- Jó, nem felejtem el, na. Hamarosan megyek a boltba, be van vésve az agyamba. Szívószál.
Meg papírzsebkendő, meg vaj, főzőtejszín, krumpli, zsemle, sajt, szalámi, liszt, cukor...
A boltban persze a pénztárnál kapok a fejemhez, ó, a szívószál... Na nem baj, úgyis be kell lépnem ide a szomszéd háztartási boltba, ott is van. Kitolom a bevásárlókocsit, visszarakom, látom, hogy egy nénike kínlódik az ő kocsijával.
- Aranyos, nem tudna segíteni, nem tudom hogy kell kivenni ezt a pénzt...
- Tessék nézni: az előző kocsin lóg ez a kis bigyó, ezt ide be tetszik dugni, és már kint is van a pénz!
- Jaj, nagyon kedves, köszönöm... hiába, én már csak egy öregasszony vagyok. Maga is erre jön? Tudja, én nem itt lakom ám, Egerszegről jövök át minden héten a testvéremhez, aztán ilyenkor eljövök bevásárolni. Jó kis séta, itt lakik a S. utca 1-ben, tudja, ahol a buszmegálló van, de hát nekem kell is az, egészséges, szívvel műtöttek. Ő is gyalogolhatna, de lusta, mert kövérebb, aztán mindig parancsolgat nekem, pedig én vagyok ám az idősebb! Én már nyolcvan elmúltam, ő meg még csak hetvenhat. Tegnap is mondom neki, elmegyek a piacra, kell valami? Azt mondja, dehogy kell, nem kell semmi; na, azért én vettem egy kis zöldséget, paprikát, paradicsomot, nagyon szereti a lecsót, jó sok hagymát, meg szalonnát szoktam tenni alája, aztán mindig azt akarja, hogy főzzem bele a rizst. Dehogy főzöm bele, én tojással szeretem, ha akarja, főzzön magának külön, aztán keverje össze. Ilyen marhaságot, belefőzni a rizst... Aztán ott voltak a piacon a mangalicások, hát, tudja, annál finomabb nincs; de hát ollyan drága, mostan nyugdíjból hányszor engedheti meg magának az ember, hogy mangalicát vegyen? Azért egy kis darabka szalonnát vittem a testvéremnek. Ennek meg mindig hús kell. Hoztál húst? Azt mondtad, nem kell semmi. Máma reggel meg felkelünk, aztán már mondja, hús kell, hús kell, hozzál húst. Na mondom, én erre megyek tovább, maga?
- Ööö... én arra.
- Akkor Isten áldja, aranyos.
- Minden jót...
Mintha valamit még akartam volna... De mi lehetett az?
bejegyzés
11 megjegyzés:
:o))) Ez aranyos volt!
Milyen ismerős :-))
Nem mondod, hogy fejből nyomod a bevásárlást? :-O Cetlivel felszerelkezve indulok el a boltba mindig :-)
Mert annyi behatás ér útközben :-D
Fejből nyomom, és mindig elfelejtek valamit. Amikor cetlit írok, azt felejtem itthon. Ha nem felejtem itthon, nem veszem elő a boltban, merthogy úgyis tudom, mit írtam fel... Aztán persze hogy lemarad ez-az.
teljesen ismerös. :)
Szoktam is kapni érte otthon hideget-meleget...
Na ja... férfiak... De én kit hibáztassak?!
:)))
Hogy megint apámmal példálózzak: amikor anyám elküldte boltba, elfelejtette, mit is kell hozni. Mindent vett, csak azt nem, amiért el lett küldve. Anyu kénytelen volt leszokni arról, hogy apura bízza ezt a feladatot... de sajnos, valami hiba folytán ezt a fajta feledékenységet én örököltem.
:DDD
Azon, hogy: "még csak 76" kicsit/nagyot röhögtem. Az én mamám a 91 évével, amikor panaszkodik, elmondja, hogy itt fáj, ott fáj, én meg fele annyi se vagyok (hála az égnek) és kb ugyanazokat elmondhatnám...
Bírom az ilyen nénikéket, olyan jók ezek a beszélgetések a boltban.
Más: múltkor láttam valahol, hogy azért kell a bevásárlólista, mert akkor nem vesz meg az ember minden már bocsánat, szir-szart, amit meglát, csak amire szüksége van. Én jópárszor járok így, mint amit leírtál. Elmegyek valamiért és mindent veszek, csak azt nem. Ismerős, és nagyon jól szórakoztam! Csókoltatom a nénit, ha látod!:D
Ez így van, Szepyke, tényleg sokkal több cuccot vesz az ember, ha csak úgy bóklászik a boltban. De mindig azzal bíztatom magam, hogy nem írom fel, meg tudom jegyezni, mert a cetlizéstől csak tovább romlik az ember memóriája...
Cetlit én sem használok. Ezeket a " mami történeteket" meg nagyon bírom! :)
Ja és lett végül valahogy szívószál?
Eddig még nem...
Reg olvastam ilyen jopofa irast:))Kosoznet erte!Ja,amugy kovetem a blogodat,nagyon jopofa es hasznos!
Edó, köszi:)
Megjegyzés küldése