Keddenként tízre angolórára járok. Ilyenkor reggel tanulok; ma azonban a szokott helyen csak a könyvemet találtam, a füzetemet nem.
- Nem láttátok a füzetemet? - kérdezgettem családtagjaimat. Persze, senki sem találkozott vele. A férjem még keresni is segített, de hamar feladta.
- Nem lehet, hogy otthagytad a múltkor? - tett homályos utalást feledékenységemre.
- Hát, az eléggé valószínűtlen...
- Pár éve az is valószínűtlennek tűnt, hogy valaha pocakot eresztek. Aztán tessék.
Ezek szerint tényleg semmi sem lehetetlen...
2010. május 4., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
bejegyzés
2 megjegyzés:
Az jó ,ha a férjednek magára irányuló a humora.:)))
Ó igen, velem ilyen témában nem viccelődik:))) tudja, hogy érzékeny vagyok rá.
Megjegyzés küldése