Boldog 2011-et!

Melyik válasz a helyes?

Ez itt én vagyok, mert:
1. olyan híres vagyok, hogy már csak parókában mehetek emberek közé, hogy ne zargassanak folyton autogramm-kérésekkel.
2. Karda Beáta imitátor vagyok, és  fellépésem van.
3. Új év, új haj.
4. A legprózaibb: csak felpróbáltam, na...

Az utóbbi napokban úgy érzem, forradalmi elhatározások születtek bennem, ezekről majd mesélek később. Most csak azt szeretném mondani, hogy nagyon köszönöm azt a figyelmet és szeretetet, amit kapok Tőletek, kedves bloggertársak és/vagy olvasók, és nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek!

Jövőre találkozunk!

Karácsony és Szilveszter között

Míg karácsony után már mindenki a Szilveszterre vár, családunkban az év utolsó napja előtt van egy fontosabb ünnep: Bálint szülinapja.

Meséltem már tavaly, mennyire nem akart megszületni; máig emlékszem arra az iszonyú hosszú két hétre, amit a kórházban kellett töltenem a túlhordás, és az egyre biztosabbá váló császármetszés miatt. Közben a kis egyéves lányom, Nóra tüdőgyulladással feküdt otthon, anyósom priznicelte, hogy a közel negyvenfokos lázát levigye, én meg tehetetlenül róttam a lépcsőket a kórházban, és vártam, hogy szólhassak az orvosnak, hogy végre, fájások, indulhatunk a műtőbe.
De ez valahogy nem akart bekövetkezni.
Karácsonyra hazaengedtek, 26-án este újra jelentkeznem kellett az osztályon, a férjem és az ifjabbik sógorom szállítottak vissza, újult erővel indultam neki a lépcsőknek, de esetemben semmi hatás nem mutatkozott. Illetve mégis: az úgynevezett NST (magzati szívhang) vizsgálatok egyre rosszabb eredményeket mutattak, újabb ok volt, amiért aggódni lehetett, ha esetleg egy terhes nőnek nem lenne amúgy is elég. Már nem ajánlották a lépcsőzést sem.
A sok vizsgálat következtében azt száz százalék biztosra tudtuk, hogy fiú lesz, a név is rég eldőlt, Bálint, jelentése erős, egészséges. Nomen est omen, végül, hosszas várakozás után a gyermek 4 kiló 5 dekával világra jött, de csak azért december 30-án, mert az orvos nem szerette volna a Szilveszteri programját műtétre cserélni. Egyik alkalommal, amikor a férjem bejött látogatni, akkor mondta: legyen Barnabás is, ami azt jelenti: vigasztalás fia.
Érdekes, hogy az ő születése sokkal összeszedettebbé tett engem; míg Nóra első hónapjaiban a hétfőnként  rajtaütésszerűen érkező védőnő mindig hálóingben talált, meglehetős rumli közepette, amikor Bálint is csatlakozott hozzánk, reggel 8-ra felöltözve, lakást rendbe rakva, gyerekeket megetetve vártam a csengetést.
Nekiálltam a második éve halasztott diplomamunkámnak, éjszakánként írva szépen el is készültem vele, és júniusban államvizsgáztam.
Mostanában észrevettem magamon, hogy ha felületesen nézem a környezetemben élő családokat, úgy tűnik, ahol két gyerek van, ott alig van valami teendő, nincs rumli, nincs zsivaj, szinte unalom. Pedig, ha visszaemlékszem, egyáltalán nem volt se halk, se unalmas az életünk az elkövetkező három évben, amíg Bence meg nem érkezett. Itt volt mindjárt az a helyzet, hogy a negyediken laktunk egy lift nélküli házban, és amikor a bevásárlásokból (ami külön rémtörténetté tud válni két picivel) hazatértünk, akkor 1. fognom kellett az egyéves kezét, miközben felvánszorog a lépcsőn, 2. a karomban vinnem kellett a párhónapost, 3. vállamon az összecsukott babakocsit, 4. a kezeimre aggatva az összes csomagot.
Nem tudom, ma képes lennék-e erre.
És lám, milyenek vagyunk: amikor már épp kezdett kissé könnyebbé válni az élet, akkor jött Bence, és kezdtük az egészet elölről.
De hát tulajdonképpen ezért élünk, nem?

Bálint vágya epres torta volt, mivel azonban érthető okokból fagyasztott epret tudtam csak venni, ami kiolvasztva összeplottyant, ráadásul nem is volt elég édes, leturmixoltam, egy kis cukrot és zselatint kevertem hozzá, így tettem a torta tetejére; a tejszínhabot két részre osztottam, és egyik felébe kevertem az eperpüréből. Így lett háromszínű a torta, noha nem túl fiús, de az ünnepelt maximálisan elégedett volt.

Hozzávalók a piskóta alaphoz:
2 tojás
2 ek cukor
2 ek liszt

A túrós krémhez:
1 pohár tejföl
0,5 kg túró
2,5 dl tejszín
3 ek étkezési zselatin
1,5 narancs leve
kandírozott citrom-és narancshéj
ízlés szerinti porcukor

Az epres krémhez:
40 dkg eper
ízlés szerinti cukor
1 ek zselatin

A tetejére:
2 dl tejszín
ízlés szerinti cukor

1. Mindenek előtt a tejfölt egy nagyon sűrű szövésű szűrőbe (vagy tiszta konyharuhával béleltbe) teszem, és 5-6 órán át hagyom, hogy a savó jól kicsepegjen belőle. A fagyasztott epret is előveszem, és tálba öntöm, hogy kiolvadjon.
2. Előmelegítem a sütőt 200 fokra, és elkészítem a piskóta alapot: a két tojást egy edénybe töröm, hozzáadom a két ek cukrot, és robotgéppel addig verem, amíg jó habos nem lesz (legalább 5-6 perc). Utána belekeverem a lisztet, majd a masszát a sütőpapírral bélelt 24 cm-s tortaforma aljába simítom, és tíz perc alatt  megsütöm. Amikor kész, lehúzom róla a sütőpapírt, és arra a tálra teszem, amelyiken majd a tortát tálalni akarom (ha van állítható tortagyűrű; ha nincs, a kapcsos tortaformában dolgozzunk). Hűlni hagyom.
3. Jöhet a túrós krém: a zselatint egy kis lábasba teszem annyi narancslével, amennyiben jól el tudom keverni, és addig melegítem, amíg - kevergetés közben - fel nem oldódik. Nem forralom. Ha kész, hűlni hagyom. A tejszínt kemény habbá verem kevés cukorral. A túrót összekeverem a lecsepegtetett tejföllel, a keményre vert tejszínhabbal, hozzáadom a zselatint, a kandírozott citrushéjakat, és annyi porcukrot, amennyivel kellemes ízű lesz.
A tortagyűrűt a piskótalap köré szorítom, és a tésztára öntöm  a túrós krémet. Elsimítom a tetejét, és hűtőbe teszem.
4. Amikor már dermed a torta, tehát pár órával később, elkészítem az epres krémet: az eperből kifolyt lében felolvasztom a zselatint, mint fentebb, a gyümölcsöt leturmixolom, összekeverem annyi cukorral, amennyi muszáj bele, és a zselatinos levet is hozzáadom. Ezt a zselatinos eperkrémet néhány evőkanálnyi kivételével a tortára öntöm, elsimítom.
5. Tálalás (vagy ünneplés) előtt eltávolítom a tortagyűrűt. A torta tetejére szánt tejszínhabot felverem cukorral, felébe belekeverem az epres masszát, és a kétféle habbal díszítem a tortát.

A leírás hosszú, és talán bonyolultnak is tűnik, de folyamatában nem az. Kissé sokat kell maszatolni, az igaz. Majd legközelebb készítek fázisfotókat is...

A leendő 500 olvasóm örömére...

Vagyis, mivel közelg a nap, ami, ha minden jól megy, el is jön, mármint, amikor eléri az 500-at állandó olvasóim száma, arra gondoltam, valamit tennem kéne ellentételezésül.
Mármint ezért a kedves érdeklődésért cserébe, ami irományaim iránt itt megjelenik.
Tehát.
Már most szólok, hogy aki szeretné, hogy vendégül lássam negyedmagával együtt január 14-én pénteken 18 órai kezdettel egy kis sütire-kávéra-teára, kommenteljen itt, valamint írjon egy mailt a pentekivendeg(kukac)gmail(pont)com címre. De tényleg csak akkor, ha el tud jönni Keszthelyre, vagy amúgy is itt lakik. Nem tagadom, ezzel az ajánlattal igazából a környéken élőknek kedvezek, de hát olyan sok minden történik Budapesten, amiből meg mi vidékiek vagyunk kizárva tulajdonképpen. Persze, ha valaki eljönne Pestről, vagy mondjuk Szegedről akár... nem küldeném el, no, sőt, nagyon meg is hatódnék.
A lényeg, hogy az ötszáz egy százalékának, tehát öt embernek ajánlom fel ezt a lehetőséget. Sorsolni fogok azok között, akik jelentkeznek - már ha lesznek öten, ha nem, áthívom Éva barátnőmet, és jól szórakozunk.
Egy a lényeg: ez az alkalom csakis állandó olvasóimnak szól!

Úgyhogy, Éva, addig még neked is be kell jelentkezned...

Hogyan készültek Szilveszterre 1931-ben?

Nagynéném a - nem bántásképp mondom - szokásos karácsonyi ajándéka (tusfürdő, dezodor) mellé félszegen megjegyezte: nem mondta apád, találtam a padláson 1931-32-es újságkivágásokat, csupa recept, kell?
Kell hát!
Dacolva az autóban olvasást követő hányingerrel, már a hazafelé vezető úton belemélyedtem a kis gyűjteménybe. Megsárgult lapokat hajtogattam ki óvatosan, nehogy tovább szakadjanak, és olvastam fel férjemnek az egyik szerkesztő kirohanását, miért is nem való a nők kezébe volán.
A Pesti napló 1931. december 25-i számában a "Fejezetek az ínyesmesterség köréből" című rovatban (amelyet egyébként maga Magyar Elek, Az ínyesmester szakácskönyve írója vezetett) a krampampuliról találtam egy remek kis értekezést. Olvassátok el ti is!

***

A krampampuli

kékes lángjába tekinteni Szilveszter éjszakáján a kellemes és érdekes dolgok közé tartozik. Az égő rum, az olvadó cukor, a sokféle fűszer illata betölti a szobát, a forduló év amúgy is felfokozott hangulatában az asztal körül ülő társaság a jövő képét keresi az asztal közepén imbolygó lángban.
Talán vannak, akik azt mondják, hogy a modern amerikai italok divatjának idején a puncsfélék elvesztették jelentőségüket Szilveszter éjjelén, de bármennyire kedveljük is a cocktailek és társaik változatosságot nyujtó rendjét, Szilveszterkor mégis illő helyet adhatunk a puncsnak, és pedig elsősorban az égetettnek, azaz a krampampulinak.
Midőn közeledik az éjfél, hatalmas, öblös, tűzálló tálat állítunk az asztal közepére, s vagdalt fügét, magjától megfosztott datolyát, mazsolát, malagaszőlőt, cukrozott narancshéjat, dióval bélelt aszalt szilvát, darabokra tördelt szentjánoskenyeret rakunk bele. A tál tetejére vasrostélyt helyezünk, erre pedig egy kiló, nagyobb darabokra tört és narancshéjon kissé ledörzsölt süvegcukrot. A cukrot megöntözzük fél liter finom cukornádrummal (ennek egy része kisüstön főtt szilvórium vagy seprőpálinka is lehet). Fidibusszal meggyujtjuk (ilyenkor a lámpákat elolthatjuk), s türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég s a felolvadt cukor a tálba csepeg. Mikor ez a processzus befejeződött, utána öntünk két liter jó, forralt, fűszeres (fahéj, szegfűszeg) fehérbort, 1 liter forró teát, 2 citrom és narancs levét. Pár percig állatjuk, de vigyázunk, hogy ki ne hűljön. Jól megkeverjük s megkóstoljuk, nincs-e híja valamilyen irányban. Elég erős-e, elég édes-e vagy ellenkezőleg, túlerős, túlédes-e? Ha kell, segítünk a bajon, s azután puncspoharakba szűrjük a párolgó italt. A kívánatos gyümölcsökből mindenkinek adunk egy-két darabkát.
Az óra íme éjfélt üt, a krampampulival telt poharakat kocintásra emeljük.

Egy kis közvélemény-kutatás

Dolgozni kezdtem valamin, amiben fantáziát látok, ami megmozgat belülről, és amiről hiszem, hogy másoknak is adhat valami pluszt, inspirációt, hasznos tanácsokat.  Szóval, azon az ötleten indultam el újra, ami ezt a blogot magát létrehozta, ami gyakorlatilag újabb perspektívát nyitott az életemben. A kérdés az, hogy az eredményt milyen formában lenne érdemes leendő (és persze jelenlegi) olvasóim elé tárni: letölthető, vagy papíralapú? Ehhez kérem a segítségeteket, szavazzatok itt a jobb oldali sávban, legyetek szívesek!

Citromos gyümölcskenyér maradék tojásfehérjéből

A múltkori habkarika gyártásához kissé túlméreteztem a kiolvasztandó tojásfehérje mennyiségét, bár bőven elég lett volna egy kis befőttes üvegnyi, kettőt is elővettem.
Apropó, mennyiség: ti mennyire vagytok precízek a fehérje fagyasztásánál? Jelölitek, mennyi ment a befőttes üvegbe? Én nem, pedig nagyon egyszerű lenne, alkoholos filcet kéne kéznél tartanom csupán, de valamilyen rejtélyes oknál fogva, valahányszor tojásfehérje-fagyasztás esete forog fenn, az összes alkoholos filcnek nyoma vész a lakásban. Mire meg előkerülnek, rég elfelejtettem, hogy 1. be kéne jelölni az üvegen, 2. hány tojásfehérjét fagyasztottam le.
Ezzel a terjengős bevezetővel oda akartam kilyukadni, hogy ha esetleg, mondom, esetleg van még olyan szétszórt háziasszony/ember, mint én, azok, és persze a magam kedvéért itt is rögzítem: egy tojásfehérje tömege 35-45 gramm közé tehető, átlagosan nyugodtan kalkulálhatunk 40 grammal. Tehát még a legtrehányabbaknak is annyi a dolga, hogy a kiolvasztott fehérjét egyszerűen lemérik, mivel így pontosan kiszámítható, mennyi kell a sütibe.
Én is így jártam el ebben az esetben.
Sokáig keresgéltem olyan receptet, amellyel ellőhetek 6 tojásfehérjét, és bár időbe telt, de rátaláltam az igazira, méghozzá Sütis néne sütödéjében. Egyszerű és gyors süti, számtalan módon variálható.

Itt a vége...

Hozzávalók:
6 tojásfehérje
18 dkg cukor
12 dkg liszt
2 citrom leve (és ha kezeletlen héjú a citromunk, akkor a reszelt héja is)

ezen kívül mehet bele például:
- durvára tört dió
- aprított csoki
- kókuszreszelék
- aszalt gyümölcs

Bevonáshoz
- 10 dkg étcsoki
- 2 ek étolaj

A fehérjéket kemény habbá vertem a cukorral, majd beleforgattam a lisztet, a citromlét (és a héjat), majd a többi extra hozzávalót. Sütőpapírral bélelt püspökkenyér formába öntöttem a masszát, és 165 fokon kb. 40 perc alatt megsütöttem. Amikor a tészta kihűlt, bevontam az étolajjal összeolvasztott csokival.

Ajándék az utolsó pillanatban

Sikerrel lezajlott a 24-i ünnep, megvolt az ajándékozás, és mindenki örül. Emiatt kicsit mindig szorongok az átadás előtt, illetve a vásárlás során: eltalálom-e, amire vágynak  a gyerekek, vajon igazságosan osztom-e el a rendelkezésre álló összeget, és a többi.
Sikerült.
Ma, azaz 25-én azt tettük, amit az utóbbi években ezen a napon szoktunk: a barátainkkal az egyik közeli termálfürdőben áztattuk magunkat. Az az igazság, hogy korábban 25-én látogattuk végig az én rokonságomat, mászkáltunk, mint a mérgezett egér, 26-án hozzánk jöttek a sógoromék, és 27-én, de legkésőbb 28-án beállt a karácsony utáni fáradt kómás állapot, amikor csak lézengtünk itthon.
Ezzel szakítottunk, amikor úgy döntöttünk: nem autózunk órákat az első ünnepen, hanem inkább kicsit rápihenünk a másnapi vendéglátóskodásra, majd pedig, amikor már mások számára vége az ünnepnek, akkor megyünk a szüleimhez, a nagymamámhoz, a nagynénémhez, és akkor még mindig van ajándék... Tudom, vannak családok, ahol ez szentségtörésnek számít, de én őszintén hálás vagyok a szüleimnek, rokonaimnak, hogy elfogadták, és tolerálják a mi ünnepi ritmusunkat.

Nos tehát, mivel ma találkoztunk a barátinkkal, nem maradhatott el az ajándék - amelynek egyik felét tegnap este, a másikat ma reggel készítettem el. Az ajándék egyik fele habcsók volt, a másik pedig egy üveg lemon curd, plusz még mellé egy segítsütis receptfüzet. Mind a lemon curdre, mind a habcsókra igaz, hogy inkább időt igényel, mint anyagi befektetést, másrészt pedig szinte mindenki szereti. Ezért ajánlom azoknak, akiknek még a napokban gyorsan valami ajándékot kellene adniuk valakinek.

A habcsókkal sokszor kísérleteztem már, még soha az életben nem sikerült. Mindig megbarnult, vagy ragacsos lett, vagy szétfolyt, megingatta az önbizalmamat, na. De tegnap, ahogy a habcsók receptek között keresgéltem (mert azért nem adtam fel), találtam egy olyat, aminek az olvasásakor tudtam: így nekem is sikerülni fog. Igaz, kicsit körülményes a gőz fölötti felverés miatt, de ha megvan a megfelelő edényünk, amiben ezt a hadműveletet végezzük, nem lehet gond. Virágkötő Rita blogján akadtam tehát erre a részletes elkészítési útmutatóra, amelyet szó szerint követve egyszerűen tökéletes végeredményt kaptam. Tökéleteset.

Hozzávalók:
tojásfehérje, amit pontosan lemérünk (én 20 dekával kísérleteztem)
pontosan háromszor annyi porcukor (így tehát ez 60 deka volt)
ha díszíteni akarjuk, akkor különféle dekor cukrok, gyöngyök

1. A fehérjéből kemény habot verünk habüstben, vagy olyan edényben, amit aztán vízfürdőbe állíthatunk. Nekem erre a célra a kenyérsütésre is használatos jénaim a legmegfelelőbb. Ez éppen belefér az egyik lábasomba, amelynek az aljába vizet teszek, de csak annyit, hogy ha beleteszem a jénait, a víz ne érje annak az alját, csak a gőz.
2 Amikor teljesen kemény a fehérjehab, belezúdítjuk egyben a porcukrot, és elkeverjük. Sűrű, ragacsos massza lesz.
3. Meggyújtom a gázt a vízfürdő alatt, beleteszem a jénait, és verem tovább a porcukros fehérjét jó sokáig. Addig, amíg a hab már jó meleg, fényes nem lett.
3. Ekkor kivettem a vízfürdőből, hogy hűljön, de vertem tovább, amíg  olyan kemény nem lett, hogy ha végighúztam benne az ujjamat, a nyoma ott maradt, a hab nem folyt vissza, meg sem mozdult.
4. Rita azt írta, hogy csak hidegen kezdjük a habot formázni, azaz habzsákból sütőpapírral borított tepsire nyomni, de az a helyzet, erről megfeledkeztem, és még langyosan karikákat, fenyőfákat, szíveket, sőt, neveket   rajzoltam a csillagcsövön (csőn?) keresztül.

5. Miután teleirkáltam a két tepsit, 50 fokos sütőbe toltam őket 3 órára, de úgy, hogy a sütőajtót egy fakanállal résnyire kitámasztottam. Mire letelt az idő, éjfél lett, ám azt láttam, a habcsókok közepe még lágy, ezért reggel még több, mint egy órán át folytattam a szárítást. Gyönyörűek lettek, nagyon elégedett voltam.
Gondoltam, örülni fognak a hab-neveknek, ám azok a csomagolás során sajnos eltörtek... Nem voltam elég óvatos. Így maradtak a karikák, szívek, fenyőfák, "csókok".

A lemon curdöt bár már egyszer leírtam, hogy ne kelljen keresgélni, ideírom újra.

Hozzávalók:

4 tojás

20 deka cukor

3 citrom leve és lereszelt héja (utóbbi csak akkor, ha biocitromunk van!!!)

csipet só

10 deka vaj

Ugyanabban a jénaiban készítettem, amiben  a habcsókokat, mivel ezt is vízfürdőbe állítva kell készre kevergetni. 

Az egész tojásokat jól elvegyítettem a cukorral, csipet sóval, majd a citromok levével - mivel nem kaptam biocitromot, a héj ezúttal nem játszott. Gőz fölött addig kevergettem, amíg szép egyenletes, sűrű masszát nem kaptam. A vajat a végén adtam hozzá.

Nagyon édes, nagyon savanyú, nagyon finom.

Szép befőttes üvegbe töltöttem még egy kis címkét is kötöztem rá, amire ráírtam, mi az üveg tartalma, illetve mire jó: sütihez, kalácshoz, vagy csak úgy magában...

Hát akkor BoKa!

Kedves olvasóim, ne haragudjatok, hogy így eltűntem, bizonyára nem vagyok egyedül azok között, akik úgy elhavaztak, hogy még most is csak próbálják felvenni a fonalat. De szeretnék mindenkinek boldog karácsonyt kívánni.
Az igazság az, hogy a libavágás óta rohanok, ott elveszett egy értékes nap. Az ajándékok is persze a végére maradtak, hozzáteszem, objektív okok miatt, nem lustaságból. Jövőre talán szeptemberben el kellene kezdenem venni mindig valamit, de tudom már most, hogy ez hiú ábránd, hiszen szeptemberben meg másra kell a pénz. Tavaly karácsonyhoz képest, amikor ontottam a házi szaloncukor-, mézeskalács, bejglirecepteket, vagy épp beszámoltam a karácsonyi halászléfőzésről, idén nem készült bejgli, nem lett mézeskalács, sem habkarika, nem gondoltam végig, mi is lesz ma vacsorára, és a bejglivel is tegnap este fél tizenegyre készültem el, azzal is csak azért, mert apósom jön ma vacsorára, és a férjem tanácsára - ha jót akarok magamnak, hát bejgli, az legyen, különben elvágtam magam az öreg előtt - nekiduráltam magam.
Amúgy voltak nagyon jó dolgok az elmúlt napokban, például egy remek kis Laptopkonyhás buli Szilviéknél. A Laptopkonyha: többen kérdeztétek, mikor indul már az oldal. Nos ezen a bizonyos bulin a két kreatív főnök által éjfél és egy óra között rögtönzött prezentáció alapján azt mondhatom, január eleje lesz az indulás időpontja. Technikai feladatokat kellett megoldani, azzal ment el viszonylag sok idő, de az oldal készül, dolgozunk rajta, remélem, hogy szeretni fogjátok.
Aztán, megérkezett a gasztroangyalka is hozzám idő közben, Mandy látott el mindenféle jóval: nagy doboz saját gyártású cantuccinivel, fűszerekkel a kedvenc szír fűszeresétől, karácsonyi muffinpapírokkal, klasszikus karácsonyi nyalókákkal, és egy szuper kis recepteskönyvvel, amelynek címe: "Ínyenc fogások az őrület szélén álló anyukáknak"...:-) Lehet, hogy kicsit sokat panaszkodtam mostanában?
4gyerektől és Diustól is eljutott hozzám az a játék, milyen levelet írnék a "Jézuskának". Hát, most ez következik.
Kedves Jézus,
a hagyomány kedvéért sem foglak Jézuskának hívni, én is hálás voltam azért, hogy felnőtt fejjel már nem neveztek többé Moncsicsinek. Úgysem ebben az időpontban születtél, ez csupán egy pogány termékenység-ünnep átemelése volt az úgy nevezett kereszténységbe, hogy könnyebben felvegyék az új hitet a bálványimádó népek. Persze, Te ettől függetlenül meghallgatod a hozzád kiáltókat, én is ebben hiszek és bízom, ezért is írom ezt a levelet.
Először is köszönöm, hogy egészségesek vagyunk, köszönöm, hogy a családunk szépen rendben van, hogy megértő, szerető férjem van és négy szép, egészséges gyerekem, köszönöm, hogy nagyszerű barátaink vannak, akikről tudjuk, hogy a bajban is barátok maradnak. Köszönöm a tágabb családunkat, hogy akik élnek, azok jól vannak, köszönöm, hogy van otthonunk, van mit ennünk, van mibe öltözködnünk. Köszönöm ezt a blogot, azt a rengeteg kedves embert, akit megismertem ezen keresztül, hogy lett munkám, és jó lehetőségek vannak kilátásban, ami hozzásegíthet bennünket a problémáink megoldásához.
Ismersz engem jól, jobban, mint bárki más, tudod, milyen gondok és kétségek gyötörnek, folyamatosan tájékoztattalak az elmúlt évünk során is arról, hogy bizonyos dolgaink mennyire nem jól állnak. Kérlek, add, hogy a jövő évünk jobb legyen az ideinél, hogy ez a mostani év legyen a gödör alja, hogy innen már ne lejjebb, hanem feljebb menjünk. Add, hogy ha anyagilag helyrerázódunk, ne legyen baj az egészségünkkel cserében, hanem legyen minden jó, úgy szépen, egyben.
Tudod Te, hogy nehéz ezen a Földön emberként élni, hiszen kipróbáltad, kérlek, nyiss kapukat, mutass utat, merre menjünk, segíts a döntéseinkben, és tegyél minket bölcs emberekké.
Most így hirtelen ennyi. Aztán, a többit úgyis megbeszéljük majd menet közben.

Szenzációs farmhírek: return of the Kopasznyakú!

Többen célozgattak arra finoman, hogy mostanában nagyokat hallgatok a birtokról, mi van már...? Hát egyrészt, az állatok levágása nem olyan élvezetes része az egész  mutatványnak, mint mondjuk a kiscsirkék simogatása, a birkák szelídítése, ez, bár végső célként mindig ott lebegett a szemünk előtt, irtó strapás meló. Kicsit nyomasztóan hatott ránk az utóbbi időben, hogy azt a maradék pár libát még le kell vágni karácsony előtt, mert az ünnepre ígértük néhány embernek... Amint arról az előző bejegyzésben beszámoltam, végül összehoztuk, és bár finom az a libasült, de ha csak nekünk kellett volna, én bizony megszavaztam volna szegény páráknak az életet.
Másrészről, amióta beállt a hideg idő, olyan sok nézegetnivaló nem volt. "Most tél van és csend és hó és halál", mondta Vörösmarty, és igen, sajnos ez így együtt jött, a kisebb csirkék közül néhányan nem bírták a hideget, ismét volt elhullás.
Na de ma! Ma igen kellemes meglepetés ért. Az egyik ő, a holtnak hitt kopasznyakú:

Íme, teljes életnagyságban! Valami félreértés történhetett, mert amikor nem találtuk, és megkérdeztük Gyöngyit, állataink gondozóját, azt mondta, úgy emlékszik, tényleg elpusztult. És nem!
A másik meglepetés pedig a birkáknál ért. Odaálltunk az istálló ajtajába a férjemmel, gyönyörködtünk a jószágokban, két vemhes is van köztük, hamarosan szaporulat lesz, és akkor egyszer csak megláttuk.

Látjátok, mit láttunk mi? Nem? Na még egyszer:

Ha valakinek még mindig nem világos:

Íme, az ifjú Bárány Attila, három napos, és gyönyörű! Az sem zavart, hogy egereket láttam a szalmában, ott gyönyörködtem vagy fél órát az ajtóban. A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy Attila nem a mi birkánk utóda, állataink gondozója, Gyöngyi fiáé, de akkor is, a mieinkkel együtt lakik, együtt legel, és épp olyan, mintha a sajátunk lenne.
Azért jó, hogy vannak sikerélményeink is ebben a nagy távparasztkodásban.

Az összes farmmal kapcsolatos írást a gazdálkodó címszó alatt olvashatjátok.

Megint vágtunk

És megint szombatra esett. Ezúttal csupán négy liba lépett át az örökkévalóságba, de a munka így is jó sokáig tartott, mivel arányosan kevesebben voltunk, mint a legutóbbi mészárláskor. Akkor nyolc lúd maradt, amiből egyet elajándékoztam egy számomra emlékezetesen jól sikerült nyereményjáték során, hármat pedig megvett lábon a szembeszomszéd, az a gyanúm, karácsonyra tömi őket (sérelmükre, ahogy azt Ujpéter mondaná). Nem is csoda, épp tegnapelőtt esett le az állam - azóta is keresem - hogy hétezerről tízezerre kúszott fel a libamáj ára, én is megfontolás tárgyává tenném a tömést, ha még lenne libánk. De már, hál'isten, nincs.

A képért bocsánat, bár a férjem, ez finom lélek próbát lebeszélni, ne tegyem közzé, érzékenyebb olvasóimat nem kell feleslegesen sokkolni, de hát, lássátok feleim, mik vogymuk. Brutális húsevők, azok.

Büszke vagyok magamra, hogy immár teljesen egyedül bontottam szét mind a négy madarat, csodálatosan leválasztottam a májról az epehólyagot, kitisztítottam a zúzát, ésatöbbi. Önbizalmam komoly erősítést kapott, de mielőtt elbíztam volna magam, apósom, aki ezúttal is a csapat tagja volt, kopasztás közben megkérdezte:
- Akkor karácsonyra megcsinálod azt a vadat?
Tudniillik pár napja beállított két kilónyi vaddisznóhússal, hogy az majd jó lesz karácsonyra, tegyem be a fagyasztóba. Amúgy a vadpörköltet nagyon jól készíti az öreg, gondoltam, biztos csak megőrzésre adta át a húst, mert az ő mélyhűtőjében nincs hely. De ezek szerint másképp gondolta.
- Hát, megcsinálhatom... - mondtam szerényen, és közben felidéztem a közel egy éve alkotott szarvaspörköltet, vállon veregettem magam képzeletben, igen, Móni, ügyes vagy te. Erre após megszólalt:
- Csak aztán nehogy olyan legyen, mint az a múltkori halászlé...
Héhéhéhéhé, mi van a halászlével??? Hiszen dicsérte hogy milyen jó!
- Mér', mi volt a baj a halászlével? Hiszen dicsérte...!
- Hááát... - mondta jelentőségteljesen, és aztán nem is tett hozzá mást. Na akkor most mi van? Jó volt, vagy nem volt jó?
Nem is árulta el. Így vállaljon el neki az ember bármit, egy évvel később kiderül, hogy amire azt mondta, jó, azt nem is úgy gondolta. Most akkor jól főzök, vagy nem? Tudok halászlét, vagy nem? El merjem vállalni a vaddisznót, vagy inkább ne?
Úgyis az lesz a vége, hogy vállalom, persze. Legalább majd tud miért szekálni.

Szolgálati közlemény budapestieknek

Kedves Olvasóim,
aki szeretne dobozos virágot még karácsony előtt, ám tart attól, hogy postán már nem fog odaérni, íme egy lehetőség: hétfő délután és kedd délelőtt Budapesten leszek, aki szeretné, átveheti tőlem személyesen a virágokat. Akit érdekel, írjon nekem a dobozosvirag@gmail.com címre.
Mutatok még egy képet a napraforgóról, nézzétek, péntek óta mekkora a változás:

Hamupipőke a bálban - bögrés mákos Xukorral, ünneplőben

Hamupipőke esetében nemcsak a külcsín volt rendben, ugyebár, hanem a belbecs is.
Ezzel a sütivel ugyanez a helyzet.

Azon túl, hogy egyszerű is, szép is, finom is (hajjaj, de még mennyire finom!), egészen kedvezőek a paraméterei a Xukor miatt.
A Xukor tulajdonképpen xilit, azaz nyírfacukor. Azonban nem kukoricacsutkából készült, és nem kínai, mint sok más xilit-termék, hanem Finnországban állítják elő nyír- és bükkfarostból. 40 százalékkal kevesebb kalóriát, és 70 százalékkal kevesebb szénhidrátot tartalmaz, mint a finomított kristálycukor, 7-es a glikémiás indexe, ami lassú felszívódást biztosít. A csomagoláson szerepelt, hogy kelt tésztákhoz nem használható - ez kíváncsivá tett (valahogy nekem nem elég a "nem lehet", mindig tudnom kell a miértet is); tehát utánaolvastam, és kiderült, hogy a xilit antibakteriális hatása miatt nem maradnak meg a társaságában az élesztőgombák. Nahát...
Nincs kellemetlen utóíze, mint más édesítőszereknek. Egy érdekességet felfedeztem a kóstolás során: amikor oldódni kezd a szájban, olyan érzést kelt, mintha hideg lenne. Kicsit furcsa, de nem kellemetlen. Amúgy meg nem azért van, hogy csak úgy magában eszegessük. Főleg azért nem, mert bár a többi xilithez, vagy édesítőszerhez képest olcsóbb, még így is 2500 forint/kg az ára.
Én ezt az adagot, amivel ez a süti is készült, kipróbálásra kaptam a forgalmazótól; azt mondhatom róla, hogy teljes mértékben megfelelt minden szempontból. És mivel még jóval kevesebb kalóriát, illetve szénhidrátot viszünk be vele, nos, ha megtehetném, ezt venném. Sajnos, egyelőre nem tehetem meg.
De vannak, akik igen, vagy akiknek muszáj - mert például cukorbetegek, candidások, illetve valamilyen oknál fogva nem ehetik a répacukrot. Számukra mindenképpen kiváló alternatívát jelent, és ha vásárláskor beírják a "kuponkód" mezőbe a "praktika1" kódot, 10 százalék kedvezményt kapnak az árból.
A xilitről bővebben olvashattok ITT.
De most térjünk vissza a sütihez.

A recept nagyon egyszerű:
1 tojás
1 bögre cukor (ez jelen esetben ugyebár Xukor volt)
1 bögre darált mák
1 bögre liszt
1 tk sütőpor
2 ek olaj
1 bögre tej
1 tk rum (vagy rumaroma)

A krémhez:
1,5 dl tejszín
1 tábla (10 dkg) étcsoki
5 dkg vaj

A díszítéshez:
2 dl tejszín
2 ek porcukor

Előmelegítettem a sütőt 200 fokosra. A tojást habosra kevertem a c/xukorral, majd hozzáadtam a többi hozzávalót. A masszát sima tepsi helyett az egy éve nyert Zila kockaformában sütöttem meg. Ez a forma azt teszi lehetővé, hogy az egyes kockákat megtölthessük, így elegáns desszertet nyerünk. HA NINCS ILYEN FORMÁNK, semmi baj. Süssük meg a masszát sima, vajazott-lisztezett közepes tepsiben. Nekem a formában 30 perc alatt sült meg.
Közben 1,5 dl tejszínt összeolvasztottam 1 tábla étcsokival (nem forraltam, csak addig melegítettem, amíg vegyíteni nem lehetett a két anyagot), és amikor egynemű lett belekevertem 5 dkg vajat. Hűlni hagytam.
A megsült tésztát tálra borítottam, leszedtem róla a formát, és ezt is békén hagytam, amíg ki nem hűlt.
Utána kockákra vágtam, majd a kockákat megtöltöttem.
Felvertem a tejszínt a porcukorral, a habot habzsákba töltöttem, és megdíszítettem a kockákat.
Forma hiányában a kihűlt - és ennek következtében besűrűsödött - krémet a tésztára öntjük, és a tetejét tejszínhabozzuk.
Akárhogy is készítjük, ez valami olyan fantasztikus ízű süti..., legfeljebb még egy kis rumosmeggy dobhatná fel, más semmi.

Az dobozos virágokrul

Többen kérdezték tőlem, hogyan is működnek ezek a dobozos virágok, hát most megmutatom a miénket.

Ezt a napraforgót 5 napja "bontottuk", ültettük el. Négy mag volt a dobozban, ebből kettő szinte azonnal csírázni kezdett, a másik kettőt, úgy látszik, kicsit mélyebbre nyomtuk, azok tegnap bukkantak elő, még nagyon picik.
Bontottunk mást is, majd azokat is megmutatom, ha előbújnak.
Bence fiam a leglelkesebb gondozója a növényeknek, állandóan izgul, hogy nem kéne-e újra megöntözni őket, nem nőnének-e gyorsabban, ha mégiscsak kapnának egy kis vizet... Ide-oda viszi őket a lakásban, hol jut nekik több fény, nincs-e nekik túl hideg az ablakban, talán a tévé mellett jobb - de oda meg nem süt a nap...

Továbbra is lehet rendelni a dobozosvirag@gmail.com címen!

Álmodtam

Rettentő integrálok fenyegettek hatalmas szélsőértékekkel, elveszett inflexiós pontokat kértek számon rajtam, mértani sorozatok konvergáltak monoton bút konokon és fájón. Konvex függvények kergettek, megüresedett zérushelyeken húztam meg magam, és abban bíztam, hogy senki sem vesz észre a lokális minimumon. Mindeközben egy hang azt suttogta, "éadiksz deriváltja éadiksz, szinusziksz deriváltja koszinusziksz".

Ez a derivátum tremens.
Előző nap matekból vizsgáztam.

SIKERÜLT!!!

Sonkás-sajtos roló

Mint a Noszty fiúnak Tóth Marival, nekem is volt már egy esetem a sajtos rolóval; akkor javarészt bosszúságot okozott, teljesen elbizonytalanodtam, hogy lehetek ennyire béna, holott a recept alapján olyan egyszerűnek tűnt az egész...

De akik rendszeresen olvastok, tudjátok, nem a meghátrálás embere vagyok, hűen tartom magam jelmondatomhoz, miszerint a gasztrobloggerség kötelez. Így aztán, amikor legutóbb egy lakásfelszerelési boltban "mi a túró lehet ez"-t gondolva lehajoltam az alsó polcon meglátott csomagocskáért, éreztem, ez nem volt véletlen.
Habtekercs formák volt a zacskóban, szám szerint tizenkettő, igaz, úgy néztek ki, mint valami fémipari melléktermék, lehet, hogy az is, de tudtam: esélyt kaptam, hogy megmentsem a becsületem sajtos roló-ügyben. Azon nyomban a kosaramba küldtem egy zacskóval (890 forint volt), és csak a pénztárnál bizonytalanodtam el, mondtam is a férjemnek: lehet, egyből két csomaggal kellett volna vennem, mert a zacskón szereplő receptet is ennyire méretezték... de mindegy.
Ez volt az az ominózus alkalom, amiről Bence fiam, a kis bloggergyerek olyan érzékletesen beszámolt a saját blogján: azaz, hogy kaptunk egy kályhát, de cső nem volt hozzá, ezért azt vennünk kellett - így kerültünk férjemmel együtt a lakásfelszerelési boltba. Bence azt is felvázolta, milyen jó, mert most már nagyon meleg van a lakásban, húsz fok. Nos, azért ennyire nem tragikus a helyzet... Van gázfűtésünk, de mivel brutális drága, átálltunk a kályhákkal való fűtésre; már mindenhol klassz meleg volt, csak a mi hálószobánkban nem, odáig nem jutott el a lakás többi részéből. Az ajándékba kapott kályha így pont jól jött, és most már nálunk, a szülői hálóban is tudunk fával fűteni, sokszor 23-24 fok van, ami már kicsit túlzás is.
A lényeg, hogy ehhez a kályhához vásároltunk csövet éppen, amikor a habtekercs-végzet elért. Hazatérve aztán kiderült, hogy a kályhacső nem passzol, így a férjemnek volt még vagy két köre, mire a megfelelő méretűt be tudta szerezni, de én már ekkor nem tartottam vele.
Délután viszont előszedtem a táskából habtekercs formát, a konyhapulthoz vittem, és ekkor teljesen ledermedtem.
Ott is volt egy csomag.
Te jó ég, loptam egy zacskóval, és észre sem vettem! Én vagyok a női Dr. Jekyll és Mr. Hyde, egyik állapotomban igyekvő, ámde meglehetősen szétszórt családanya, a másikban mániákus habtekercs forma-tolvaj!
Orvoshoz kell mennem, sürgősen. Itt valami nagy baj van... Remélem, bankot nem raboltam, vagy ilyesmi...
Amikor idáig jutottam a gondolataimban, a férjem, látva, hogy meredten nézem a két csomagot, megjegyezte:
- Ja, hoztam én is egyet, külömbözet volt a kályhacsövek árában, le kellett vásárolnom párszáz forintot. Rendes vagyok, nem?
De.
Nagyon.
Mit mondjak, egyik oldalról nagy kő esett le a szívemről, másrészt kicsit megijedtem, hogy önkéntelenül ilyesmit feltételeztem magamról. Azt hiszem, jólesne egy kis nyugalom.
És hogy milyenek a formák? Kiválóak! A sajtos roló nem ellenfél többé, sőt, sokszor jár azon az agyam, milyen jó kis tölteléket találjak ki a tésztához - mert rendkívül sokoldalúan használható, nemcsak sajtos krémhez való.
Sajnos, ami a képeket illeti, elnézést kell kérnem: a számítógépünkkel még mindig probléma van, például a fényképezőgépről nem tölt át képeket, azonnal újraindítja magát, ha ilyesmivel próbálkozom, a telefonomról viszont elfogadja. Ezért ilyenek, amilyenek.

Tehát, a tészta hozzávalói (a csomagon jelzettekkel szemben nem 24, hanem pontosan 12 darabra elég...)
25 dkg vaj
30 dkg liszt
kb. fél deci víz
1 kk ecet
1 tk só

Tegyük egy tálba a vajat, a lisztet és a sót, és az ujjhegyeinkkel, illetve a két tenyerünk között dolgozzuk össze.

Adjuk hozzá a vizet és az ecetet, gyúrjuk össze a tésztát. Jó kemény legyen, de ha nem akar összeállni, óvatosan adagoljunk hozzá még egy kevés vizet. Ha megvagyunk, tegyük a tésztát hűtőbe. Amíg a tészta hűl, készítsük el a krémet, amivel tölteni szeretnénk majd - én ezúttal is a múltkori sajtos roló krémjét használtam annyi különbséggel, hogy tíz deka apróra vágott sonkát is kevertem hozzá.

Amikor a krém kész, vegyük elő a tésztát a hűtőből, melegítsük elő a sütőt 220 fokra.
Nyújtsuk ki a tésztát úgy, hogy a hossza kb. 50 cm legyen - ehhez képest alakítsuk a szélességét - a tészta vastagsága pedig kb. 2 mm. Pizzavágóval, vagy éles késsel vágjuk fel 1,5 cm széles (és 50 cm hosszú) csíkokra.

Kezünkbe vesszük az egyik formát, és a szélesebb végénél kezdve rátekerünk egy tésztacsíkot úgy, hogy fél centi szélességben mindig fedje az előzőleg rátekert darabot. Sütőpapírral borított tepsire rakjuk a rollnikat úgy, hogy a tésztavégek mindig alulra kerüljenek. Lekenjük őket felvert tojással, és 17 perc alatt megsütjük.

A kész rolókból gyönyörűen kicsusszannak a formák. Így nyertünk kevés idő alatt, nulla idegeskedéssel 12 tölthető rolót!
Nincs más dolgunk, mint megvárni, amíg kihűlnek, és betölteni.
Javaslom a beszerzését mindenkinek: kevés beruházással szuper finomságot készíthetünk.

Anna-Mária kenyere

A múltkori kenyérsütős bejegyzésemet követően kaptam egy levelet Anna-Máriától, aki erdélyi származású, jelenleg Olaszországban él férjével. Megosztotta velem saját kenyérreceptjét, amit nagymamája útmutatása alapján kezdett készíteni évekkel ezelőtt. Úgy gondoltam, közzéteszem.

"Hogy miért is készítem saját kezűleg a kenyeret? Azért, mert itt Olaszországban nem lehet "igazi" kenyeret kapni, csak zsemlét, ami nagyon drága, és egyáltalán nem hasonlít az otthoni, erdélyi kenyérhez. Az első években élesztővel készítettem, de az utóbbi két évben nagymamám tanácsára kovásszal. Minden kenyérsütés alkalmával egy tojásnyi gombócot félreteszek a kenyértésztából, amit egy befőttesüvegben, kevés sóval a tetején hűtőszekrényben tárolok. Erdélyben mindig is kovásszal készítették a kenyeret, s a régi időkben, amikor nem volt hűtőszekrény, akkor hűvös helyen tárolták; hetekig is elállt, igaz, volt egy kis erjedt szaga, de azt mondták, az a jó, mert úgy lesz jó kenyér belőle.

1 és fél kg lisztet használok, 1 kg sima fehér lisztet és fél kg teljes kiőrlésűt, vagy valamilyen magos lisztet. Langyos vizet adok hozzá, amennyit felvesz, és kb. 1 ek. sót. Egy nagy tálba belerakom a liszteket, a sót, a kovászt, és a vizet lassan adagolva, inkább keményebbre gyúrom, majd letakarom, és hagyom több órán keresztül kelni. Általában reggel 9-10 óra felé gyúrom meg, majd délután 4-5 óra felé újból gyúrom, ekkor egy sütőpapírral bélelt magasfalú tepsibe ( kb. 23cm x 33cm) rakom, és újból kelesztem 1 órát.  Nekem gázsütőm van, amit nem szoktam előmelegíteni. Amikor a tészta megkelt, begyújtom a sütőt, berakom a tepsit, és 200-210 fokon másfél óra alatt megsütöm a kenyeret. Amikor kész, abroszba, és úgy egy nejlonszatyorba rakom, amiben reggelre szépen megpuhul. Nálunk általában egy hétig kitart, ugyanis csak a férjemmel vagyunk ketten, most várjuk első kisbabánkat. Kenyérsütő hiányában a műveletet kézzel végzem, amit nagyon szeretek, egyelőre nem is hiányolom a kenyérsütőt. Igaz, a mi kenyerünk nem lesz kerek, de nálunk a forma nem számít, a lényeg, hogy finom legyen! Nyáron, amikor nagy meleg van, akkor este gyúrom meg, reggel újból, és amíg hűvös van, megsütöm, így estére már friss kenyerünk van.

Mellékelek pár képet a kenyerünkről, amit szombaton sütöttem."

Ajándék gyerekeknek

Ha már egyszer jön a karácsony, és felvonultattam néhány gasztro- és kevésbé gasztroajándékot, engedjétek meg, hogy még egy gyerekeknek való ajándékra is felhívjam a figyelmeteket, ami nekem nagyon tetszik.
Nemcsak maga a játék miatt, ami 4-8 éveseknek való kreatív csomag kiegészítve egy meséket, verseket, dalokat tartalmazó cd-vel - hanem amiatt is, hogy sok ember baráti összefogására volt szükség ahhoz, hogy a Sana háza projekt elkészülhessen.
Ötletgazdája, Krisztallit így ír róla saját blogján:

Magamról nem szólnék, hiszen akik ide jártok látogatóba, tudjátok ki vagyok Titulusom ezúttal szerkesztő lett. A másik főszereplő a férjem, akinek szervezőkészsége és akarata nélkül egy lépést nem tettem volna előrébb a megvalósításban. Neki köszönöm ezekkel a sorokkal is ezt az izgalmas kalandot. 
Az illusztrációkat Ficzere Kyrú készítette, szentendrei illusztrátor. A Kis mesterek műhely kapcsán kerültünk kapcsolatba, a műhely falait is díszítik az illusztrációi. A könyvben is és a dobozon is az ő akvarelljei színesítik az oldalakat. Bár ő ezt nem hangoztatja lépten-nyomon, 5 fiúgyerek (!) anyukája, színjátszó, szentendrei szervezkedő.
A dobozt Tornyai Arzén tervezte, a Bon Box vezetője. Nézzetek szét nála, végtelen fantáziával rendelkezik, többek között papírbútorokat is készít.
A mese- és versmondóink Pohl Balázs és Váraljai Alexandra. Egyikük polihisztor Waldorf tanár, másikuk szinkronszínészből avanzsált fotós.
A többi szál tulajdonképpen az óvodában fut össze, fotósunk Vajda Péter és grafikusunk Nádudvari Lajos csoporttársak apukái, akiknek gyerekei szintén Kis Mestereim. De elég ha például egyik kellékanyagunkra a falapra gondolok, amit szintén egyik barátunk biztosított, vágott fel.

A csomag alapanyagai két gyerekre szólnak, de valóban egy házikóban. Mivel sorozatot tervezünk, ezért mindig egy kicsit más lesz a babaház, és a dobozban is lesznek kiegészítők (kerítés, bútorok stb.) valamint majd a fiúkat sem hanyagoljuk el.A három feladat ebben a kiadásban a zsenília virág cserépben, rizsmozaik festett rizzsel, naplopó ablakdísz."


Szerintem ideális karácsonyi ajándék akár egy testvérpárnak is, és az ára nagyon jó: 4750 forint +postaköltség.  

További információk ITT.

Miért jó, amikor nem jó?

Van egy óriási előnye annak, ha az ember nehézségbe kerül: megtudhatja, hány igazi barátja van.
Bevallom, én most meglepődtem, mennyi.

Mindennapi kenyerünk

Konyhai ténykedéseim során a legnagyobb sikerélményben mostanában a kenyereim részesítenek. Próbálkoztam korábban is kenyérsütéssel, de valahogy a család tetszését nem nagyon nyerték meg különféle alkotásaim, pedig szerintem jók voltak. A vendégeim legalábbis efelől biztosítottak mindig. De a gyerekeim, ha egyszer-egyszer a boltból hoztam zsemlét, áhítatos szemmel néztek a zacskóra:

- Ahh, bolti zsemle...!!
Hát így kedveskedjen az ember szeretteinek saját sütésű pékáruval. Nemrég azonban földimmel, Maxszal konzultáltam egyéb ügyben, és csak úgy mellékesen megkérdeztem: hogyan süssek igazán finom kenyeret? Max csak annyit mondott: "Jénai." És jelentőségteljesen nézett hozzá. De beleragad - mondtam én, mire ő: "Sütőpapír." Ó, tényleg.

És akkor megvilágosodtam. Van nekem egy szép nagy, kerek jénai tálam fedővel, még a nagymamámé volt, nagyon szeretem használni. Az pont jó lesz - határoztam el, és azon nyomban nekiláttam.
Először kovászt készítettem 6-7 gramm élesztőből, 1,5 dl langyos vízzel, 10 dkg liszttel. Az élesztőgombák elszaporodásához a 25-30 fokos környezet a legmegfelelőbb, ezért a kovászt összekevertem és állni hagytam néhány órán át, meleg helyen, letakarva. Azóta már elmélyültem a szakirodalomban, és a következőket olvastam: a kovász érési ideje akkor optimális, ha sütemények készítéséhez 3-4, búzakenyerekhez 6-8, rozskenyerekhez 16-20 órán át pihentetjük. Hát én aztán pihentettem, ugyanis jól megfeledkeztem róla.

Így aztán, amikor kora délután eszembe jutott, hogy hoppá, kenyerünk meg nincs, beugrott a kovász is. Beleöntöttem hát gyorsan a kenyérsütő üstjébe, adtam hozzá még két deci langyos vizet, hatvan deka lisztet vegyesen: volt benne rozs-, sima- és rétesliszt, egy evőkanál sót, két evőkanál olajat, és elindítottam a gépet. Mivel közben úgy láttam, túl ragacsos, lágy a tészta, adtam még hozzá lisztet addig, amíg szépen nem gömbölyödött a lapátok között, és ha belenyomtam az ujjamat, nem ragadt rá.

Ekkor lekapcsoltam a gépet, és hagytam, hogy a tészta duplájára keljen. Utána lisztezett gyúrólapra borítottam, kicsit átgyúrtam, kerekre formáztam, majd kibéleltem sütőpapírral a jénait, és beletettem a nyers cipót. Bekapcsoltam a sütőt 50 fokosra, beletettem a tálat, és 30 percig újra kelesztettem a tésztát. Ezután kivettem a sütőből, amit rögtön 230 fokosra állítottam. Éles késsel három csíkot vágtam a tésztába, majd vízzel lepermeteztem - ehhez van egy ilyen kis spriccelőm, tudjátok, mint az ablaktisztító flakonja, úgy vettem az IKEA-ban egy-kétszáz forintért. Kenyérsütéshez használom leginkább. 

A jénai tetejét is befújtam vízzel, majd ráborítottam a tálra, és betettem a sütőbe. Kb. 45 perc alatt szép pirosra sütöttem. Amikor készen volt, kivettem a sütőből a tálat, aztán kivettem a gyönyörű kenyeret a tálból, rácsra tettem, és újfent lespricceltem. Csodálatos, ropogós héjú, puha bélzetű, finom kenyér lett belőle.

Időbe telt, az biztos. És ez aztán el is gondolkodtatott. Hogy mennyire hozzászoktunk ahhoz, hogy bemegyek-a-boltba-megveszem-a-kenyeret, és milyen idegen a mai élettempótól az, hogy egy kilós cipót gyakorlatilag reggeltől estig készítünk el - igaz, ennek nagy része nem munka, hanem várakozás.

Mint ahogy várakozás az egész élet. Mindig várunk valamit. Várjuk, hogy valami jó következzen, valami más, valami új. A zsidó vallás, illetve a kereszténység egyik fő jellemzője is a várakozás: az egyik várja, a másik visszavárja a Messiást.

És miközben várunk, valami készül - valamikor kész lesz, valamikor eljön.

Ahogy ez a kenyér is - vacsorára meglett. Minden várakozásunkat felülmúlta.

Újabb karácsonyi ajándékötlet!

Szerintem zseniális.
Növények konzervdobozban.
Ajándék ismerősöknek, barátoknak, akiknek szeretnénk valamit, de nagyot nem tudunk - itt van: 890 forintért szuper kis ajándékhoz lehet juttatni bárkit!

Sorolom a választékot.
Alsó sor (balról jobbra): csípős paprika, háromféle húsevő virág: kancsóka, Vénusz légycsapója, harmatfű - valamint mimóza,
2. sor: "varázsbabok" - a növényen feliratok jelennek meg, úgy mint: I love you, I miss you, I kiss you...
3. sor: napraforgó, százszorszép, rózsa,
4. sor: kakukkfű,  rozmaring,
és az utolsó: menyecskeszem.
A doboz granulátummal van töltve, illetve tartalmaz egy kis zacskót a magokkal. Annyi a teendő, hogy kinyitjuk a dobozt, az aljáról lekaparjuk a matricát (hogy az ott levő lyukon át a felesleges víz távozhasson). A garnulátumra annyi vizet öntünk, amennyit beszív, és rászórjuk a magokat. Utána már csak világos helyre kell tennünk a szobában, vagy konyhában, és figyelni, amint a kiskertünk kihajt...

Aki rendelni szeretne, írjon a dobozosvirag(kukac)gmail(pont)com címre, ott a növényekkel kapcsolatos egyéb kérdéseire is választ kap (én fogok válaszolni...).
Amint mondtam, darabja 890 forint, de ha valaki nagyobb tételben rendel, kaphat kedvezményt!
Az ár a postaköltséget nem tartalmazza.

Mutasd a galuskaszaggatód, megmondom, ki vagy!

Na jó, azért nem egészen. De a tegnapi galuskás bejegyzést követően Szmari nevű kedves olvasóm kérte, mutassam már be a galuskaszaggatómat, mert tudni szeretné, milyet vegyen. Kérését elhárítottam azzal, hogy olyat mint az enyém, semmiképpen ne: nem szeretem, nem lehet teljesen végighúzni azt a tetején csúszkáló szaggatót úgy, hogy ne maradjon benne egy kis tészta.

Tehát, a kérésem Felétek, drága olvasóim: ha van tutiszuper galuskaszaggatótok, amit érdemes megvenni, ajánljátok! Ha van hozzá időtök/türelmetek, legyetek szívesek, küldjetek róla fényképet a praktikaksokgyerekhez(kukac)gmail(pont)com címre.

Mindenféle segítséget köszönök előre is!

Galuska/nokedli másképp

Azt hittem, mindent tudok a galuskáról, aztán kiderült, hogy nem.
Sok mindennel van ez így, persze.
Szóval, amikor nyár elején posztoltam az én jól bevált nokedlireceptemet, Éva barátnőm felhívott, hogy ja, nem rossz, de őneki van egy olyan tuti, hogy amióta kipróbálta... na jó, az élete nem változott meg tőle, de azóta csak  ezt a verziót készíti. Évát régóta ismerem (húsz éve már), tudom róla, hogy jól főz, és amelyik receptre azt mondja, hogy tuti, az tényleg az. A másik dolog, hogy főzés közben képes olyan rendet tartani, mintha épp semmi nem történne a konyhájában, ezt nem tudom, hogy csinálja, nincs mosogatógépe, amibe el tudná tüntetni a maszatos edényeket, eszközöket; azonnal mindent mosogat, mindent letöröl - szóval logisztikai képessége figyelemreméltó. És ő mondta, hogy ez után a tészta után a mosogatás sem olyan kínszenvedés.
Ma gyors ebédet kellett készítenem, délelőtt ügyeket kellett intézni, mivel - jelen állás szerint - Apa holnap újra külföldre megy. Ráadásul most jóval távolabb, 800 kilométerre tőlünk, és csak karácsony előtt két nappal tér haza. Mondjuk, most már Zsófi sem veszi olyan tragikusan a dolgot, nem zokog, mint első alkalommal.
Tehát, a gyors ebédre visszatérve, volt fél kiló pulykamell kockázva, amit paprikásnak készítettem el (tudjátok, pörkölt tejföllel habarva), és gyorsan felhívtam Évát, mondja csak el azt a receptet, mert mindjárt forr a víz, be kéne kevernem a tésztát.

Hozzávalók (4 személyre):
0,5 kg liszt
10 dkg búzadara
2 tojás
2 ek olaj
2  tk só
kb. 4-5 dl tej

Egy nagy edénybe tesszük a lisztet, a darát, a sót, s összekeverjük. Hozzáadjuk az olajat és a tojást, és hozzáöntünk 3 dl tejet. Elkeverjük, és még annyi tejet öntünk hozzá, hogy a masszánk sűrű maradjon. Nem tudok pontos mennyiséget írni, liszttől is függ. A galuskatésztával az a helyzet, minél lágyabb, annál nagyobb lesz egy-egy darab nokedli, ugyanígy, minél sűrűbb a tészta, annál kisebbre tudjuk szaggatni. Én jó sűrűre hagytam, és gyönyörű, ruganyos lett a a galuska. Ráadásul nem szárad ki, kiváló az állaga.

A kifőzéshez szükségünk van ugyebár galuskaszaggatóra, meg egy nagy fazék forrásban levő sós vízre. Adagonként beleszaggatjuk a tésztát, ha feljönnek a víz tetejére, még egy percig hagyjuk főni, majd szűrővel kihalásszuk őket. Abba az edénybe tesszük a szűrőből, amelyikben tálalni szeretnénk, egy teáskanál vajjal/olajjal összekeverjük.
Kész.
És tényleg nagyon jó!

Sütibefőttek még, még még...

Folytatom a legutóbbi bejegyzést még néhány ajándékba adható sütikeverékkel.

Kép innen.

III. Áfonyás-pekándiós muffinkeverék
1 1/2 bögre liszt
1 bögre aszalt áfonya
3/4 bögre pekándió
1/2 bögre barnacukor
2 1/2 tk sütőpor
1/2 tk só

1. Tegyük a hozzávalókat egy jól záródó 1 literes üvegbe (a rétegeket nyomkodjuk le szorosan).
2. Fedjük be az üveget egy 20 cm átmérőjű anyaggal, és egy rafiaszalaggal kössük rá az alábbi receptet.

Áfonyás-pekándiós muffin

1 üveg áfonyás-pekándiós muffinkeverék

3/4 bögre tej

1/4 bögre (kb. 60 g) vaj

1 felvert tojás

1 Melegítsük elő a sütőt 200 fokosra. Zsírozzuk ki a muffintepsi mélyedéseit.

2. Öntsük az üveg tartalmát egy nagy tálba, egy kisebb edényben keverjük ki a tejet, a tojást és a vajat, majd adjuk hozzá a lisztes keverékhez. Osszuk el a tésztát egyenlően az előkészített muffinformákba.

3 Süssük 16-18 percig, vagy amíg a tésztába szúr fogpiszkálóra nem ragad massza. Hagyjuk hűlni 5 percig a sütőformában, majd vegyük ki a formából a muffinokat, és várjuk meg, amíg teljesen kihűlnek.

Ezt a receptet nyugodtan variálhatjuk úgy, hogy az aszalt áfonya helyett más aszalt gyümölcsöt, a pekándió helyett meg pl. diót, mogyorót, mandulát használunk.

IV. Isteni narancsos-áfonyás kekszkeverék

1 bögre liszt

3/4 bögre aszalt vörös vagy fekete áfonya

1/2 bögre barnacukor

1/4 bögre kristálycukor

1 bögre liszt

2 tk sütőpor

1/2 tk őrölt gyömbér

1/2 tk őrölt fahéj

1/4 tk szódabikarbóna

1/4 tk só

1/2 bögre porcukor

1. A porcukor kivételével tegyünk minden hozzávalót a megadott sorrendben egy jól záródó 1 literes üvegbe (nyomkodjuk le szorosan a rétegeket). A porcukrot tegyük zárható műanyag zacskóba, kössük be a tasak száját, vágjuk le a felesleget, és tegyük a rétegek tetejére.

2. Fedjük be az üveget egy 20 cm átmérőjű anyaggal, és egy rafiaszalaggal kössük rá az alábbi receptet.

Isteni narancsos-áfonyás keksz

1 üveg isteni narancsos-áfonyás kekszkeverék

6 evőkanál (kb. 85 g) lágy, darabokra vágott vaj

1/2 bögre író (vagy tej)

1 tojás

2 teáskanál reszelt narancs- vagy citromhéj

1 teáskanál narancs- vagy citromkivonat

2-3 teáskanál narancs-vagy citromlé

1. Melegítsük elő a sütőt 180 fokosra. A tepsit zsírozzuk ki.

2. Vegyük ki a porcukrot az üvegből, a többi hozzávalót öntsük egy nagy tálba.Adjuk hozzá a vajdarabokat, és keverjük össze, amíg morzsálódó tésztát nem kapunk. Az írót, a tojásokat, a narancshéjat és a narancskivonatot dolgozzuk össze egy kisebb tálban, öntsük a lisztes keverékhez, és gyúrjuk kemény tésztává.Negyedbögrényi adagokban tegyük az előkészített tepsibe.

3. Süssük 18-20 percig, vagy amíg a beleszúrt fogpiszkálóra nem ragad massza. Hagyjuk hűlni 10 percig, közben keverjük ki a porcukrot a narancslével, hogy folyékony mázat kapjunk, ezzel díszítsük a süteményeket. Melegen kínáljuk.

V. Ünnepi áfonyás palacsintakeverék

3/4 bögre liszt

2 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szárított narancséj

1/2 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál őrölt fahéj

1/4 teáskanál só

1/3 bögre kukoricaliszt

1/3 bögre cukor

1/2 bögre aszalt áfonya vagy meggy

1/4 bögre liszt

1. Tegyünk minden hozzávalót a megadott sorrendben egy jól záródó 0,5 literes üvegbe. (A rétegeket ne nyomkodjuk le túlságosan.)

2. Fedjük be az üveget 20 cm átmérőjű anyaggal, és egy rafiaszalaggal kössük rá az alábbi receptet.

Ünnepi áfonyás palacsintakeverék

1 üveg ünnepi áfonyás palacsintakeverék

1 bögre író (vagy tej)

1/4-1/2 bögre tej vagy narancslé

1 tojás

1 teáskanál vaníliakivonat

3 evőkanál olvasztott vaj

Öntet: vaj, juharszirup porcukor

1. Melegítsük elő a gofrisütőt.

2. Öntsük az üveg tartalmát egy nagy tálba, és jól keverjük el. Egy másik tálban keverjük össze az írót, a 1/4 bögre tejet, a tojást és a vaníliát. Adjunk lisztet a tejes keverékhez, majd tegyük bele a vajat. Ha a tészta túl sűrű, kanalanként adjunk hozzá tejet.

3. Süssük meg a palacsintákat a gofrisütőben 3/4 bögrényi adagonként.

Melegen, öntettel tálaljuk.  

Az előző sütibefőttek receptjei elolvashatóak itt, itt és itt.

Karácsonyi ajándékötlet

Kép innen.

A múltkor már emlegettem azt a könyvet,amit két éve kaptam karácsonyra, a címe: Karácsonyi ötletek bibliája.
Rengeteg szuper ötlet van benne, ami pontosan azt teszi lehetővé, hogy a karácsony ne a vásárlásról, meg a rohangálásról szóljon. Egy ilyen könyvből szépen megtervezhető (már ha valaki nem olyan halogatós, mint én...) a díszítés, amit hétről-hétre el lehet készíteni,  a menü, amihez szépen előre összeírhatjuk a hozzávalókat, és az ajándékok: nem drága, ötletes, saját készítésű - és hasznos! Kanadában élő barátnőm, Eszter kérte a minap, hogy írjak még-még-még ilyen gasztroajándékokat, amivel meglepheti ő is az ismerőseit.
Hát legyen. Az alábbi receptek a fent említett könyvből származnak. A "bögre" mértékegység 2,5 dl űrmértékűre vonatkozik.

I. Litván karácsonyi kenyérkeverék
2 és fél bögre liszt
1/4 bögre mák
1 tk só
1 és fél bögre arany mazsola

1. Keverjük össze a lisztet, a mákot és a sót egy nagy tálban. A lisztes keveréket és a mazsolát rétegekben rakjuk egy 1 l-es, jól záródó üvegbe. (A rétegeket lazán nyomkodjuk le.)
2. Fedjük be az üveget 20 cm átmérőjű anyaggal, és egy rafiaszalaggal kössük rá az alábbi receptet.

Litván karácsonyi kenyér

Hozzávalók:

1 és 1/4 bögre tej

1/4 bögre (kb. 55 g) vaj

3 evőkanál méz

1 üveg litván karácsonyi kenyérkeverék

1 csomag szárított élesztő

méz a bevonathoz

1. Zsírozzunk ki egy kb. 23x13x7,5 cm-es vekniformát. Öntsük egy kis lábasba a mézet, a tejet és a vajat, majd alacsony hőfokon (b. 50-60 fokon) melegítsük úgy, hogy épp ne forrjon. Öntsük az üveg tartalmát egy nagy tálba, keverjük hozzá a szárított élesztőt, adjuk hozzá a mézes tejet. A tésztát öntsük át a vekniformába, és meleg helyen kelesszük addig, amíg duplájára nem nő (kb. 1 óra).

2. 180 fokra előmelegített sütőben süssük 45 percig, vagy amíg a közepe rugalmas lesz. A sütési idő utolsó 5 percében kenegessük mézzel, hogy csillogó máz keletkezzen a tetején. Hagyjuk kihűlni, vegyük ki a formából, és vékony szeletekre vágva tálaljuk.

II. Rumos-gyümölcsös süikeverék

1 és 1/2 bögre liszt

1 bögre (kb. 120 g) apróra vágott kandírozott gyümölcs

1/2 bögre cukor

1/2 bögre darabolt mogyoró

1/2 bögre mazsola

1 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál só

1/2 teáskanál szódabikarbóna

1 Tegyük a hozzávalókat tetszőleges sorrendben egy jól záródó 1 l-es üvegbe. (A rétegeket nyomkodjuk le szorosan.)

2. Fedjük be az üveget 20 cm átmérőjű anyaggal, és egy rafiaszalaggal kössük rá az alábbi receptet.

Rumos-gyümölcsös süti

1/2 bögre zsiradék (vaj vagy margarin)

2 tojás

3 evőkanál narancslé

1 és 1/2 teáskanál rumaroma

1 üveg rumos-gyümölcsös sütikeverék

1. Melegítsük elő a sütőt 190 fokra. A tepsit zsírozzuk ki.

2. Olvasszuk fel a zsiradékot egy nagy tálban, majd keverjük hozzá a tojásokat, a narancslevet és a rumaromát. (A keverék kissé csomós lehet.) Adjuk hozzá a sütikeveréket, és keverjük csomómentesre.

3. Teáskanállal alakítsunk ki kb. 5 cm-es tésztalabdákat, s az előkészített tepsiben süssük őket 11-13  percig, vagy amíg aranybarnára nem pirulnak. Ne süssük túl őket, mert kiszáradnak. hagyjuk a sütőben kihűlni. 

Egyelőre ennyi. Ha szeretnétek, még írhatok néhányat.

Szeretnétek?

Pita

Régóta készülök erre bejegyzésre, konkrétan azóta, hogy valaki megkérdezte, hogyan készítem a gyroshoz a pitát. Szerepeltettem ugyan már itt a blogon egy receptet, de nem mindig sikerült jól; ez persze  nem feltétlenül a recept hibája, főként, ha mindenki másnál működik... De legutóbb például - nem tudom, mit csinálhattam rosszul - egyszerűen nem fújódtak fel a tészták, nem lett zsebes a pita. Csak nyolc lapos zsemlét kaptam, amibe késsel ügyeskedtem középre nyílást, nagy nehezen.
Egy ideje kíséretezgettem már, és most végre nagyon klassz lett az eredmény: kovásszal készülő pita az igazi. Akkor lenne még jobb, ha nem telne négy órába az elkészítése, és ha nem derülne ki már a sütéskor, hogy megint nem lesz elég, de ebbe még bele kell jönnöm.
A recept eredetijére Fűszeres Eszternél bukkantam, aki a Szakácsok Könyvében találta, Dan Lepard receptjei között. Kicsit változtattam rajta.

Hozzávalók a kovászhoz:
1 dl langyos víz
5 gramm élesztő (igen, gramm, nem deka!)
10 dkg liszt
(1 kk sikér, ha van)

A továbbiakhoz:
2 dl langyos víz
20 dkg finomliszt
25 dkg rétesliszt
2 ek olaj
1 ek só
1 tk porcukor

Amint azt már oly sokszor említettem, minden kelt tésztát a kenyérsütőben készítek, így írom le a receptet is. Akinek nincs kenyérsütője, a tésztát egy jó méretes tálban készítse, amiben kényelmesen tud dagasztani; karácsonyra meg kérjen kenyérsütőt.

Először elkészítjük a kovászt: a vízbe belemorzsoljuk az élesztőt, és belekeverjük a lisztet. Legalább 1 órán át langyos helyen, letakarva kelni hagyjuk.

Amikor ez az idő letelt, hozzáadjuk a többi belevalót, elindítjuk a gépet, és egy-két perc alatt összekevertetjük a tésztát. Aztán tíz percig állni hagyjuk, majd újra elindítjuk a gépet, és nagyjából húsz perc alatt rendesen ki?meg?be?dagasztjuk a tésztát.

A dagasztás után egy órán át keni hagyjuk a tésztát. Nőjön a duplájára.

A megkelt tésztát 8 részre osztjuk. Szemfüles olvasóim láthatják, hogy a képen tíz gombóc van, de úgy azért kicsit kicsik lettek a piták. Jobb a nyolc.
A zsemlére formázott tésztadarabokat tíz percig pihenni hagyjuk ismét, hogy a sikérszálak megnyúljanak, és könnyeben lehessen nyújtani.

Kinyújtjuk a tésztagombócokat fél centi vastag korongokká. Bekapcsoljuk a sütőt 230 fokra (gázsütőn a 7-es fokozat), és amíg felmelegszik, a tészták ismét pihennek. Egy nagy tepsit, vagy sütőlemezt is tegyünk a sütőbe, hogy felforrósodjon az is.

Egy vastag kartonlappal, vagy papírtányérral a pitatészta alá nyúlunk, és a forró tepsire/sütőlemezre helyezzük. Annyit tegyünk rá, amennyi kényelmesen elfér. A tepsit a sütőbe tesszük.

Nagyjából 8 perc alatt sülnek meg a piták, nekem pontosan 5 percnél fújódtak így fel.







Amikor megsültek, kivesszük őket (berakjuk a következő adagot), megvárjuk, amíg kihűlnek, aztán már lehet is tölteni. Zöldség, hús, öntet... nálunk mindenki  szereti.
A nagyobbik lányom meglepetten kérdezte: anya, honnan vetted ezt a pitareceptet? A másik olyan kenyérszerű volt, de ez pont olyan, mint a gyrososnál!
Hát, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.

Mi is a gond a citromhéjjal?

Nem szándékoztam külön írni erről a témáról, mert időről időre előtérbe kerül, nemrég olvastam róla több helyen én is (pl. itt és itt) - de az is igaz, hogy ettől függetlenül nem mindenki találkozik ezekkel az információkkal azok közül, akik viszont engem olvasnak.
A citrusok héjáról van szó tehát.
A karácsonyi sütemények, krémek, italok esetében fokozott citrom-, narancs- és limehéj-igény lép fel. Mint ahogy sokan mások, én is egyre fontosabbnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy csak kezeletlen citrusfélék héját használjuk fel ételekbe, italokba, mert a beléjük ivódott gombaölőszerek, amelyek lehetnek: bifenil, orto-fenil-fenol, nátrium-orto-fenil-fenolát és tiabendazol,  komoly egészségkárosító hatással bírnak. Pontosabban: teljesen még nem is tisztázott, hogy mennyire. A tiabendazolnál kimutatták a vesekárosító hatást például, és arra is rájöttek, hogy a sokszor kombinálva alkalmazott szerek káros hatása összeadódik, itt pedig már különféle rákokat emlegetnek.
Állítólag egyre többször fordul elő (én még nem láttam), hogy a kezelt héjú citrusfélékre rá is van írva, hogy nem alkalmasak emberi fogyasztásra; és tudjátok, ha már rá is írják...
Tehát, a nem kezelt héjú citrom a bio, amit általában szupermarketekben be lehet szerezni. Ha nincs, ám nekünk feltétlenül szükségünk lenne rá, még mindig ott van a különböző fűszercégek által forgalmazott tasakos citromhéj, ami állítólag közel sem olyan aromás, mint a friss, de biztosak lehetünk abban, hogy kezeletlen, mivel ezeket a gyártókat szigorúan ellenőrzik.
Fontos tudni, hogy az ilyen-olyan (melegvizes, almaecetes, stb.) lemosásokkal a lelkiismeretünket megnyugtathatjuk ugyan, hogy megtettük, amit tehettük, de az a helyzet, hogy ha a szer bizonyos százalékát el is távolítjuk, még mindig ott van, ami a héj mélyebb rétegébe, esetleg már a gyümölcshúsba ivódott bele.

Lehet erre legyinteni, azt mondani, hogy úgyis egy csomó mérget eszünk, meg aztán valamiben meg kell halni, meg hogy én már az életemben úgyis megettem egy csomót, meg még ki tudja mit, de az a helyzet, hogy ha másokért is felelősséggel tartozunk, már csak őmiattuk is kötelesek vagyunk kiszűrni azokat a mérgeket, amiket lehet.
Ezt mondom én, pedig rólam tudjátok (már akik rendszeresen olvasnak), hogy szeretek veszélyesen élni...