-anyák napi poszt

Mivel most már csak egy szem alsótagozatos gyermekem van, mindössze egyszer megyek májusban anyák napi ünnepségre. Volt idő, hogy hármat ültem végig két nap leforgása alatt, és bár minden tiszteletem a pedagógusoké, azt hiszem, maradandó károsodást szenvedtem, amely abban ismerhető fel, hogy a "Serkenj fel kegyes nép" című népdal allergiás reakciókat vált ki belőlem.
A reakcióm tisztán idegi, és a "repdesmííín teggyanygyal", illetve az "annyiál dásszájjon" szövegrészeknél csúcsosodik ki.
Tegnap tudatosodott bennem, az ünnepségen, hogy vélhetően serkenjfelkegyesnép-mérgezést kaptam az elmúlt tizenhárom évben, amióta részt veszek efféle ünnepségeken. Nem múlt el egyetlen egy sem e dal nélkül.
Indítványoznék valamit.
Mi lenne, ha csak minden páratlan évben lehetne bevenni a műsorba ezt a népdalt, amelyet egyébként Kodály Zoltán gyűjtött Nagyszalontán, tehát nem holmi Söprik a Pápai utcát-félékkel van egy polcon.
Nos, minden páratlan évben, ez azt jelenti, hogy idén már megvolt, jövőre kimarad, utána Zsófi is felsős lesz, a jelenlegi tendenciák alapján vége az anyák napi ünnepségeknek, így óvatos becslésem szerint lesz cirka tíz évem a regenerálódásra, hogy majd az unokáim ünnepélyein immár megedződve álljak az újabb dózis elé.
Mondjuk, azért még egy kérésem lenne: ne Bródy János Mit tehetnék érted című dala töltse ki az üresedést a páros években, ha lehet, mert a többször is megismétlődő "De ha eltűnne az arcodról az a sötét szomorúság,/ Úgy érezném, vannak még csodák" sorok nem túl hízelgőek egyetlen anyára nézve sem.

Gyerekkel vagy gyerek nélkül: Festetics Imre Állatpark!

Az a helyzet, hogy bármennyire is megkérdőjelezik egyesek időnként, hogy érdemes-e nekem még mindig/megint tanulnom, csomó érdekes dologgal szembesültem csak az elmúlt három évben az egyetemnek köszönhetően. Legutób hétfőn.
Őszintén, meglehetősen halogató típus vagyok. Akkor állok neki valamit megcsinálni, amikor már feltétlen muszáj, esetleg kicsit késő is, de valahogy mindig akkor jön az ihlet, amikor szorongat a (határ)idő.
Most például az ökoturizmus menedzsment tárgyból kellett beadandó dolgozatot készíteni egy környékbeli ökoturisztikai létesítményről, május 6-i határidővel. 4-én kitaláltam, hogy legyen a téma a Festetics Imre Állatpark,  , 5-én, vasárnap nekiálltam. Összeszedtem mindent, amit a neten találtam, de az bizony nem volt

túl sok. Így aztán 6-án délelőtt kikerekeztem az állatparkba - ahol, szégyen, gyalázat még nem jártam -, és jól kikérdezgettem a park vezetőjét, Györke Zsombort mindenről, amiről csak tudtam.
Hála neki, a dolgozat pont elkészült, amire kellett, viszont tényleg elszégyelltem magam, hogy ilyen klassz hely van itt, és én még nem hoztam el a gyerekeimet. Szinte minden nap elmegyünk mellette, de valahogy kívülről nem tűnik olyan érdekesnek. Szürkemarha, tyúk, kacsa, liba, pulyka, meg néhány állat látszik még.
De bentről - egész más. Sok állat van, szépen vannak tartva, a terület tiszta, nincs állott büdös trágyaszag, mert minden nap kitrágyáznak az állatok alól, és el is szállítják a hatalmas kupacot. Amíg ott voltam, éppen született egy kis cigája (juhfajta), az anyja javában nyalogatta, amikor távoztam.
A parkban játszótér is van, hamarosan elkészül a büfé épülete, sok-sok asztalt és padot telepítettek, ahova le lehet ülni, meg lehet enni a magunkkal hozott ennivalót, vagy épp nézegethetünk, ameddig kedvünk tartja.
Ha Keszthelyen jártok, ne hagyjátok ki.
A felnőtt belépő 800 Ft, a diák, nyugdíjas 500, a 6 év alatti gyereknek 200 forintosat kell venni. Nyitva minden nap 9-19 óráig. Ja, a helyszín pedig Keszthely, az elkerülő út - hivatalos nevén Csapás út, Gyenesdiás felől a Tesco felé haladva jobb oldalt (utána kb. 100 méterre van a hipermarket).

Paleo csokimáz videóval

Többen is kérték, mutassam meg, hogy készítem a paleo csokimázat.
Nagyon egyszerű - és persze a nem paleósat is ugyanígy lehet.
A videóért elnézést kérek, a következő alkalommal javítjuk, és elkészítjük fekvő formátumban...

Hozzávalók:
5 dkg nyírfacukor
víz
5 dkg kókuszzsír
4 dkg kakaópor

Tehát, a lépések:
1. Egy kisebb edénybe, vagy méretes bögrébe kimérjük a cukrot, annyi viszet öntünk rá, amennyi ellepi,

majd mikróban (én legalábbis ott) addig melegítjük - időnként átkeverve -, amíg a cukor fel nem olvad.
2. Belemérjük a kókuszzsírt, kevergetjük, amíg ez is felolvad.

3. Hozzáadjuk a kakaóport, majd a habverőgépbe az egyik kart visszahelyezve addig keverjük, amíg be nem sűrűsödik. Persze, lehet kézzel is, de az kissé tovább tart.
Ennyi!

A végén bevonjuk vele a sütit.

Szépen megdermed, és finom!

Húsgombócok zöldségmártásban

Ez az étel az egyik kedvencem.
Régóta készítem különböző verziókban, tulajdonképpen lecsós alapról van szó, amely kiegészül padlizsánnal - feltétlenül -, illetve egyéb zöldségekkel, például répával, cukkinivel, hagymával. Van, amikor húst nem is teszek bele, de most a paleo kísérleti időszakban némi darált sertéscombbal tettem laktató ebéddé.
Azzal utólag szembesültem, hogy ez az étel bizony nem is paleo: ebben az étrendben nem ajánlatos a paradicsom, a padlizsán, illetve a paprika sem.

Hozzávalók (4 személyre):
2 fej lila hagyma
4-5 tv paprika
1 padlizsán
1 cukkini
3 szál sárgarépa
 üveg (kb. 3 dl) paradicsompüré
só
bors
fokhagyma
zöld fűszerek tetszés szerint

70 dkg darált sertéscomb
10-15 dkg zabpehely (nem kimondottan paleo, de a megengedő kategóriában van)
1 tojás
só
bors
1 gerezd zúzott fokhagyma

1. A hagymákat felszeljük, kevés zsiradékon (lehet állati zsír, vagy kókuszzsír, ha már paleo) megdinszteljük. Közben megtisztítjuk és apróra vágjuk a többi zöldséget is, vagy reszeljük a nagylyukú reszelőn. Az összes zöldséget a hagymára rakjuk, jól átkeverjük. Hozzáadjuk a fokhagymát, sózzuk, fűszerezzük, pároljuk úgy tíz percig, majd felengedjük a paradicsompürével, és annyi vízzel, hogy még azért sűrű legyen a szósz.
2. Amíg felforr, a húst összekeverjük a tojással, a zabpehellyel és a fűszerekkel, majd vizes kézzel gombócokat formázunk a masszából, és a paradicsomos raguba tesszük. Fedő alatt együtt kb. még 25 percig főzzük kis lángon.

Kész.

A kórházban

A nap végére azért ti is belejöttetek, hogy nem hétfő van, igaz?
Ma többször figyelmeztetnem kellett magam, hogy holnappéntek, holnappéntek, ami a készítendő torták száma miatt érdekes, mivel ballagás esete forog fenn több iskolában, és ez kihat az én munkámra (a cukrászságra, nem az újságírásra) is.
Tegnapelőtt orvosnál voltam a térdeimmel, a sürgősségin rendelő orvos hívott be magához délután négyre a kórházba, és amíg várakoztam, a mentősök egy napszemüveges férfit toltak végig a folyosón, majd eltűntek vele a folyosó végét lezáró ajtó mögött. A fickó tíz perc múlva botorkált vissza az ajtón át, láthatóan merev részeg volt, ezért nem igazán haladt, és valami véres folt volt a térdén. A beteghordó, aki éppen szemből érkezett vele, megkérdezte:
- Hát maga meg mit csinál itt?
- Hhh...a.aaaza meeeek...
- Nem a mentő hozta be?
- Te'?
- NEM A MENTŐ HOZTA BE?
- Neeeeem...
Eddigre kijött az asszisztensnő az egyik rendelőből, visszatuszkolták ketten a férfit egy székre, közölték vele, hogy igenis a mentő hozta be, üljön le, majd behívják, addig meg várjon. Némi ellenállást tanúsított, de végül leült, a folyosó végi ajtót becsukták, így nem láttuk, mi történt vele ezt követően.
Velem együtt várakozó betegtársamból azonban ez kis epizód előhozta a mesélési kedvet; sztorizni kezdett. Az egyik hévízi szállodában dolgozott, ahonnan egyszer csak eltűnt az egyik vendég; nem hosszú időre, de a felesége nem találta. Kiderült, hogy elment sétálni, cukorbeteg volt, leesett a cukra, és össze-vissza beszélt az utcán, olyan volt, mint aki részeg - a járókelők kihívták a mentőket, akik a pszichiátriára szállították. Ott aztán viszonylag hamar kiderült, hogy a cukor a probléma, és cukros vízzel meg is oldották, így a férfi délutánra előkerült. Aztán, mesélt egy másik esetet is, amikor a vendég szintén hasonló okokból rátámadt a szállodai szobában a feleségére, mert azt hitte, valami betolakodó - később nem emlékezett semmire. És még eszébe jutott egy néni is, aki azzal a panasszal ment le éjjel a recepcióra, hogy a halott anyósa ott ül az erkélyen, és ő nem tud tőle aludni.
- És?
- A kollégámmal felmentünk a szobába, kimentünk az erkélyre, ott kiabáltunk egy darabig, majd megmondtuk a néninek, hogy minden rendben, elment. Erre lefeküdt, és aludt nyugodtan - de reggel ő sem emlékezett a történtekre. Szóval, vannak érdekes esetek.
És tanulságosak is - hiszen meg kell(ene) jegyeznünk azt, hogy a részegnek tűnő ember lehet, hogy épp egy nagyon veszélyes állapotba került cukorbeteg, akinek sürgős segítségre van szüksége, valami cukrosat kell vele itatni gyorsan, mert súlyos esetben hányás, hallucináció, görcsök és végül eszméletvesztés léphetnek fel. Persze, könnyű ezt mondani, hogy tanuljuk meg, hogy nem feltétlenül részeg, de ha ezt a mentősök sem tudják egyből megállapítani, akkor vajon hogyan várható el a laikusoktól?*
Mindenesetre, minél többször hallunk róla, annál nagyobb az esély arra, hogy szükség esetén megfelelő segítséget tudunk nyújtani az arra rászorulónak.
A férfit egyébként tíz perc múlva megint keresték, de kiderült, hogy taxit hívatott magának, és hazament.
A térdeimnek nincs komoly bajuk, porcépítő tablettát írt fel a doki.



*Csak halkan jegyzem meg, hogy amióta elkezdtem jobban utánaolvasni a paleolit étrendnek (nem akarok vitázni róla), megdöbbentő beszámolókkal találkoztam étrendváltoztatás következtében meggyógyult cukorbetegektől... Nem mondom, hogy kritikátlanul el kell fogadni, de érdemes elgondolkodni rajta!

A mi utcánk

A mi utcánk c. rovatunk bemutatja:
ilyen fák is vannak nálunk!

Fotó és effektek: Bence

Zsófi, a triplán bölcs

Kilencéves legkisebbünk rendszeresen megjegyzi, hogy ő triplán bölcs. Először csak úgy "amúgy", kétszer meg azért, mert mindkét keresztneve - Zsófia Szonja - bölcsességet jelent.
Pénteken azzal állított haza, hogy rendkívül boldog, mert a Georgikon Majormúzeum által meghirdetett pályázaton - háziállatokat kellett rajzolni - a műve díjazott lett. Miután gratuláltam, és kiörvendeztük magunkat, azt mondtam:
- Mindig annyira sajnáltam gyerekkoromban, hogy nem tudtam szépen rajzolni. Én is úgy szerettem volna, ha egyszer díjaznak...
-  Á, anya, ne sajnáld. Lehet, ha szépen tudtál volna rajzolni, most nem lennél cukrász. Az pedig nagy kár lenne.

A tehenes rajz a pályamű tökéletes mása.

Paleo meggyes csokitorta

Mit is mondhatnék... Ennél a sütinél elég a képre nézni, azt hiszem. Pont ilyen, amilyennek látszik. Cukor helyett nyírfacukorral készült, liszt helyett őrölt mandulával.
Meg persze "paleo csokival", amit kevés vízben feloldott nyírfacukorral, kókuszzsírral és kakaóporral készítek.

Hozzávalók (26 cm-s tortaformához):
6 tojás
10 dkg nyírfacukor
10 dkg kókuszzsír
5 dkg kakaópor
30 dkg finomra őrölt mandula*
1 kk szódabikarbóna

50 dkg (fagyasztott) meggy -a lényeg, hogy ne cukrozott legyen

A csokimázhoz:
5 dkg nyírfacukor + 3-4 ek víz
5 dkg kókuszzsír
3 dkg kakaópor

1. A sütőt előmelegítjük 180 fokosra (alsó-felső sütés). A tojásokat a nyírfacukorral nagyon habosra keverjük, gépi habverővel úgy öt percig. Hozzáadjuk a felolvasztott kókuszzsírt, a mandulát, a kakaóport és a szódabikarbónát, sütőpapírral borított 26 centis kapcsos formába öntjük a masszát, és cirka 25 percig sütjük. Amikor megsült, kivesszük a formából, rácson hagyjuk hűlni.
2. A meggyet hagyjuk kiolvadni, vegyünk ki belőle 12 szép szemet a díszítéshez, a többit turmixoljuk össze botmixerrel, de ne teljesen pépesre.
3. Készítsük el a csokimázt. Én már kifejlesztettem erre egy jó kis technikát, amit hamarosan videón is bemutatok, mert hogy érkezett ilyen irányú kérés.
Szóval.
Egy jó nagy (mondjuk, kb. 4 dl-es) bögrébe kimérem a nyírfacukrot, ráöntök annyi forró vizet, amennyi éppen ellepi - ez az a bizonyos 3-4 evőkanál. De lehet, hogy 4-5. Keverem, hogy oldódjon a cukor (különben szemcsés marad a máz). Ha nem akar oldódni, 10-15 másodpercre mikróba teszem. Amikor már nem szemcsés a cukor, vagyis kész a szirup, és jó meleg is, belemérem a kókuszzsírt, és szintén olvadásig keverem. Utána jöhet a kakaópor, és ekkor a kétkaros habverőgépembe beleteszem az egyik kart, és ezzel az egy karral keverem ezt a masszát addig, amíg szemmel látható változás nem történik: besűrűsödik és fényes lesz. Ha nem akar összeállni, 2 ek hideg vizet teszek még bele, újra keverem, és garantáltan tuti lesz.
4. A pürésített meggyet összekeverjuk a máz nagyrészével, és elosztjuk a torta tetején. Annyit hagyjunk a mázból csak, amennyivel még az oldalát be tudjuk vonni - és ezt tegyük is meg. Hűtőben hagyjuk dermedni 2-3 órán át, vagy egész éjszaka. Tálalás előtt 12 szeletre vágjuk, mindegyik szeleten elhelyezünk 1 szem meggyet.

 
*Megjegyzés:
Tapasztalataim szerint a mandulaőrleményből készült tészták (mint a svéd mandulatortáé is) minősége nagyban függ az őrlés finomságától. Amíg jó volt az aprítógépem, abban egy perc alatt összeapríttattam a mandulát. Aztán ugye elromlott, azóta a kis Moulinex Fresh express-szel (bocs, ez most nem reklám, csak a tapasztalat miatt írom le), annak is a parmezánreszelő betétjével őrölök, és a tészták sokkal jobb állagúak lesznek.

Az igazi Friedmann - avagy epres sajttorta némi kiegészítéssel

Az igazi Friedmann nem olyan, mint az igazi Trebitsch, nem, egy sütiről van szó. 
Néhány bejegyzéssel ezelőtt ismét megemlítettem, hogy az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem úgymond világi (vagyis nem a rabbiképző), kultúrtörténész szakának hallgatója voltam. Bár az oktatóink a legkiválóbb hazai tudorok közül kerültek ki (Popper Péter, Veres András, Pelle János, Gábor György, Schőner Alfréd, Haraszti György, Ungvári Tamás), a legtöbbet padtársamtól, Sanyitól tanultam.
Talán nem bánja, ha annyit elmesélek róla, hogy miután a '60-as években befejezte a középiskolát, azonnal vállalkozni kezdett - az ország egyik első maszekja volt. Hihetetlen pályafutásának újabb és újabb meglepő fordulatait mesélte el hétről hétre, amikor az órák közti szünetekben kávéztunk.
Évtizedeken át hajtott, dolgozott, küzdött, egy valamit nem igazán akart soha: tanulni.
Azt 54 évesen kezdte el. Ahhoz képest viszont ma már oktat azon az egyetemen, ahol együtt voltunk diákok.
Élettapasztalata, tanácsai sokat segítettek nekem, sőt, a blogomat is figyelemmel kíséri, időnként megdicsér, vagy éppen lehord - de mindig őszinte. Éppen ezért is ígértem meg neki, hogy egyszer egy süteményt elnevezek róla.
Eljött az idő: ezt az epres sajttortát méltónak találtam. Bár áfonyával még inkább Sanyihoz
illőnek éreztem volna, mivel azt most nem kaptam, gondoltam, eperrel is nagyon jó lesz. És úgy fogom hívni, hogy Epres Friedmann.

Egyébként az elkészítése nagyon egyszerű.
A hozzávalók:
30 dkg (kicsit kevesebb, mint másfél guriga) Győri Édes zabkeksz
10 dkg vaj
15 dkg csoki
1,5 dl tejszín
1 doboz (20 dkg) natúr krémsajt
2 dl tejszín
fél csomag zselatin fix
kb. 50 dkg eper
átlátszó tortazselé a tetejére

1. A zabkekszet ledaráljuk, összekeverjük a vajjal, és 29 cm átmérőjű (én ekkorában készítem, ikeás) piteformában egyenletesen elrendezzük úgy, hogy végig a peremet is fedje a keksz. 180 fokos sütőben 12 percig sütjük, majd kivesszük, hűlni hagyjuk.
2. A csokit összeolvasztjuk (én mikróban) a tejszínnel. Úgy szoktam, hogy egy bögrébe tördelem a csokit, ráöntöm a tejszínt, és kb. másfél percre teszem a mikróba - a tejszín felforr, de ne fusson ki... Utána már csak keverem, amíg a csoki és a tejszín tökéletesen nem elegyedik. A keveréket a kekszalapra öntöm, kihűtöm.
3. Felverjük a tejszínt a zselatin fixszel, porcukorral ízesítjük, majd hozzáadjuk a krémsajtot. Eloszlatjuk a csokin.
4. Az epret felszeleteljük, szépen elrendezzük a sajtos krémen, majd befedjük a leírásnak megfelelően elkészített tortazselével.

Ez a torta tökéletes, nagyon finom. El is küldtem a fotóját Sanyinak, és megkérdeztem, nevére venné-e, mert úgy gondoltam, róla nevezném el.
A következő választ kaptam:

Most jöttem haza Angliából, ahol csodálatos scone-okat és pie-okat ettem. Hazaérve ilyen jó hír még nem fogadott. Megtisztelsz. Ha megtennéd még, hogy a tetejét megszórod csokiforgáccsal (keserű),  mentalevéllel, és a torta közepére egy nagy fehér habcsókot ültetnél, amire reszelt citromhéj kerülne, és elszórtan némi színes robbanócukorkák sunyítanának a habcsók redőiben, és végül az egész közepén szív alakú kandírozott körte trónolna félig csokiba mártva. Mindezek az összetevők, úgy gondolom, jól tükröznék azt a laza visszafogottságot, a környezetbe simuló szerénységet, a hatalmas, az egész világot befogadó óriási szívet, a habcsókhoz illő fehér lelkületet és a kirobbanó formát, mely metaforákkal engem jellemezni szoktak úgy jó-, mint rosszakaróim. (Természetesen az egészet locsold le jól citromlével, nehogy azt higgyék, az élet csupa habostorta.) Köszönöm.

 Hát ilyen az igazi Friedmann.

A kommentek

Elnézést kérek mindenkitől, aki az elmúlt 11 bejegyzésnél kommentelt: sajnos, azok a hozzászólások elvesztek.
Nem tudom, mi történhetett, de ki kellett iktatnom a Google+ szolgáltatást, hogy helyrejöjjön ez a baj.
Most már jó.
Szóljatok hozzá nyugodtan, akár visszamenőleg is...

Az új otthonunkról

Lassan 50 napja lakunk az új házban, itt az ideje, hogy meséljek róla kicsit.
Keszthely új részére költöztünk, tulajdonképpen ez is amolyan kertváros. Sokat gyalogolunk és biciklizünk, és bár azt gondoltam, majd boltba is inkább e két környezetbarát közlekedési móddal járok, rájöttem, ez nem megy, mert ha az egyik boltban nem kapok meg mindent, a cuccokkal átmenni a másik üzletbe már nem valami jó.
Vagy csak én vagyok túl kényelmes.
Tehát, az új házat belaktuk, szeretjük.
A kapun belépve készült ez a kép; a járda két oldalát tulipánok és nárciszok szegélyezik. Többek között.

Ééés! Rengeteg eper az előkertben! Nem leszek rászorulva arra, hogy kiderítsem, a magyar eper tényleg magyar-e...

Az előkert után menjünk be kicsit a házba - de most csak a konyháig: hát ez az én új alkotóterem.

Nem nagy, viszont kicsi... De most már lassan mindent elrendezgettem úgy, hogy kézreálljon.
A hűtőajtón gyűlő rajzokat is megmutatom: a vérnyúl Bence alkotása, az alsó két rajz Zsófié.

Hátul a kert pedig megint finomságokat tartogat - reméljük, nem jön már sem fagy, sem hó, sem jég, nem lesz tartós aszály. Ebben az esetben szüretelhetünk feketeszedret.

Meg cseresznyét.

Bogyó is élvezi az új helyet, birtokba vette az udvart.

Hát igen, a biciklik - ezek nem fértek be a tárolóba, itt sorakoznak a ház háta mögött. Őrző-védő szolgálattal.

Azt, hogy ide költöztünk, mindenki egyértelműen jó döntésnek ítéli, a gyerekek mindannyian szeretik az új helyet, mert amellett, hogy könnyebb az önálló közlekedés, több barát is lakik a környéken.

A hétfői földrengésről jutott eszembe

1985. augusztus 15-én reggel 6 óra 29 perckor (erre nem emlékeztem ilyen pontosan, csak utánanéztem) a Richter-skála szerinti 4,9-es erősségű földrengés volt berhidai epicentrummal.
Mi Veszprémben éltünk akkor (20 kilométerre fekszik tőle Berhida), 13 éves voltam, és arra ébredtem, hogy apu bekiabál a szobába: keljetek fel, földrengés van!
Csak az volt a gond, hogy ő rendszeresen ébresztett így bennünket, viccből. Ezért aztán a másik oldalunkra fordultunk, és mondtuk a tesómmal, hogy jó-jó, majd mindjárt, ám ekkor szokatlan dolog történt: apu szabályosan üvölteni kezdett, hogy most azonnal ki az ágyból és nyomás ki az udvarra, mert különben...
Akkor már tudtuk, hogy nem tréfa.
Nem éreztem semmit, de a plafonon végigfutó repedésből láttam, hogy tényleg történt valami.
Berhidán és Peremartonban komoly épületkárok keletkeztek, 72 házat kellett lebontani, az iskola is használhatatlanná vált: a gyerekeket veszprémi iskolákban helyezték el. A mi osztályunkba is kerültek hárman.
Egyikük, Szilvi rövid időn belül a barátnőm lett. A legjobb. Az a fajta lány volt, aki nemcsak beszélni, hanem hallgatni is tudott.
Aztán, középiskolás korunkban nem nagyon találkoztunk, Keszthelyre kerültem, ő Várpalotára járt, és amikor én épp az élet értelmét kutatva mély depresszióban vesztegeltem, negyedikben, 18 évesen, egyszer csak összefutottunk. Veszprémben, a buszpályaudvaron.
A szeme ragyogott, fülig ért a szája. Ott, őt hallottam először Istenről beszélni úgy, hogy hihető volt: tényleg létezik, tényleg meg tud változtatni embereket, sorsokat, és tényleg jó. Bár nagyon furcsa kifejezésekkel élt ("találkoztam Jézussal", "megismertem Istent"), és azt is mondta, vonatkoztassak el a templomból ismert komor, szigorú istenképtől, - az, ami belőle áradt, annyira vonzó volt, hogy csak azt tudtam: ezt az Istent én is meg akarom ismerni. Ha a Szilvin segített, talán rajtam is tud. Megkeresem, bárhol is van.
Megtaláltam - pontosabban, inkább ő talált meg engem; egy rövid ima volt, ami megváltoztatta, és új irányba állította az életemet. Ami által törlődött a depresszió, és azt is tudtam, tiszta lapot kaptam. Ennek 23 éve már, és a legjobb dolog volt, ami történhetett velem.

Nos, így hatott a berhidai földrengés az én életemre.

Holokauszt utazó vagonkiállítás Keszthelyen

Több Holokauszt-túlélővel is volt már alkalmam beszélgetni - két, pontosabban három történet itt a blogon is olvasható: az egyik írásban Éva és Arie Klang meséli el, hogyan élte túl a vészkorszakot, Weiss Zsiga bácsi emlékeit három részben örökítettem meg: itt található az első, itt a második, itt pedig a harmadik rész.
Az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem kultúrtörténész hallgatójaként olyan emberek között mozogtam, olyanokat hallgattam, akik vagy maguk, vagy felmenőik révén érintettek a Holokausztban.
Persze, ebben igazából mindenki érintett.
Nem lehetünk közömbösek, mert az, hogy ilyesmi ne történhessen meg újra, mindannyiunk érdeke és felelőssége.
Magyarországon a mai napig nem sikerült feldolgozni a történteket, ezt nagyon jól bizonyítja, hogy az Élet Menete rendezvény napján Adj gázt! címmel rendeztek volna felvonulást árpádsávos zászlókat lengető motorosok.
És az is, hogy vannak, akik ezt nem tartják borzasztónak.
Éppen ezért ítélem nagyon fontosnak, hogy beszéljünk róla, mondjuk el a fiataloknak, mutassuk meg, amit meg lehet, halljanak túlélőket, amíg még vannak. Ők bizonyítékok arra, hogy nincs messze tőlünk az a szörnyű korszellem, amely csírájában itt van most is, és növekszik.
Aki teheti, nézze meg a marhavagon vándorkiállítást, ezt a Novák Ilona múzeumpedagógus ötletéből megvalósított, az Élet Menete Alapítvány által fenttartott megdöbbentő "szemléltető eszközt". Korabeli marhavagont rendeztek be úgy, hogy benyomásokat adjon annak a gonosz tervnek a végrehajtásáról, amely hatmillió áldozatot szedett.

Keszthelyen a vasútállomás végén, a pavilonsorhoz vezető utat keresztező vasúti átjáróhoz közel helyezték el a vagont. A tegnapi ünnepélyes megnyitón a 85 éves Forgács János bácsi mesélt az általa megélt szörnyűségekről - négy nagy koncentrációs tábort megjárt, maga Mengele is "osztályozta". Volt Birkenauban, Auschwitzban, Dachauban, tizenhat éves korában kellett hullákat raknia talicskára, és végignéznie, ahogy főbe lövik azokat, akik menetelés közben elesnek.

Bár konkrétan ebben a marhavagonban nem deportáltak zsidókat, de pontosan ugyanilyenekben igen. 70-80 személyt kellett bezsúfolni; a padlón látható lábnyomokat a vagont felújító gyerekek, felnőttek festették fel úgy, hogy szorosan egymás mellett álltak. 70 fért ki. A deportáltak három napon át utaztak így.
A vagonban túlélők vallomásai alapján mutatják be az eseményeket, és előre egyeztetett időpont alapján rendhagyó történelemóra megtartására is van lehetőség.

Keszthelyiek, környékbeliek!
Éljetek a lehetőséggel, nézzétek meg a vagont, mutassátok meg a gyerekeiteknek, ha tanárok vagytok, akkor a diákjaitoknak. Jövő hétfőig tekinthető meg a keszthelyi vasútállomáson, rendhagyó történelemórához (ez lehet 30 vagy 50 perces) időpontegyeztetés szükséges: email-ben info@eletmenete.hu, vagy a 06 30 8528018-as telefonon.