Ünnep

Amint arról korábban már itt-ott tettem említést, dacára annak, hogy nem vagyok zsidó, bizonyos zsidó ünnepeket meghatározóaknak érzek az életünkben, vagy inkább úgy mondanám, olyan, mintha belénk lennének kódolva.

Az egyik ilyen az újév napja, rós hasana,רֹא‏‏שׁ הַ‏‏שָּׁנָה, ami azt jelenti: az év feje. Az ősz, a szeptember mindig várakozással tölt el, minden évben valamiféle izgalom vesz erőt rajtam ilyentájt, és úgy érzem, valami jó következik. Aztán utánanézek, és látom ám, hogy közeleg a zsidó újév napja. Az utóbbi években már tudatosabban készülök rá, például ételekkel; ezúttal sóletet készítettem, és megpróbálkoztam a kerek barchesszel - kicsit másképp.

Persze, nem szeretnék zsidóbb lenni a zsidónál, az ilyesmi mindig eléggé groteszk jelenségként hat, de az senkinek nem árt, ha tart egy kis számvetést a lelkében, és mérlegre teszi a cselekedeteit. A hagyomány szerint ugyanis az Örökkévaló előtt ilyenkor három könyv van nyitva: az egyikbe a jók, a másikba a gonoszok, a harmadikba azok lesznek beírva, akik a kettő közt vannak - felőlük később dönt Isten. Ezért is nevezik azt a napot - többek között - az ítélet napjának.

Az idei, 5770. év első napja különlegessége - azon kívül, hogy szombaton volt - az, hogy egybeesett a születésnapommal...:-)

A barchesz egyébként - noha formára nem sikerült tökéletesen - nagyon finom lett, ezért is szeretném itt megörökíteni a receptjét. Mivel rós hasanakor mézet és almát szokás fogyasztani, ezért a kalács fonatát alkotó négy tésztahurkát megtöltöttem fahéjas-mézes párolt almával.

A legtöbb barchesz-recept szerint a tészta vízzel készítendő - bizonyára azért, hogy a húsos étrendbe is illeszthető legyen. Mivel számunkra ez nem szempont, én tejes kalács-tésztát állitottam össze, amihez felhasználtam:

3 dl langyos tejet

1 egész tojást

1 tojássárgáját

2,5 dkg élesztőt

3 ek cukrot

csipet sót

5 deka vajat

kb. 50 deka lisztet

a töltelékhez:
1 kiló almát meghámozva, lereszelve, mézzel és fahéjjal megpárolva

A tészta hozzávalóit a kenyérsütőbe tettem, összekevertettem jó alaposan. A lisztet mindig addig adagolom hozzá, amíg azt nem látom, hogy a tészta szépen gömbölyödik, ha megtapogatom a tetejét, nem ragad. Duplájára kelesztettem.
Amíg kelt, elkészítettem az almás-mézes-fahéjas tölteléket, majd a munkaasztalra bortottam a tésztát, négy egyforma cipóra osztottam. Tíz percig megint békén hagytam, mert sokkal könnyebb úgy nyújtani - ennek a titka, úgy tudom, a sikérszálak megnyúlása, ami a kelés során következik be.

Szóval, a négy cipóból négy hosszú, 50 centis keskeny téglalapot nyújtottam, a közepükön szépen elosztottam hosszában a tölteléket, majd felcsavartam a csíkokat, ígyekeztem elzárni a töltelék útját kifelé, ezúttal tökéletesen sikerült is. A hurkákat megkentem vajjal, és megszórtam fahéjas cukorral; ezután Fűszeres Eszternél látott módon összefontam. Ahhoz képest, hogy először próbáltam, egész jó lett. 50 fokos sütőben 25 percig kelesztettem, majd 190 fokon kb. 45 perc alatt megsütöttem.