Kacsák, libák, kürtőskalács

Tegnap ismét haladtunk a farmprojekttel; a birkák telepítéséhez szükséges villanypásztorhoz megtörtént a karók és cölöpök földbe ásása, jövő héten megérkezik a készülék és a "karámvezeték", illetve talán jószág is lesz.
A kacsák és a libák egyelőre teljes mértékben lekötik gyerekeink figyelmét, fényképezik, kamerázzák őket folyton. Sajnos, az állatok szeretgetése és kínzása között elég vékonyka határmezsgye húzódik, úgyhogy fél szemünket az ólban zajló eseményeken tartva próbáltunk dolgozni.
Felmerült az ötlet, hogy süssünk kürtőskalácsot szabadtűzön  - vagyis parázson -, mert az ilyesmi sütögetést a gyerekek mindig nagyon élvezik. Úgyhogy ennek érdekében kora délelőtt még itthon bekevertettem a kenyérsütővel a kalácstésztát: az üstbe került
3 dl langyos tej,
3 dkg élesztő,
3 ek cukor,
- majd miután az élesztő felfutott,
2 egész tojás,
2 tojássárgája,
8 dkg olvasztott vaj,
kb. 50 dkg liszt (fele lehet rétesliszt).

A kenyérsütőt elindítottam a szokásos "sütemény" programon; mindig ezzel dolgozom, hagyom, hogy dagasszon nagyjából húsz percig, majd lekapcsolom, mert a 35. percben elkezdene sütni. Nos, tegnap a gép elindítása után negyed órával sógornőmmel elmentünk boltba, hogy megvegyük a két családnak szükséges élelmiszer-mennyiséget, ami nem kevés. A faluban ugyanis bár van élelmiszerbolt, de szombaton csak tízig van nyitva, és hát az árukészlet sem túlságosan széleskörű. Úgyhogy ilyenkor két ütemben érkezünk a "farmra": a férjem és a sógorom 1-2 fiúgyerekkel kiegészítve korábban, mi a sógornőmmel és az összes többi gyerekkel a bevásárlás, illetve az egyéb előkészületek után  már majdnem délben kicsit később.
Tehát, most is nekiindultunk bevásárolni, és mire hazaértünk, a sülő kalács illatát éreztük a lakásban... Elfelejtettem megállítani a kenyérsütőt.
Úgyhogy gyorsan kézzel, edényben ismét bedagasztottam a tésztát. Mert ha már egyszer elhatároztuk, hát nem adjuk fel...
A tésztát tálba tettem, lefedtem, és mire a birtokra értünk, meg is kelt.

"Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?"

Először is egy kis "how to":  hogyan készítsünk házilag kürtőskalácssütő alkalmatosságot?
1. Vegyünk annyi doboz sört, amennyi kalácsot egyszerre sütni szeretnénk.
2. Toborozzunk önként jelentkezőket a dobozok kiürítésére. Csak a nagykorúaknak adjunk lehetőséget.
3. Vágassunk vastagabb vesszőket a sörfogyasztókkal (mintegy nyárs gyanánt). Ahány dobozunk van, annyit.
4. Szúrjuk bele a nyársat a dobozba. Szoruljon benne; ha vékony a vessző, kisebb fadarabokkal, alufóliával ékeljük ki.
5. Vonjuk be a dobozt alufóliával.

Nos, miután a nyársak elkészültek, kiborítottam a tálból a tésztát a gyúródeszkára, vagy inkább az azt helyettesítő lapra.

A tésztát kinyújtottam, és először próbaképpen ekkora csíkot vágtam belőle; a további kalácsokhoz már kicsit hosszabbakat.

A csíkot a beolajozott fóliára tekertem.

Kicsit meghengergettem a gyúródeszkán, hogy egyenletesen vékony legyen a tészta.

A cukorba forgatás előtt van egy nagyon fontos lépés: a tészta felületét vékonyan be kell kenni vagy olvasztott vajjal, vagy semleges ízű olajjal (pl. napraforgó). Ezt követően hempergessük meg csak a cukorban, így fog szépen karamellizálódni.

Mehetünk sütni. Valamiért most nem volt szép parázsunk, ennek ellenére azért a kalácsok megsültek. Nagyjából folyamatosan forgatni kell, és ki kell tapasztalni azt is, hogyan tartsuk a nyársunkat, hogy a kalács alja is szépen piruljon, még mielőtt a teteje feketedni kezd. A harmadiknál már profin ment. Mert mondanom sem kell, a gyerekek hamar ráuntak, úgyhogy ketten a sógornőmmel sütöttük meg mindenkiét.



A kész sütik gyönyörűen lecsúsztak a dobozokról.
Nem kevés kürtőskalácsot ettem már életemben, de ilyen jót még soha. A vékony karamellréteg roppant, alatta a tészta finom puha volt, és társult hozzá még egy kis halvány füstös íz... Azt hiszem, gyakran lesz nálunk ilyen.