Nagyon viccesek a fotók egymás mellé rakva... Csak döbbenek, te jó ég, mennyit nőttek ezek a gyerekek!
És végre elérkezett az én láblógatós időm, amelynek örömére olyan császárzsemlét sütöttem, amilyet soha még. Az ötletet, a formázás módját Yasmine bazárjában találtam, ott tessék megnézni, videó is van! A tésztám pedig egy egyszerű tejfölös kelt tészta volt.
A hozzávalók:
kb. 2 dl víz
2,5 deka élesztő
1 tk cukor
2 nagy ek tejföl
1 tk só
50 deka liszt
A kenyérsütőbe tettem a hozzávalókat, és addig adtam még hozzá lisztet, amíg szépen gömbölyödő tésztát nem kaptam. Kelni hagytam, majd téglalapra "paskolgattam", és tíz csíkra vágtam. A csíkokat nyújtottam tovább, kb 30-35 centis "kígyókká" (mint régen az oviban, gyurmából...), és itt már tényleg inkább ajánlom a videó megtekintését, mert ha csak úgy leírom, hát, nem biztos, hogy valaki is megérti, mit kell tenni. A megformázott zsemléket még 20 percig kelesztettem, majd lekentem tojással, és kb. 13 perc alatt 210 fokos sütőben megsütöttem. Soha zsemlém ilyen finom nem volt.
bejegyzés
6 megjegyzés:
Gratulálok, nagyon helyesek!
Nekem nem hagyják magukat így fotózni, sajna-csak ha jó a hangulatuk.Reggel sosem az...
Irigyellek, szép emlékek..
Off: szép az új külső, gratulálok!
Köszi...:)
A fotózást ők sem igazán szeretik (pontosabban nem mindenki), de ebben az esetben nincs más választásuk. A két fiún lehet látni, hogy nem igazán rajonganak az ötletért...
Ez nagyon jó ötlet.
Bizony, számunkra nem szembetűnő, ahogy a gyermekeink nőnek, de mondjuk a pedagógusoknak annál inkább szeptember elsején.
Valaki más olyan sorozat fotót készített, hogy a hintában ült a kislánya. Minden évben lefényképezte. Olyan szépen sorba lehet rakni ezeket, mint egy díszítő gyöngysor.
Isten éltesse sokáig a gyönyörű gyermekeidet és a szüleiket is, hogy minél tovább örülhessenek az ők fejlődésüknek, sikereiknek. Ezek az iskolás évek a legszebbek... Sajnos, én már lassan ebből is kinövök, nagyfiam már három éve dolgozik a tömeghülyítés iparágában (reklámszakértő), a lányom idén már gimnáziumba megy más városba és nem valószínű, hogy ott leszek az évnyitón. :(
Köszönöm!
Olyan furcsa, épp tegnap mondtam az óvónőnek, hogy tíz éve járunk hozzájuk a csoportba, és ez az utolsó év, hogy még megyünk... Kijárja az ovit a legkisebb is.
Megjegyzés küldése