A birkák hátrarohantak. Rémülten, egyszerre, és a négyből kettő azon nyomban átugrott a villanypásztor két vezetéke között... Ugyanis az történt, hogy néhány fűszál hozzáért a vezetékhez, és ezzel földelte az áramot. Tehát, amíg ketten visszaterelték a szökött birkákat, a többiek a fűszálakat igazgatták a villanypásztor alatt.
A birkák eközben ismerkedtek a területtel.
Ezalatt elöl szintén komoly munka folyt. Voltak, akik a leendő tyúkólat készítették elő (meszeléssel); kisebbek...
...és nagyobbak egyaránt.
Voltak, akik a kacsáknak ástak gödröt, majd megtöltötték vízzel. Közben aggódva kérdezték, vajon elfér-e egy ekkora gödörben tizenegy kacsa...?
És íme, a kacsák válasza:
A lányok nagyon szeretik terelgetni a libákat:
Aztán a birkák elunták magukat a hátsó udvaron, és vissza akartak jönni az istállóba.
(A farmmal kapcsolatos összes bejegyzés a gazdálkodó címszó alatt található.)
bejegyzés
15 megjegyzés:
magNagy élvezettel követem a gazdaság történéseit,igazán jól szórakozom.De azért rengeteg a munka,igazán derekesen helytáll apraja-nagyja,gratulálok,legyen sok örömötök a birtokban!:))
Gratulálok az új szerzeményeitekhez, és a remek videós beszámolóhoz. Rengeteg munkával jár egy ilyen gazdaság, de látom nagy élvezettel vesz részt benne a család minden tagja. Nagyon szépen fejlődnek a kiskacsák és a libuskák. Húúú de irigykedem majd, ha a belőlük készült finom sültekkel kápráztatsz el minket.:))))
(na jó nem irigykedem, csak vicceltem)
Köszönöm a többiek nevében is! Tényleg jó látni egyébként, hogy a gyerekek nagyon szívesen részt vesznek a munkákban (gondolom, amíg nem kötelező...:))
Gizi, én is abban bízom, hogy lesznek majd remek kacsa-liba-birka-tyúk receptek (kérdés, hányan fognak sírni miattuk...)
Egy jó tanács a libákhoz: a liba követ. Könnyebb őket elvezetni valahova, mint elterelni:). Én is vezettem már hatalmas libacsapatot mezőre. Elöl egy leveles faággal vagy seprűvel (plusz könyvvel és ásványvízzel), és mögöttem a libák a klasszikus libasorban. A turisták meg fényképeztek:)). A blog régebben is tetszett, de az utóbbi időben, a tanya-projekt indulása óta előlépett a kedvencemmé:). És nagyom irigyellek.
Köszönöm:))
Azt látjuk, hogy nagyon szeretik a társaságunkat, és ha az egyik elindul valamerre, a többi ész nélkül követi azonnal, nehogy lemaradjon valamiről... Nagyon viccesek.
Nagyon gyönyörűek! :) A libák is, meg a barik, a két kis festőművész meg főleg!!!!
Fantasztikus, amibe belevágtatok, én is itt irigykedem csndben a háttérben, és alig várom a beszámolókat! :)
Jól látom, hogy még a méhészkedésbe is belevágtatok? A birkalegelőn azok kaptárak?
A kaptárakat a tulajdonosok hagyták ott, már nincsenek méhek. Üresek, csak ez a három még jó állapotban van, és még senki nem hozta be őket onnan...:)
Nagyon tetszik!
És ki lesz az az önfeláldozó, aki a lábosba juttatja?
Hát, ez jó kérdés...
Elsőre majd kerítünk valakit, de aztán határozott szándékom, hogy a szárnyasok levágását elsajátítom. A birkáét nem. Arra majd valamelyik férfi alkalmasabb lesz, azt hiszem.
Szerintem az egész család sírva fogja szopogatni a csontokról az utolsó húsfalatokat is. Na de jövőre majd kezditek újra az egész farmozást és örülhetnek a gyerekek megint a pici állatkáknak..:)
:))
Ne is mondd... Azt hallottam, nem szabad nevet adni az állatoknak. Mert ha nevet adsz, az kötődést jelent.
Gratulálok nektek! Még sok ilyen bejegyzést szeretnénk!
Én is pont arra gondoltam amikor olvastam hogy már nevet is kapnak az állatkáitok. A kötődés nagy lesz, de a finom sültek majd kárpótolnak benneteket. Persze az első vágás lesz a legnehezebb, erre azért készülj fel.
Arra gondoltunk, első vágásra mindenképp "szerződtetnénk" valaki(ke)t a faluból... Azért először inkább megnézném, hogyan csinálja egy profi. Gyerekkoromban láttam utoljára.
Megjegyzés küldése