Egy húszfős egyetemi csoport fele megbukott az első valószínűségszámítás vizsgán. Mennyi a valószínűsége annak, hogy ma sikeresen átmentek? Mi az eredmény várható értéke akkor, ha tudták előre, hogy a tanár hasonló típusú feladatsort állít össze, mint a korábbi, és ha a korábbit megoldatták egy főiskolai matematika tanár ismerősükkel? Mennyi az eredmény szórása?
Mennyi az eredmény módusza?
Mennyi a medián?
Holnap kiderül.
Akkor majd ábrázoljuk koordináta rendszerben is!
2011. május 31., kedd
2011. május 30., hétfő
Csipetnyi Andalúzia
Tényleg csak csipetnyi, hiszen néhány óra alatt csupán benyomásokat lehet szerezni egy ország(rész) konyhájáról - de mindenki megtett mindent a lehető legnagyobb siker érdekében.
A szervező, az Extenda - Andalúz Kereskedelemfejlesztési Iroda például azzal, hogy tető alá hozta a főzőkurzust, meghívott egy remek séfet, Martin Goldmant, és segítőjét, Luis Losát, és összeeresztette őket velünk, tanulni vágyó gasztrománokkal.
A kurzusra a budapesti Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola tankonyháján került sor. A bejáratnál mindjárt jót nevettem: egy kedves spanyol lány fogadott, aki vélhetően egy kukkot sem beszélt magyarul; a nevemet kérdezte, majd tanácstalanul nézegette az előtte heverő regisztrációs kártyákat. Halkan mondogatta maga elé, "Mónika, Mónika", majd a kezembe nyomta ezt:
 |
| Még a végén rajtam marad... |
Kaptam még egy kötényt, illetve egy remek jegyzetfüzetet, amelynek az elején többoldalas ismertető olvasható Andalúziáról, illetve az andalúz gasztronómiáról. Többek között az, hogy Andalúzia Spanyolország és egyben Európa legdélibb csücske; kiterjedése nagyjából megegyezik hazánkéval. Egyszerre modern és európai, ugyanakkor féltve őrzi és ápolja hagyományait. A tartomány neve a középkori mór megszállók által létrehozott állam, al-Andalus nevéből származik.
Andalúzia gasztronómiájának gyökerei az egykori arab uralom alatti konyhaművészetben rejlenek, amely kihatott egész Európa táplálkozási kultúrájára. Az új technológiai eljárások mellett új fűszerekkel, citrusfélékkel, édességekkel gazdagította a már meglévő elemeket. Más kultúrák is nyomot hagytak a tartomány konyháján: a rómaiak és a mediterrán népek öröksége a bor és az olajbogyó. Ezek mellett még fontos alapanyag a borecet, az első osztályú hústermékek, különösen a serrano és az ibér sonka, a tengeri halak, és a zöldségek, gyümölcsök.
A jó hangulatú esemény Martin köszöntőjével vette kezdetét, aki hangsúlyozta: a főzést illetően a siker titka ötven százalékban az, hogy az ember milyen érzelemmel áll a munkához; ha örömmel, jókedvvel, akkor a végeredmény nem lehet rossz. Azt is kiemelte, nem attól jó egy recept, hogy bonyolult; egy egyszerű ételnek is lehet "mélysége".
A programban a következő ételek szerepeltek:
1. Fokhagymás paprikás leves sherrys sonkaalaplével
2. Zöldségchips ropogós sonkával és salmorejoval
3. Paraszt tortilla extra szűz olívaolajjal és paradicsomsalátával
4. Tintahal olívabogyó kéregben narancsos aliolival
5. Tengeri durbincs tempura zöldségekkel
6. Tanyasi csirkerolád olívabogyóval töltve ajoblancoval
7. Pedro Ximenezzel töltött fánk borecet karamellel
A fokhagymás paprikás leves fantasztikus; olívaolajon kissé megpirított fokhagymát marhalábszár csontból, sonkalével készült alaplével öntötték fel, és ezt a levest darabolt szikkadt fehérkenyérrel sűrítették.
A salmorejo olyasmi, mint a gaspacho, azaz hideg leves, azonban csak paradicsomból készül, kenyér, borecet és oívaolaj hozzáadásával. A tetejére szárított sonka került, ezzel fergeteges volt.
A paraszt tortilla egyfajta tojáslepény. Előzőleg olívaolajban megsütjük a krumplit és a hagymát, majd egy serpenyőben kevés olajon átpirítjuk a többi darabolt zöldséget (cukkini, padlizsán, paprika, borsó - ezt persze nem kell darabolni). Hozzáadjuk a hagymás krumplit, átforrósítjuk, és ráöntjük a felvert tojásokat. Sütjük az egyik oldalát, majd egy tányér segítségével megfordítjuk, és a másik felét is átsütjük. Hogy ne ragadjon le, nem felejtünk el olívaolajat önteni alá.
A tintahal nem lopta be magát a szívembe továbbra sem. De a tisztítása és a készítése érdekes volt.
A tanyasi csirkeroládot hamarosan elkészítem én is, nagyon finom volt; hasonlóképpen sorra kerül a töltött fánkocska, amely égetett tészta sherrys krémmel; a tengeri durbincs tempurát pedig ma ebédre megsütöttem. Igaz, nem durbincsból, hanem alaszkai halfiléből, de a család egyetértett velem abban, hogy ez nagyszerű.
A halat kisebb kockákra vágjuk (mondjuk 3x3 centisekre), és marináljuk. Mi a marinálás? Valamilyen ecetes lében áztatás, vagy pácolás. Ebben az esetben a borecetet összeforraltam vízzel, fokhagymával, babérlevéllel, sóval, oregánóval. Kb. 1 deci borecetet használtam, és annyi vizet, hogy salátalé savanyúságú legyen a marinád. Miután kihűlt, akkor tettem bele a felkockázott halat.
Az ecet a pácolás során tulajdonképpen "megfőzi" a halat. Ezért húsz perc épp elég neki - eddig tartjuk a marinádban.
Közben elkészítjük a tempurát; ez a hangzatos elevezés azt a tésztát jelzi, amelybe a halkockákat mártjuk a sütést megelőzően. Ehhez kell (1 kg halfilére számolva):
10 dkg kukoricaliszt
5 dkg sima búzaliszt
3 dkg csicseriborsó liszt
kb. 2 dl jeges víz
só
A hozzávalókból palacsintatészta sűrűségű masszát készítünk; ha vastag tésztát szeretnénk a halon, sűrűbbre hagyjuk, a vékonyat, akkor hígabbra. Mint a palacsintánál.
A halról leöntjük a marinádot, és papírtörlőn leszárogatjuk a kockákat.
Egy serpenyőben bő olajat hevítünk (optimális esetben olívaolajat), a halkockákat megmártjuk a lisztes masszában, és kisütjük.
Süthetünk ugyanígy zöldséget, én most hagymakarikákat mártottam tempurába.
Paradicsomsalátával tálaltam.
Nagyon ízlett mindenkinek, és a családom kezdi megérteni az andalúz konyha iránti rajongásomat.
Ettetek már andalúz ételt?
 |
| Luis és Martin. |
A programban a következő ételek szerepeltek:
1. Fokhagymás paprikás leves sherrys sonkaalaplével
2. Zöldségchips ropogós sonkával és salmorejoval
3. Paraszt tortilla extra szűz olívaolajjal és paradicsomsalátával
4. Tintahal olívabogyó kéregben narancsos aliolival
5. Tengeri durbincs tempura zöldségekkel
6. Tanyasi csirkerolád olívabogyóval töltve ajoblancoval
7. Pedro Ximenezzel töltött fánk borecet karamellel
 |
| A fánk töltése. |
A salmorejo olyasmi, mint a gaspacho, azaz hideg leves, azonban csak paradicsomból készül, kenyér, borecet és oívaolaj hozzáadásával. A tetejére szárított sonka került, ezzel fergeteges volt.
 |
| A salmorejo sonkachipsszel, főtt tojással. |
 |
| Készül a tortilla. |
 |
| A tintahal tisztítása, és a végén a belőle készült étel. |
A halat kisebb kockákra vágjuk (mondjuk 3x3 centisekre), és marináljuk. Mi a marinálás? Valamilyen ecetes lében áztatás, vagy pácolás. Ebben az esetben a borecetet összeforraltam vízzel, fokhagymával, babérlevéllel, sóval, oregánóval. Kb. 1 deci borecetet használtam, és annyi vizet, hogy salátalé savanyúságú legyen a marinád. Miután kihűlt, akkor tettem bele a felkockázott halat.Az ecet a pácolás során tulajdonképpen "megfőzi" a halat. Ezért húsz perc épp elég neki - eddig tartjuk a marinádban.
Közben elkészítjük a tempurát; ez a hangzatos elevezés azt a tésztát jelzi, amelybe a halkockákat mártjuk a sütést megelőzően. Ehhez kell (1 kg halfilére számolva):
10 dkg kukoricaliszt
5 dkg sima búzaliszt
3 dkg csicseriborsó liszt
kb. 2 dl jeges víz
só
A halról leöntjük a marinádot, és papírtörlőn leszárogatjuk a kockákat.
Egy serpenyőben bő olajat hevítünk (optimális esetben olívaolajat), a halkockákat megmártjuk a lisztes masszában, és kisütjük.
Süthetünk ugyanígy zöldséget, én most hagymakarikákat mártottam tempurába.
Paradicsomsalátával tálaltam.
Nagyon ízlett mindenkinek, és a családom kezdi megérteni az andalúz konyha iránti rajongásomat.
Ettetek már andalúz ételt?
Meddig
Mostanában néha kérdést teszek fel a guglinak, mert rájöttem, sokszor így még jobb megoldásokat talál, mintha csak a kulcsszavakkal ügyeskedem. Ráadásul jól is szórakozom.
Beírtam a keresőbe a "meddig" szót (valaminek az eltarthatóságra voltam kíváncsi), és rögtön felkínált néhány alternatívát, hátha ezeket keresem:
- meddig tart az éden hotel
- meddig jár a családi pótlék
- meddig él a tengerimalac
- meddig élek.
Ezekhez képest, amit én kerestem, nem is olyan fontos...
Beírtam a keresőbe a "meddig" szót (valaminek az eltarthatóságra voltam kíváncsi), és rögtön felkínált néhány alternatívát, hátha ezeket keresem:
- meddig tart az éden hotel
- meddig jár a családi pótlék
- meddig él a tengerimalac
- meddig élek.
Ezekhez képest, amit én kerestem, nem is olyan fontos...
2011. május 29., vasárnap
Vasárnapi irodalom
Greguss Ágost: Az étkezés aesthetikája
IV.
EVŐESZKÖZÖK
(Tál és tányér. Abrosz és asztalkendő.
Kés,kanál.Az egyiptomiak kendőző kanala.
Villa. Asztali fényűzés hajdan és most.
Vendéglői élet.)
Az evőeszközök között legrégibb és legelterjedtebb a tál és tányér. Minden egyéb asztali készülékek s eszközök ujabb keletüek és kevesebb nemzetre szoritkoznak.
A mi asztalunkon különösen három evőeszköz szerepel, u. m. kés, kanál, villa. De lássuk előbb magát az asztal fölszerelését, az abroszt s asztalkendőt. Az abrosz elég régi, - ámbár a szövött abrosz még mai napig is a fényűzési tárgyak közé tartozik; legtöbb helyen távolléte által tündököl, vagy pótoljuk viaszos vászon, fonadék, gyékény stb. Régebben maga az asztal volt már ugy feldiszitve, hogy az abrosz nem kellett rá. Mai nap különösen a kőasztalokat használják ily czélra; nálunk kevésbé, de Európa nyugati részében gyakrabban minden abrosz nélkül, ugy, hogy tisztességesebb helyeken is abrosz nélkül étkeznek a kőasztalokon.
Az asztalkendő sokkal ujabb eredetü, mint az abrosz. A rómaiaknál már előfordul, csakhogy a rómaiak egészen más czélra használták; nem is a lakománál találják a vendégek, hanem magokkal viszik. Az asztalkendőt mai czéljára tulajdonképen csak a villával kezdték egyszerre használni, az abroszok mellett. Régebben az asztalkendőt használták törülközőül. Az első asztalkendőket a renaissance idejében (XV. század) tisztán törülközési czélra Francziaországban, Rheimsban kezdték késziteni. Ma már, a tisztán evés következtében, ugy szólván ismét fölöslegesek az asztalkendők. Elmult az az idő, midőn az evő az asztalkendőt a nyakába akasztotta, mai nap már csak egy pár öreg ur teszi azt, s gyermeknél alkalmazzák. Ugy is kell, mert mindenkiről feltehető, hogy tud enni ugy, hogy be ne piszkolja magát. A bajusz, melynek viselete egész Európában el van terjedve, még némiképen szükségessé teszi az asztalkendőt, sőt azt is, hogy nyakunkba kössük. A legujabb kor az asztalkendőknek egy uj faját szülte-papirból. Ezt követte a papir fehérnemű is, mely azonban nem annyira igazolt, mint a papir asztalkendő; mert ezt eldobják mindjárt étkezés után, s ha valaki elég tisztán tud étkezni, elég ez neki.
A voltaképeni étkező eszközökből a kés a főeszköz s a legjobb; eredetileg nem evésre szolgált, s ha visszamegyünk, azt látjuk, hogy a kardot s egyéb gyilkoló szereket használják evőeszközül, és a kardból fejlődött tulajdonképen a kés. Igen régi eszköz a kanál is. Eredetileg nem étkezésre szolgált s használata az étkezésre jóformán csak a XIV-ik században terjedt el. A régiek nem használták, a folyadékokat findsából vagy annak aljából itták, keleten mai napig sem használják. A legrégibb kanalakat Egyiptom szolgáltatja. Több ezer évvel Kr.e. megvoltak már itt a kanalak, melyeket igen diszesen állitottak ki, csakhogy nem mint evőeszközt, hanem mint kendőző szert használták. Alakja is mutatja, hogy a folyadékok olvasztására,keverésére, higitására szolgált. Az egyiptomiak ép ezért különösen a nyelet a legszebb művészi kombinácziókban s változatokban készitették.
A kanálnál sokkal érdekesebb és ujabb a villa; ez olasz találmány, melylyel a renaissance ajánékozta meg az emberiséget. Francziaországban a XIV. század vége felé kezdett meghonosulni, egész Európában csak a XVII. században terjedt el. A törökök, arabok mai nap sem élnek vele; ők részint Ádám apánk villáját.
Némely inventáriumban felmerül a villa már a XIV. század vége felé. Legelőször Francziaországban terjedt el; ott már a XIV. század elején több helyen előfordul mint fényüzési czikk; 1306-ban II.János alatt szintén előfordul. Ezek voltak az első villák. Nem sokára a királyné kincstárában is; Róbert Károly leánya; Klementina, birtokában 1328-ban volt 30 kanál és egy villa; ez a villa azonban aranyból volt készitve. A villát ez első megjelenéskor nem használták húshoz, mire a mai nap leginkább használják, hanem roston sült sajt elköltésére, melyet czukorral szoktak enni. Használták továbbá gyümölcsnek felszurására, hogy ne kelljen hozzá ujjal nyulni s végre piritott kenyérhez, melyet szintén sajttal szoktak enni. A XVI. század vége felé följegyezték II. Henrikről, hogy egy pamflet jelent meg korában, melyben mint csodálatos és megrovandó dolgot emlitik, hogy az udvaronczok nem nyulnak kezükkel a húshoz, hanem villával; tehát akkor még a kés és villa nem tartoztak együvé. De tudjuk hazánk történetéből is Galeottinak dicséretét Mátyás királyról, hogy oly ügyesen tudta használni ujjait evés közben, hogy soha össze nem piszkolta. Ez a czivilizáczió létezett, megvolt Budán! Angolországban épen csak a XVII. század elején hozták be a villát. A villa először két águ volt, később három águ lett, mai nap pedig négy águ. Kétágu villák is vannak ugyan, de ezeket étkezésre nem használják.
Feljegyzik, hogy a finom izlésü Montpeinser herczeg volt az első Francziaországban, ki a művelt világot a kés és villa használatára megtanitotta. A villának használata az étkezésnél kétségtelenül nagy haladás a tisztaság dolgában. A régi korban- még a középkorban is,- sőt keleten a mai napig sokkal inkább gondoltak a fényüzéssel, mint a tisztasággal; mint mindenben, ugy az étkezés tekintetében is. A középkorban a legelőbbkelő lakomákon, nagy ebédeknél már fényüzés volt, ha minden vendégnek egy-egy kanalat adtak, melylyel azonban végig kellett ennie az egész ebédnek híg részeit.
Az igazi műveltség fokmérője azonban nem a fényüzés, hanem a tisztaság.
Az asztali fényüzés példái gyanánt rendesen a római császárokat szokták emlegetni, a kik nemcsak dúsan császárokat szokták emlegetni, a kik nemcsak dúsan megvendégelték, hanem busásan meg is ajándékozták vendégeiket. Pedig hogy eltörpülnek ezek az ujabbkori lakomák mellett! XV. Lajos franczia király oly lakomát adott 1750. január 15-én, melyen 55 tál étek volt. Mlle de Blois, XIV. Lajos leánya, midőn Conti herczeghez nőül ment, nászlakomáján 160-féle étek volt. Milyen szegényesek ily példák mellett Lucullus, Heliogabalus, Caracalla stb. ebédjei!
Némi vendéglői élet a rómaiaknál is kifejlődött, de ez a mai vendéglői élettel ki nem állja a versenyt, legfölebb Európa keleti országéival. A czivilizáczió emelkedésével kapcsolatos a fogadók keletkezése. Minél nagyobbak a vendéglők, annál inkább rászorulunk a vendégszeretetre. Különben a helyes vendéglői élet nem régi dolog. A mult században a vendéglők egész Francziaországban rossz hirben állottak; a ki csak tehette, elkerülte a vendégfogadót. Tulajdonképp csak a jelen század elején fejlődött ki a vendéglői élet s mai nap legtökéletesebb Francziaországban és Svájczban található.
Fényképes kiegészítés az "Andalúzkodtam" című bejegyzéshez
Két mondathoz szeretnék néhány fotót hozzáfűzni.
Tehát:
"Amíg én a hobbimnak éltem, a férjem hőssé avanzsált itthon, akkora vendégforgalmat bonyolított, amekkorát még ketten is ritkán szoktunk. Szóval, miközben a paraszt tortillát sütögettem a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskola tankonyháján..."
"...addig ez a drága ember gondoskodott összesen 11 gyerek és 5 felnőtt szükségleteiről - na jó, a sógornőm is segített."
A pizzadoboz-torony tetején látható, tipikusan szupermarket-gazdaságosolcsó tortadoboz címkéjének maradványa:
Enyhítő körülmény, hogy ezt nem a férjem vette, hanem apósom hozta...
Tehát:
"Amíg én a hobbimnak éltem, a férjem hőssé avanzsált itthon, akkora vendégforgalmat bonyolított, amekkorát még ketten is ritkán szoktunk. Szóval, miközben a paraszt tortillát sütögettem a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskola tankonyháján..."
"...addig ez a drága ember gondoskodott összesen 11 gyerek és 5 felnőtt szükségleteiről - na jó, a sógornőm is segített."
A pizzadoboz-torony tetején látható, tipikusan szupermarket-gazdaságosolcsó tortadoboz címkéjének maradványa:
Enyhítő körülmény, hogy ezt nem a férjem vette, hanem apósom hozta...
2011. május 28., szombat
Andalúzkodtam
Andalúz főzőkurzuson voltam ma. Bizony!
Nemrégiben az Extenda, az Andalúz Kereskedelemfejlesztési Iroda receptversenyt rendezett; olyan pályaműveket vártak, amelyekben legalább egy autentikus andalúz alapanyag felhasználásra került. A legjobb receptek beküldői lehettek részesei a mai főzőkurzusnak.
Akartam pályázni?
Igen.
Pályáztam végül?
Nem.
Hogy kerültem mégis oda ma? Hát a Laptopkonyha révén. Ugyanis, ebben a kampányban a Laptopkonyha partnere volt az Extendának, én pedig a Lk munkatársa vagyok, ezért effektíve munka nélkül bejuthattam a győztesek közé... Nem szép dolog, tudom, nem is ezt tanítom a gyerekeimnek, igenis, küzdeni kell, dolgozni, dolgozni, harcolni, menni, tenni - de ha egyszer út nyílik, hát miért ne sétálnánk már végig rajta, nemde...?
Az imént értem haza, tele élményekkel.
Nade.
Amíg én a hobbimnak éltem, a férjem hőssé avanzsált itthon, akkora vendégforgalmat bonyolított, amekkorát még ketten is ritkán szoktunk. Szóval, miközben a paraszt tortillát sütögettem a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskola tankonyháján, addig ez a drága ember gondoskodott összesen 11 gyerek és 5 felnőtt szükségleteiről - na jó, a sógornőm is segített.
Úgy kezdődött, hogy ötgyerekes barátaink egyébirányú elfoglaltságuk miatt megkérdezték, a három nagyobb nem lehetne-e nálunk a hétvégén. Dehogynem - vágta rá az én optimista emberem, mire halkan figyelmeztettem, rendben, drágám, de tudod, hogy neked kell velük EGYEDÜL megküzdened...? Én szombaton Pesten leszek. "Nem lesz gond" - mondta ő, és a kocka el volt vetve. "Majd átmegyünk Tapolcára, L-ékhez, ott jól ellesznek".
Ám.
Péntek este telefonált a sógorom, hogy el is felejtette mondani, de úgy tervezték, szombatra lejönnének hozzánk, nem gond?
Nem hát, gyertek nyugodtan. Két gyerek, két felnőtt plusz a létszámhoz - de azt hiszem, a férjem fellélegzett, hogy nem neki kell majd a konyhában keresnie ezt-azt, a sógornőm megteszi helyette.
Így viszont nem tudtak elmenni L-ékhez, cserébe ők jöttek hozzánk, 2 felnőtt, 2 gyerek, és így alakult ki a végleges létszám. Illetve, mégsem: apósom, és Nóra lányom barátnője, Zsófi csatlakozott még a társasághoz.
Én arra jöttem haza, hogy a hétéves vendéggyerek masszívan ostromolja házassági ajánlattal a tizenhét éves Zsófit, és arról győzködi, hogy a nagy korkülönbség nem akadály, mert a negyvenéves Feri barátunk is elvette a húszéves Szandrát. Szándékai komolyak, ez látszik.
Szóval, amikor reggel fél hatkor leléptem a hajóról, azt gondoltam, remélem, minden rendben lesz itthon.
Most azt gondolom, gyakrabban kéne elmennem.
(Ui.: Hozom majd a főzőkurzusról a képeket, de most nagyon-nagyon fáradt vagyok...)
Nemrégiben az Extenda, az Andalúz Kereskedelemfejlesztési Iroda receptversenyt rendezett; olyan pályaműveket vártak, amelyekben legalább egy autentikus andalúz alapanyag felhasználásra került. A legjobb receptek beküldői lehettek részesei a mai főzőkurzusnak.
Akartam pályázni?
Igen.
Pályáztam végül?
Nem.
Hogy kerültem mégis oda ma? Hát a Laptopkonyha révén. Ugyanis, ebben a kampányban a Laptopkonyha partnere volt az Extendának, én pedig a Lk munkatársa vagyok, ezért effektíve munka nélkül bejuthattam a győztesek közé... Nem szép dolog, tudom, nem is ezt tanítom a gyerekeimnek, igenis, küzdeni kell, dolgozni, dolgozni, harcolni, menni, tenni - de ha egyszer út nyílik, hát miért ne sétálnánk már végig rajta, nemde...?
Az imént értem haza, tele élményekkel.
Nade.
Amíg én a hobbimnak éltem, a férjem hőssé avanzsált itthon, akkora vendégforgalmat bonyolított, amekkorát még ketten is ritkán szoktunk. Szóval, miközben a paraszt tortillát sütögettem a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskola tankonyháján, addig ez a drága ember gondoskodott összesen 11 gyerek és 5 felnőtt szükségleteiről - na jó, a sógornőm is segített.
Úgy kezdődött, hogy ötgyerekes barátaink egyébirányú elfoglaltságuk miatt megkérdezték, a három nagyobb nem lehetne-e nálunk a hétvégén. Dehogynem - vágta rá az én optimista emberem, mire halkan figyelmeztettem, rendben, drágám, de tudod, hogy neked kell velük EGYEDÜL megküzdened...? Én szombaton Pesten leszek. "Nem lesz gond" - mondta ő, és a kocka el volt vetve. "Majd átmegyünk Tapolcára, L-ékhez, ott jól ellesznek".
Ám.
Péntek este telefonált a sógorom, hogy el is felejtette mondani, de úgy tervezték, szombatra lejönnének hozzánk, nem gond?
Nem hát, gyertek nyugodtan. Két gyerek, két felnőtt plusz a létszámhoz - de azt hiszem, a férjem fellélegzett, hogy nem neki kell majd a konyhában keresnie ezt-azt, a sógornőm megteszi helyette.
Így viszont nem tudtak elmenni L-ékhez, cserébe ők jöttek hozzánk, 2 felnőtt, 2 gyerek, és így alakult ki a végleges létszám. Illetve, mégsem: apósom, és Nóra lányom barátnője, Zsófi csatlakozott még a társasághoz.
Én arra jöttem haza, hogy a hétéves vendéggyerek masszívan ostromolja házassági ajánlattal a tizenhét éves Zsófit, és arról győzködi, hogy a nagy korkülönbség nem akadály, mert a negyvenéves Feri barátunk is elvette a húszéves Szandrát. Szándékai komolyak, ez látszik.
Szóval, amikor reggel fél hatkor leléptem a hajóról, azt gondoltam, remélem, minden rendben lesz itthon.
Most azt gondolom, gyakrabban kéne elmennem.
(Ui.: Hozom majd a főzőkurzusról a képeket, de most nagyon-nagyon fáradt vagyok...)
Felhívás - lazacfiléző bajnokság
A METRO Vevőakadémia meghirdeti az Első Országos Nyílt Lazacbontó Bajnokságot, amely a Budai Gourmet gasztronómiai rendezvényen kerül megrendezésre, 2011. június 4-én.
A verseny döntőjébe a selejtezők első öt-öt helyezettje kerül be.
A nyertes a Marine Harvest jóvoltából egy 4 napos Norvég utat nyer és megtekintheti Európa egyik legnagyobb lazac farmját.
ELŐDÖNTŐ: Az elődöntők helyszíne és időpontja: Budai Gourmet gasztronómiai rendezvény, Millenáris Park, Budapest - 2011. június 4. 15:30-17:00. A két elődöntő egymást követi majd.
DÖNTŐ: A döntő helyszíne és időpontja: Budai Gourmet rendezvény, Millenáris Park, Budapest - 2011. június 4., 18:30-19:30
VERSENYKIÍRÁS:
A versenyzőknek az Országos Nyílt Lazacbontó verseny hivatalos szabályai szerint kell a lehető legszebb és legpontosabb lazac filéket szelnie egy hagyományos lazacból, a lehető legrövidebb idő alatt. Az elődöntő és a döntő alapanyagait a Metro Vevőakadémia és a Marine Harvest cég biztosítja.
A versenyzőknek az Országos Nyílt Lazacbontó verseny hivatalos szabályai szerint kell a lehető legszebb és legpontosabb lazac filéket szelnie egy hagyományos lazacból, a lehető legrövidebb idő alatt. Az elődöntő és a döntő alapanyagait a Metro Vevőakadémia és a Marine Harvest cég biztosítja.
A jelentkezéseket kizárólag a Metro Vevőakadémia e-mail címére lehet elküldeni vevoakademia@metro.co.hu 2011.május 30-a, éjfélig.
A pályázathoz néhány soros bemutatkozást és rövid indoklást kell csatolni a versenyen való indulás motivációjáról.
A felkészüléshez szükséges alapanyagok a METRO áruházakban szerezhetők be.
A szervezők a változtatás jogát fenntartják!
Segítség a filézéshez: az első és egyetlen hazai halgasztronómiai blog, az Oceancowboy-on bővebben olvashattok a lazacokról, méretről, súlyról , alkalmazható konyhatechnológiáról, és a filézéshez segítséget kaphattok, ha elolvassátok a fázisfotókkal illusztrált filézési útmutatót!
Nemcsak séfek, szakácsok, vagy halkereskedők jelentkezését várják a bajnokságra, de nem árt, ha filéztél már életedben! Jelentkezni csak a megadott e-mail címen lehet, ahová pár soros bemutatkozó (motivációs) levelet kell írni.
Nemcsak az nyer, akié a fődíjként felajánlott 4 napos norvégiai út lesz!
A lazacbontó versenyen résztvevő minden versenyző nagyértékű ajándékot kap a Metro Vevőakadémiától és a verseny fő támogatójától, a Marine Harvest cégtől. A versenyzők alanyi jogon kapnak a versenyen felfilézett 4,5 kg - 5 kg súlyú lazaccal megegyező mennyiségű lazachúst, tehát aki a döntőbe kerül, máris gazdagabb 2 nagykereskedelmi minőségű lazac filézett húsával, de aki az előselejtezőben elvérzik, annak sem kell búslakodnia: ebben az esetben 1 db atlantik lazac filézett halhúsát teheti a hűtőjébe, és még számos egyéb ajándék is gazdára vár!
Segítség a filézéshez: az első és egyetlen hazai halgasztronómiai blog, az Oceancowboy-on bővebben olvashattok a lazacokról, méretről, súlyról , alkalmazható konyhatechnológiáról, és a filézéshez segítséget kaphattok, ha elolvassátok a fázisfotókkal illusztrált filézési útmutatót!
2011. május 26., csütörtök
Még mindig a "mit főzzek" kérdése - Rebeka válaszaival
Csütörtök van. Javaslom, hogy legyen ez a nap a jövő heti menü tervezésének időpontja, hiszen ha ma összeállítjuk a tervezetet, bőségesen van időnk beszerezni az alapanyagokat. Nyilván, ennyivel előbb csak a tartós élelmiszereket érdemes megvenni, hiszen a friss hús eltarthatósága néhány nap, nem lenne jó átüdültetnünk vele a hétvégét a hűtőben, legfeljebb olajos pácban.
Altair tegnap közölt étrendje mellett számos kiváló ötlet olvasható az Ajánlj menüt! című bejegyzésem kommentjeiben; Rebeka nicknevű olvasóm e-mailben küldte el nekem hirtelen papírra vetett javaslatait, és most ezt is közkinccsé teszem.
Főfogások:
Tarhonyás hús kovászos uborkával, tavaszi zöldséges rizseshús salátával, gulyásleves friss kenyérrel, gombapörkölt nokedlival (tejföllel, vagy savanyúsággal, cukkinis tészta (uborkagyalun szeletelt kisebb cukkinikat hagymán megpárolunk, teszünk hozzá fokhagymát, oregánót, rozmaringot, kakukkfüvet, sót, fehérborsot, megszórjuk egy lapos kanál liszttel és felöntjük annyi tejjel, hogy ellepje. Összeforraljuk és belereszelünk 10-15 dkg trappistát. Spiráltésztára tesszük, ráreszelünk sajtot). Rakott cukkini (darált húsból
pörköltet főzünk kevés paprikával, borssal, sóval, összekeverjük főtt rizzsel, tökgyalun legyalult cukkinival. Kikent, zsemlemorzsával megszórt tűzálló tálba tesszük, leöntjük sajtos besamelmártással és pirosra sütjük.) Töltött tök (tisztított bébitököt 5-6 cm-es karikákra vágunk, kivájjuk a magházat, megtöltjük zsömlés, darálthúsos, petrezselymes töltelékkel. Vajjal kikent tepsibe tesszük, mellérakunk 1 cs. kaprot, félig felöntjük vízzel és fólia alatt puhára pároljuk. Kiemeljük a tököket, a levét leszűrjük, tejfölös-kapros habarással besűrítjük és ráöntjük a tökre. Petrezselymes krumplival tálaljuk) Lecsó húsos szalonnával, virslivel,
nokedlival. Zöldséges csirke (mindenféle – lehetőleg új – vegyes zöldséget, zöldborsót egy nagyobb lábosban kicsit átpárolunk petrezselymes olajon. A tetejére tesszük a besózott csirkedarabokat, leöntjük kb. 1/2 1 dl. hideg tejjel és sütőben összepároljuk. Bajor húsgombóc spagettival (zsömlés darált húsos tölteléket készítünk kevés paprikával és majoránnával fűszerezve. Kb. féltojásnyi gombócokat sütünk, félretesszük. 3-4 nagy fej
hagymából pörköltalapot készítünk szintén majoránnával fűszerezve. A jól megfőtt hagymás alapba beleöntünk kevés liszttel elkevert 1 pohár tejfölt, visszatesszük a gombócokat és átpároljuk.) Sok szaftja legyen. Rántott gomba, cukkini vagy tök házi majonézzel, rizzsel. Csak egy ötlet: a pörköltfélék előre elkészíthetőek, fagyaszthatóak, csak készre kell főzni. A cukkinit és a gombát is lehet fagyasztani, ha hagymás olajon már megsütjük. Bolognai spagetti (az alapba reszelt sárgarépát és kevés zellert is teszünk). Milánói farfalle (gombás-sonkás-paradicsomos fűszerezett mártást összekeverünk kifőtt masnitésztával,
tepsibe tesszük, megszórjuk reszelt sajttal és pirosra sütjük. Szerb töltött paprika (főtt rizzsel darált húsos tölteléket készítünk, és kivájt zöldpaprikába töltjük. Tűzálló tál aljára szalonnaszeleteket teszünk, rá vastag paradicsomkarikákat, erre a töltött paprikákat, arra megint paradicsomot és szalonnaszeleteket. Fólia alatt puhára, majd azt levéve pirosra sütjük. Magában is jó, vagy újkrumplival. Langyosan az igazi, de hidegen is jó). Marhatekercs (felsálszeleteket vékonyra klopfolok, sóval, borssal, mustárral megkenem, beleteszek egy
szelet fst. szalonnát, feltekerem, összetűzöm, kuktában pörköltalapon puhára főzöm. Tejföllel ízesítem. Az ára miatt inkább csak vendégvárónak…
Cukkinis, vagy gombás quiche (a cukkinit a cukkinis tésztához hasonlóan készítjük el, a gombát hagymán sóval, borssal megsütjük. Közben vajastésztát készítünk: 25 dkg lisztet elmorzsolunk 15 dkg hideg rámával, 1 csapott ek. sóval. Összeállítjuk 1 tojássárgájával és néhány kanál jeges (fagyasztóból) vízzel. Ha összeállt, a hűtőben pihentetjük egy órát. Pieformát, vagy kisebb tepsit kibélelünk a kinyújtott tésztával, megszurkáljuk, és erős tűzön elősütjük. Megkenjük a tojás fehérjével, rátesszük a tölteléket. 1 nagy tejfölbe elkeverünk 3-4 tojást, sót, borsot, szerecsendiót, reszelt sajtot, ráöntjük és pirosra sütjük. Hidegen is jó és jól csomagolható. Paprikás krumpli. Káposztás cvekedli. Tökfőzelék pörkölttel, vagy fasírttal.
Több fogásosak:
Karalábéleves húsgombócokkal, rizskoch baracklekvárral. Francia hagymaleves sajtos pirítóssal, mákos smarni. Zöldségleves csúsztatott palacsintával. Tojásleves kelt dióstekerccsel (mielőtt készre sül, meglocsoljuk forró vaníliás cukros tejjel, visszatesszük a sütőbe, ettől karamellizálódik az alja). Gulyásleves palacsintával. Zöldséges (répa, karalábé, cukkini, gomba) bulgur, eperhab. Tyúkhúsleves vizslási tyúkkal( a levesben főtt húsokat darabokra vágjuk, jénaiban hagymát párolunk, átsütjük rajta a húsokat, sóval, borssal fűszerezzük. Ráöntünk 1 pohár tejfölben felvert 3-4 tojást, reszelt sajtot és sütőben szuflészerűen megsütjük, rizzsel, fejessalátával tálaljuk, de gyorsan adjuk asztalra, mert összeesik. Paradicsomleves rakott kenyérrel. (kenyérszeleteket tejes tojásban megmártok, sorba lerakom kivajazott jénaiban. A sorok közé mehet mindféle maradék sonka, kolbász, sajt, gomba, stb. Tetejére kenyérszeletek, sajt és pirosra sütöm). Rakott kel, gyümölcssaláta. Saját gőzében, vajjal párolt petrezselymes, karikákra vágott újkrumpli sült oldalassal, paradicsomsalátával.
Hétvégi:
Pulykanyak és szárnyleves. A főtt hús paradicsom, sóska, gyümölcs, sajt, vagy bármilyen mártással, mézes kókuszkocka. Sűrű, sajtos párizsi bundában sütött hús (sertés, pulyka) fűszeres sült krumplival (nagyobb
hasáb nyers krumplikat ízesítővel összekevert keményítőbe forgatunk és úgy sütjük meg. Busafilé liszttel megsütve, citrommal megcsepegtetve, jázminrizzsel, kevert jégsalátával (uborka, kaliforniai paprika, lilahagyma, gyalult uborka, olajbogyó). Pulykafasírt (paprika nélkül, sok petrezselyemmel, fehér borssal) vajas krumplipürével (tej nélkül) francia zöldborsóval (újhagymafejek zöldborsóval puhára párolva, a végén
hozzádobunk néhány fejessaláta szívet, éppen csak megfonnyasztva, pici sóval és cukorral ízesítve.
Zöldborsóleves vajgaluskával, borsos tokány. Zöldbableves fokhagymával, zellerrel, paradicsommal, petrezselyemmel ízesítve, töki pompos.
Tojásleves (párolt hagymát megszórunk liszttel, nagyon kevés pirospaprikával, felöntjük vízzel, sóval, borssal, babérlevéllel ízesítjük, főzzük fél órát. Beleütjük egészben a tojásokat, megfőzzük, megszórjuk petrezselyemmel, és tejföllel ízesítjük), mákos guba vanília sodóval. Kicsontozott csirkecombba töltött csirkemáj megpárolva, pirosra sütve, rizibizivel. Mascarponés-fehér csokis krémmel megkent kakaós piskótaszeletek eperrel. Vörösboros zúzapörkölt, a végén hozzáadott csirkemájjal, tarhonyával kovászos uborkával. Székelykáposzta új savanyúkáposztából, túrós muffin. Rántott szelet petrezselymes, párolt karalábéhasábokkal, vaníliafagyi nádcukorral karamellizált forró gyümölcsmártással.
Akkor most elő a kockás papírt, lehet tervezni...
Altair tegnap közölt étrendje mellett számos kiváló ötlet olvasható az Ajánlj menüt! című bejegyzésem kommentjeiben; Rebeka nicknevű olvasóm e-mailben küldte el nekem hirtelen papírra vetett javaslatait, és most ezt is közkinccsé teszem.
Főfogások:
Tarhonyás hús kovászos uborkával, tavaszi zöldséges rizseshús salátával, gulyásleves friss kenyérrel, gombapörkölt nokedlival (tejföllel, vagy savanyúsággal, cukkinis tészta (uborkagyalun szeletelt kisebb cukkinikat hagymán megpárolunk, teszünk hozzá fokhagymát, oregánót, rozmaringot, kakukkfüvet, sót, fehérborsot, megszórjuk egy lapos kanál liszttel és felöntjük annyi tejjel, hogy ellepje. Összeforraljuk és belereszelünk 10-15 dkg trappistát. Spiráltésztára tesszük, ráreszelünk sajtot). Rakott cukkini (darált húsból
pörköltet főzünk kevés paprikával, borssal, sóval, összekeverjük főtt rizzsel, tökgyalun legyalult cukkinival. Kikent, zsemlemorzsával megszórt tűzálló tálba tesszük, leöntjük sajtos besamelmártással és pirosra sütjük.) Töltött tök (tisztított bébitököt 5-6 cm-es karikákra vágunk, kivájjuk a magházat, megtöltjük zsömlés, darálthúsos, petrezselymes töltelékkel. Vajjal kikent tepsibe tesszük, mellérakunk 1 cs. kaprot, félig felöntjük vízzel és fólia alatt puhára pároljuk. Kiemeljük a tököket, a levét leszűrjük, tejfölös-kapros habarással besűrítjük és ráöntjük a tökre. Petrezselymes krumplival tálaljuk) Lecsó húsos szalonnával, virslivel,
nokedlival. Zöldséges csirke (mindenféle – lehetőleg új – vegyes zöldséget, zöldborsót egy nagyobb lábosban kicsit átpárolunk petrezselymes olajon. A tetejére tesszük a besózott csirkedarabokat, leöntjük kb. 1/2 1 dl. hideg tejjel és sütőben összepároljuk. Bajor húsgombóc spagettival (zsömlés darált húsos tölteléket készítünk kevés paprikával és majoránnával fűszerezve. Kb. féltojásnyi gombócokat sütünk, félretesszük. 3-4 nagy fej
hagymából pörköltalapot készítünk szintén majoránnával fűszerezve. A jól megfőtt hagymás alapba beleöntünk kevés liszttel elkevert 1 pohár tejfölt, visszatesszük a gombócokat és átpároljuk.) Sok szaftja legyen. Rántott gomba, cukkini vagy tök házi majonézzel, rizzsel. Csak egy ötlet: a pörköltfélék előre elkészíthetőek, fagyaszthatóak, csak készre kell főzni. A cukkinit és a gombát is lehet fagyasztani, ha hagymás olajon már megsütjük. Bolognai spagetti (az alapba reszelt sárgarépát és kevés zellert is teszünk). Milánói farfalle (gombás-sonkás-paradicsomos fűszerezett mártást összekeverünk kifőtt masnitésztával,
tepsibe tesszük, megszórjuk reszelt sajttal és pirosra sütjük. Szerb töltött paprika (főtt rizzsel darált húsos tölteléket készítünk, és kivájt zöldpaprikába töltjük. Tűzálló tál aljára szalonnaszeleteket teszünk, rá vastag paradicsomkarikákat, erre a töltött paprikákat, arra megint paradicsomot és szalonnaszeleteket. Fólia alatt puhára, majd azt levéve pirosra sütjük. Magában is jó, vagy újkrumplival. Langyosan az igazi, de hidegen is jó). Marhatekercs (felsálszeleteket vékonyra klopfolok, sóval, borssal, mustárral megkenem, beleteszek egy
szelet fst. szalonnát, feltekerem, összetűzöm, kuktában pörköltalapon puhára főzöm. Tejföllel ízesítem. Az ára miatt inkább csak vendégvárónak…
Cukkinis, vagy gombás quiche (a cukkinit a cukkinis tésztához hasonlóan készítjük el, a gombát hagymán sóval, borssal megsütjük. Közben vajastésztát készítünk: 25 dkg lisztet elmorzsolunk 15 dkg hideg rámával, 1 csapott ek. sóval. Összeállítjuk 1 tojássárgájával és néhány kanál jeges (fagyasztóból) vízzel. Ha összeállt, a hűtőben pihentetjük egy órát. Pieformát, vagy kisebb tepsit kibélelünk a kinyújtott tésztával, megszurkáljuk, és erős tűzön elősütjük. Megkenjük a tojás fehérjével, rátesszük a tölteléket. 1 nagy tejfölbe elkeverünk 3-4 tojást, sót, borsot, szerecsendiót, reszelt sajtot, ráöntjük és pirosra sütjük. Hidegen is jó és jól csomagolható. Paprikás krumpli. Káposztás cvekedli. Tökfőzelék pörkölttel, vagy fasírttal.
Több fogásosak:
Karalábéleves húsgombócokkal, rizskoch baracklekvárral. Francia hagymaleves sajtos pirítóssal, mákos smarni. Zöldségleves csúsztatott palacsintával. Tojásleves kelt dióstekerccsel (mielőtt készre sül, meglocsoljuk forró vaníliás cukros tejjel, visszatesszük a sütőbe, ettől karamellizálódik az alja). Gulyásleves palacsintával. Zöldséges (répa, karalábé, cukkini, gomba) bulgur, eperhab. Tyúkhúsleves vizslási tyúkkal( a levesben főtt húsokat darabokra vágjuk, jénaiban hagymát párolunk, átsütjük rajta a húsokat, sóval, borssal fűszerezzük. Ráöntünk 1 pohár tejfölben felvert 3-4 tojást, reszelt sajtot és sütőben szuflészerűen megsütjük, rizzsel, fejessalátával tálaljuk, de gyorsan adjuk asztalra, mert összeesik. Paradicsomleves rakott kenyérrel. (kenyérszeleteket tejes tojásban megmártok, sorba lerakom kivajazott jénaiban. A sorok közé mehet mindféle maradék sonka, kolbász, sajt, gomba, stb. Tetejére kenyérszeletek, sajt és pirosra sütöm). Rakott kel, gyümölcssaláta. Saját gőzében, vajjal párolt petrezselymes, karikákra vágott újkrumpli sült oldalassal, paradicsomsalátával.
Hétvégi:
Pulykanyak és szárnyleves. A főtt hús paradicsom, sóska, gyümölcs, sajt, vagy bármilyen mártással, mézes kókuszkocka. Sűrű, sajtos párizsi bundában sütött hús (sertés, pulyka) fűszeres sült krumplival (nagyobb
hasáb nyers krumplikat ízesítővel összekevert keményítőbe forgatunk és úgy sütjük meg. Busafilé liszttel megsütve, citrommal megcsepegtetve, jázminrizzsel, kevert jégsalátával (uborka, kaliforniai paprika, lilahagyma, gyalult uborka, olajbogyó). Pulykafasírt (paprika nélkül, sok petrezselyemmel, fehér borssal) vajas krumplipürével (tej nélkül) francia zöldborsóval (újhagymafejek zöldborsóval puhára párolva, a végén
hozzádobunk néhány fejessaláta szívet, éppen csak megfonnyasztva, pici sóval és cukorral ízesítve.
Zöldborsóleves vajgaluskával, borsos tokány. Zöldbableves fokhagymával, zellerrel, paradicsommal, petrezselyemmel ízesítve, töki pompos.
Tojásleves (párolt hagymát megszórunk liszttel, nagyon kevés pirospaprikával, felöntjük vízzel, sóval, borssal, babérlevéllel ízesítjük, főzzük fél órát. Beleütjük egészben a tojásokat, megfőzzük, megszórjuk petrezselyemmel, és tejföllel ízesítjük), mákos guba vanília sodóval. Kicsontozott csirkecombba töltött csirkemáj megpárolva, pirosra sütve, rizibizivel. Mascarponés-fehér csokis krémmel megkent kakaós piskótaszeletek eperrel. Vörösboros zúzapörkölt, a végén hozzáadott csirkemájjal, tarhonyával kovászos uborkával. Székelykáposzta új savanyúkáposztából, túrós muffin. Rántott szelet petrezselymes, párolt karalábéhasábokkal, vaníliafagyi nádcukorral karamellizált forró gyümölcsmártással.
Akkor most elő a kockás papírt, lehet tervezni...
2011. május 25., szerda
Menütervezés nem középiskolás fokon
A múlt héten a virtuális világba rebegett kérésemre, miszerint ajánljon menüt, aki csak tud, rengeteg jó ötlet érkezett, még komplett saját gyártású (mármint az olvasó által írt) szakácskönyveket is kaptam e-mailben, amiért nagyon hálás vagyok.
Van azonban körünkben egy dietetikus és élelmiszermérnök, aki egy személyben politikai szakértő is, de az a menütervezés szempontjából nem lényeges - bár ki tudja, ebben a mai világban... Altairról van szó, aki szakmai szempontok szerint tervezett három hétre (júniusra) teljes menüsort, azaz reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora szerepel minden napnál.
De még mielőtt a konkrét tervezetet bemutatnám, szeretném felhívni a figyelmet az ő "Étlapervezés" című bejegyzésére, amelyben a menü összeállításának alapvető szempontjait ismerteti, ezen felül pedig gyakorlati étlaptervezési bemutatót is tart. A bejegyzés végén még kitér a különféle diétákra szorulók étkeztetésénél figyelembe veendő elvekre, ezek alapján mindenki összeállíthatja saját ízlése szerint az étlapot.
Egyik fő szabály: a menünek változatosnak kell lennie. Tehát, bármennyire is rajongunk érte, nem adhatunk a spárgakrémleves után csőben sült spárgát (alapvető hiba, ha a leves egyik domináns hozzávalója ismétlődik a főételben). Aztán, a főétkezéseknek állati eredetű fehérjét kell tartalmaznia - bár ezzel a vegetáriánusok nyilván tudnak vitatkozni. A tartalmas leves után jöhet a könnyű főétel, és fordítva, a "komolyabb" második fogást ne babgulyással vezessük fel, például.
No, de ezek, és ennél még jóval több is olvasható Altairnál, mindenkinek ajánlom. Itt látható az első heti étrend, ami akár részben, akár egészben beiktatható már a jövő héten – ízlés szerint.
Van azonban körünkben egy dietetikus és élelmiszermérnök, aki egy személyben politikai szakértő is, de az a menütervezés szempontjából nem lényeges - bár ki tudja, ebben a mai világban... Altairról van szó, aki szakmai szempontok szerint tervezett három hétre (júniusra) teljes menüsort, azaz reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora szerepel minden napnál.
De még mielőtt a konkrét tervezetet bemutatnám, szeretném felhívni a figyelmet az ő "Étlapervezés" című bejegyzésére, amelyben a menü összeállításának alapvető szempontjait ismerteti, ezen felül pedig gyakorlati étlaptervezési bemutatót is tart. A bejegyzés végén még kitér a különféle diétákra szorulók étkeztetésénél figyelembe veendő elvekre, ezek alapján mindenki összeállíthatja saját ízlése szerint az étlapot.
Egyik fő szabály: a menünek változatosnak kell lennie. Tehát, bármennyire is rajongunk érte, nem adhatunk a spárgakrémleves után csőben sült spárgát (alapvető hiba, ha a leves egyik domináns hozzávalója ismétlődik a főételben). Aztán, a főétkezéseknek állati eredetű fehérjét kell tartalmaznia - bár ezzel a vegetáriánusok nyilván tudnak vitatkozni. A tartalmas leves után jöhet a könnyű főétel, és fordítva, a "komolyabb" második fogást ne babgulyással vezessük fel, például.
No, de ezek, és ennél még jóval több is olvasható Altairnál, mindenkinek ajánlom. Itt látható az első heti étrend, ami akár részben, akár egészben beiktatható már a jövő héten – ízlés szerint.
| Hétfő | Kedd | Szerda | Csütörtök | Péntek | Szombat | Vasárnap | |
| Reggeli | gyümölcstea szardíniakrém magos zsemle retek | narancslé főtt tojás vaj kenyér paradicsom | kakaó lekvár briós | körözött fehér kenyér újhagyma | tejeskávé sajt vaj félbarna kenyér alma | gyümölcstea lengyeltojás rozsos kifli retek | karamellás tej sonkakrém félbarna kenyér zöldpaprika |
| Tízórai | cseresznye | görög joghurt – kekszes | alma vaj kenyér | sajtos rolád | avokádókrém grissini | eperturmix | kacsazsír kenyér újhagyma |
| Ebéd | Csontleves cérnametélttel Székelykáposz-ta tejföl fél szelet kenyér | Karalábéleves Csirkepapri-kás nokedlivel uborkasaláta | Palócleves lekváros bukta | Spárgaleves sajtos pirítóssal Töltött paprika paradicsom-mártással, főtt burgonya | Magyaros karfiolleves Májas-zöldborsós rizottó céklasaláta | Gombaleves vajasgalus-kával Töltött csirkecomb, petrezsely-mes újburgonya paradicsom-saláta | Csirkebecsi-nált leves Rántott hal Majonézes kukoricasa-láta |
| Uzsonna | mackósajt vaj kifli uborka | eper | tej meggyespite | banán | túrósbatyu őszibarack ivólé | sárgarépa-saláta (reszelt sárgarépa, madársaláta, alma, napraforgó-mag) | Madártej |
| Vacsora | gépsonka vaj zöldpaprika rozskenyér | bundászsemle sóskamártás főtt burgonya | sajtos omlett saláta (fejessaláta, retek- és répacsíkok, rukkola) | Kapros tökfőzelék, sült virsli | Serpenyős burgonya szafaládéval | csemegekaraj vaj retek fehér kenyér | Zöldborsófő-zelék, tükörtojás párizsi kosárkában |
2011. május 24., kedd
Rossz az, aki rosszra gondol
Már megint laptopkonyhás recepteket írok, méghozzá OZ grill-receptjeit. A word helyesírás-ellenőrzője állandóan aláhúzza nekem zölddel azt a szót, hogy "faszén", és halkan megjegyzi, hogy "Durva, obszcén vagy bántó szó".
Erre szokták mondani, hogy rossz az, aki rosszra gondol.
Ma vizsgáztam, egyébként. Jó lett.
Erre szokták mondani, hogy rossz az, aki rosszra gondol.
Ma vizsgáztam, egyébként. Jó lett.
2011. május 23., hétfő
Tokaji zöldfűszerpestós újkrumpli
Vagy zöldfűszerpesztós. Lehet vacsora önmagában, köret valami egyszerű sült hússal - nagyon finom!
A férjem kérése az volt, hogy legyen rajta szalonna és hagyma. Rendben, gondoltam, de adjuk meg a módját: összeszedtem a kertből vegyesen zöldfűszereket, majd összeturmixoltam olívaolajjal és némi tokaji borecettel - ezzel forgattam össze a szalonnás hagymán átpirított főtt újkrumplit.
Tulajdonképpen ennyi volt a recept, nem több.
Hozzávalók:
1 kg aprószemű újkrumpli (lehet nagyobbakból is, de akkor darabolni kell a főzés után)
5 dkg füstölt szalonna (mangalicát használtam)
3 szál újhagyma
A pestóhoz:
petrezselyem
bazsalikom levél
rozmaring
lestyán
olívaolaj
só
2-3 ek tokaji borecet
fél citrom
Az újkrumplit jól megmosom, megsikálom, megfőzöm. Ha kész, lehűtöm, és ha nem aprószemű burgonya, darabolom.
A szalonnát kis kockákra vágom, és egy wokban elkezdem kiolvasztani a zsírját; közben felkarikázom az újhagymát, és a szalonnára dobom. Kicsit pirítom, majd hozzáadom a krumplit, átforgatom, és így együtt is pirítom. Ha kész, elzárom alatta a lángot.
Elkészítem a pestót: aprítógépbe teszem a megmosott, szárakról leszedegetett zöldfűszer-leveleket - nem írok mennyiséget, mert teljesen ízlés dolga - adok hozzá kezdetnek 3 ek olívaolajat, 2 ek tokaji borecetet, egy kis sót, és elindítom a gépet. Adhatunk hozzá kevés citromlét is, de vigyázzunk, ne legyen túl savanyú. Az olaj mennyiségét is növelhetjük, a lényeg, hogy ne legyen folyós, maradjon az állaga pépes.
Amikor a krumpli már nem forró, hanem csak langyos, akkor keverjük hozzá a pestót, mert így szépen a szemeken marad, nem folyik le.
A férjem kérése az volt, hogy legyen rajta szalonna és hagyma. Rendben, gondoltam, de adjuk meg a módját: összeszedtem a kertből vegyesen zöldfűszereket, majd összeturmixoltam olívaolajjal és némi tokaji borecettel - ezzel forgattam össze a szalonnás hagymán átpirított főtt újkrumplit.
Tulajdonképpen ennyi volt a recept, nem több.
Hozzávalók:
1 kg aprószemű újkrumpli (lehet nagyobbakból is, de akkor darabolni kell a főzés után)
5 dkg füstölt szalonna (mangalicát használtam)
3 szál újhagyma
A pestóhoz:
petrezselyem
bazsalikom levél
rozmaring
lestyán
olívaolaj
só
2-3 ek tokaji borecet
fél citrom
Az újkrumplit jól megmosom, megsikálom, megfőzöm. Ha kész, lehűtöm, és ha nem aprószemű burgonya, darabolom.
A szalonnát kis kockákra vágom, és egy wokban elkezdem kiolvasztani a zsírját; közben felkarikázom az újhagymát, és a szalonnára dobom. Kicsit pirítom, majd hozzáadom a krumplit, átforgatom, és így együtt is pirítom. Ha kész, elzárom alatta a lángot.
Amikor a krumpli már nem forró, hanem csak langyos, akkor keverjük hozzá a pestót, mert így szépen a szemeken marad, nem folyik le.
2011. május 22., vasárnap
Vasárnapi irodalom
(Az előző rész folytatása.)
Greguss Ágost: Az étkezés aesthetikája
III. fejezet: A KÜLÖNFÉLE KONYHÁK
Nézzünk kicsit körül a különféle konyhákban. Természetesen nem a főzőedények közt vagy a tűzhely mellett. A konyha, átvitt értelemben, jelentse azt a szakácsmesterségre nézve, a mit a művészetben az iskola, a stíl kifejez. És midőn a különféle konyhákról szólunk, tulajdonképp a szakácsmesterségről szólunk kor és nemzeti különbség szerint. Épen mint minden nemzetnek megvan saját nemzeti költészete, nemzeti táncza, dala stb., megvan nemzeti konyhája is. Igy tehát megkülönböztethetünk franczia, angol, magyar stb. konyhát. E konyhák alapja ugyanaz, mint a stíleké általán, t. i. az éghajlati különbség.
A konyhának a feldolgozandó anyagot az éghajlat adja s a táplálkozás czéljai is e szerint változnak. Hideg égöv alatt oly táplálék szükséges, mely a tulságos melegséget csökkenti. Az éghajlattal összefügg a kevesebbet vagy többet evés körülménye is. Hideg égöv alatt többet esznek az emberek mint meleg égöv alatt; az arabs beéri naponkint két-három datolyával. A meleg előidézése végett fejlik ki hideg éghajlat alatt az iszákosság, főleg a pálinkaivás; meleg tartományokban pedig a sörivás, a fagylalt és gyümölcsök fogyasztása gyakoribb, a mik hűvösséget szolgáltatnak.
A magyar konyha jellemző tulajdonsága a zsirosság és az erős ízek. Az idegennek a magyar konyhában hiányzik az ízek harmóniája. De van két speczialitásunk, melyben a kiegyenlités iránti törekvés nyilvánul: a szegedi halászlében különösen az a czél, hogy a különböző halfajok íze egyesittessék s nem is a hal a fődolog az étekben, hanem a mártás, a mely ezekből készittetik. A magyar konyha másik dicsősége a tésztás ételek készitésében van. S ha a bécsi konyha a tésztásokban jó, ezt a magyarnak köszönheti.
Az izek árnyalatainak kiemelése, az összhang a franczia konyhában fejlett ki, ezért a franczia konyha a mai műveltség uralkodó konyhája. A franczia konyha főleg a mártásokban remekel. A német konyha mindig megvetés tárgya volt; versenyre nem képes. Jellemzi az ízetlensége és a mennyiség uralkodása a minőség felett. Tissot szerint a német konyha olyan, mintha a világ minden méregkeverői egy nemzetközi nagy kongresszuson állapitották volna meg a főzé elveit. Különben Heine és az angol utazók is élczelnek a németek bárdolatlansága felett étkezés közben. A déli német konyha franczia és magyar befolyás alatt javult meg. Az étkezés ideje szintén különböző. A szegény ember, közmondás szerint, akkor eszik, a mikor lehet; a gazdag pedig, a mikor tetszik. Az étkezés idejét, a vagyonbeli állapoton kivül, az éghajlat, a foglalkozás, a nemzeti különbség stb. is módosítják, megváltoztatják. A rómaiak háromszor étkeztek napjában; első étkezés volt a reggeli, a jentaculum, második a déli, a prandium és utolsó a coena, mely legnagyobb is volt.
A vékony ebéd után következett a voltaképi ebéd. Ez a sor uralkodik hazánkban munkaidőben, főleg a falusiaknál. A polgári életben nálunk nem igy van. Legnagyobb étkezés a középső; ez kétfelé vágja a napot s tulajdonképp tönkre is teszi, mert nagy étkezés után alkalmatlanok vagyunk munkára. Sőt élvezés tekintetében is rossz e felosztás, mert az ebéd oly időbe esik, mikor egyéb teendőink még hátra vannak; nincs tehát reá kellő kényelem. Gazdálkodás szempontjából is jobb a franczia és angol időfelosztás, de nálunk csak az előkelők követik. Régente az ebéd ideje más volt. Francziaországban száz évvel ezelőtt az étkezés ideje déli 12 óra, majd reggeli 8 óra volt; majd ismét későbbre 1,2,3,4 órára tették át az ebédet. Lajos Fülöp alatt esti 8-9 órakor ebédeltek, sőt éjfél utánra is átcsuszott az ebéd. Innét van a tréfás megjegyzés: a francziák másnap ebédelnek.
A gasztronom, mint az étkezés aesthetikusa, fogékony a tálalás, a szép edények, az asztal diszitése stb. iránt. A legvadabb népeknél is vannak edények és evőeszközök; az ausztráliai népeknél a cserépedények gyakran igen csinos faragványokkal diszitvék. A multba visszatekintve, az egyiptomiaknál, a legrégibb siri képek tanusága szerint, a főzés mestersége körülbelül a mai eszközökkel rendelkezett; divatban volt a nyárson sütés is. Voltak fémüstjeik, cserépedényeik; ebédlőasztalaikat virággal diszitették, csinosan találták fel az étket. Az asszirok a babiloniak eszközei elárulják az egyiptomi származást, de asztali készletek dolgában kevesebb izlést, változatosságot tanusitottak; az edények néha óriási nagyságuak, vannak egész ölnyi átmérőjü táljaik. A médeknél a nagyzás járta, a király asztala bő volt, sok vendéget látott; naponkint másfél ezren étkeztek az udvarnál, s ezer barmot vágtak le. A király minden vendégnek egy arany billikomot szokott ajándékozni. A perzsa királyok, írja Plutarch, midőn az ebédnek az az ideje következett, melyben a férfiak le akarták magukat inni, elküldték a királynét és hölgyeit; ép ugy mint ma az angolok. Nagy asztali fényüzést fejtettek ki helylyel-közzel, különösen Salamon király idejében, a zsidók. Bölcs Salamon nagy gourmand hirében állt. Tizenkét szakácsa volt, kik közül havonkint egy működött; a többi uton volt, keresve a legjobb csemegét, bort.
A távolabbi keletieknél, a hinduknál, voltak réz-és agyagedények. Speczialitásuk az evőpálczák, fa vagy elefántcsont vesszőcskék. Ezek divatoznak mai nap is a khínaiaknál, a kik oly ügyesen tudják velük szájukba vetni a risksát, hogy nem hullatnak el semmit. A khínaiaknak tányérjaik is voltak, melyekkel eddig még nem találkoztunk az ó-korban. Az Európa északkeleti s Azsia északnyugati részében lakó szczithák és szarmaták igen egyszerü edényekkel érték be: a levágott barmot saját bőrében párolták meg, a természetre bizva az edény készitését.Az ivóedényt is a természetből vették, felhasználva a leölt ellenség koponyáit. Igy tették a góthok is a középkor elején. Az északi és a germán népeknek agyag- és fémedényeik voltak; sőt diszitett aranyedényeket is találnak a sirokban.
A régi népek közt leggazdagabb,legszebb edényeket találunk a régi görögöknél; ők már diszitik edényeiket, sőt alakokat is festenek rájuk. A görög lakomákon a vendégek megkoszoruzták magukat. Homér idejében igen egyszerü volt a tálalás; Homér hősei egy tálból esznek és egy billikomból isznak. Az etruszkok vörös edényeket használnak, de minden munkájuk utánzat. Igy van ez a rómaiaknál is, kik főleg a görögöket utánozták. Átvették tőlük a tányérokat (salinum), a bort nagy edényekben a földre állitották, a kerek alju edények alá külön tartót állitva. Divatos volt az asztalkendő is; mindenki magával hozta, hogy hazavihesse benne a megmaradt ételeket. Különösen nagy volt a fényüzés az ivószerekben; főképen a az ivószarvak divatoztak, melyek később aranyból és ezüstből készültek. A fényüzés is ragadta a gazdagokat. "Trimalchio lakomája" Petroniustól fogalmat nyujthat arról, mikép történt a tálalás a rómaiaknál. Behoztak pl. egy "trójai" vademsét, mindegyik agyarán egy-egy pálmakosárral;egyikben pálma, a másikban thébai dió volt. Körülötte a malaczokat ugy csoportositották, mintha szopnának. "Trójai"-nak azért hivták, mert benne különféle állatok voltak megsütve.*
A bizánczi udvar asztali fényüzésének példája Berengár császár (949 Kr.u.) karácsonyi ebédje, melyen arany tálakban hoztak be s a nehéz edényeket csigákkal, kötelekkel helyezték az asztalra. A pompát, a fényes asztali készleteket a középkor népei is szerették; a frankok különösen igen pompaszeretők voltak. A X-XV. században az étkezés elég egyszerü volt; rendszerint egy nagy teremben folyt és minden vendég kapott egy tányért. A szerelmesek ketten ettek egy tálból. Az asztali fényüzés ellen dolgozott az egyház is böjteivel; a pápák még azt is megszabták, ki mit ehet. Nevezetesen a gazdagoknak egyszerre csak két tál étel volt megengedve; kereskedők és mesteremberek csak egy étkezés alkalmával ehettek húst, a másik étkezésnél vajat és kenyeret; Zakariás pápa eltiltotta a nyulhúst. De később az asztali fényüzés elhatott a pápai udvarba is, a mi igen természetes, mert a civilizáczió központja Róma volt. X. Leo pápa nagy asztalt tartott, szerette az uj ételeket, sőt maga is talált fel egy kis kolbászt. Egyik vámszedője megvendégelte egyszer az egész pápai udvart, melynek papagáj-nyelveket is találtatott és minden uj fogásnál a használt ezüst edényeket a Tiberisbe dobatta.
A renaissance idejében a gasztronomia uj lendületet nyer, Francziaországba is átszivárog, a hol később felvirágzik. XIV. Lajos király korában még gulákba rakták össze az étkeket, melyeket kerekeken toltak az ebédlőbe. Zeneszóval hozták be s gyakran megtörtént, mivelhogy nagyon meg voltak rakva-összeomlottak.
*Hasonló hozzá a XIX. századbeli Napoleon-hús. Ez marhasült, melyet beletettek egy galambba, ezt egy tyúkba, ezt ismét egy malaczba, a malaczot pedig egy pulykába. Igy elkészitve megsütötték s tálaláskor csak a marhahúst vették ki.
Dörmögök
Nem értem, mi a baj velem. Mostanában a könyvtárból a népszerű kötetek számára fenntartott polcról választottam vagy valamilyen gasztronómiai, vagy az általam eddig plátóian szeretett Toszkánához, vagy más mediterrán vidékhez kapcsolódó regényt, és minden esetben csalódtam.
Az egyik Elizabeth Adler egy könyve, próbálom visszakeresni a Google képkeresője segítségével, melyik lehetett az, de mind egyforma; a nyolcvanas években oly sikerrel futó Claire Kenneth romantikus regényei jutnak eszembe, amelyeknek ilyen furmányos címei voltak, hogy "Neonfény a Nílus felett", "Május Manhattanben", "Randevú Rómában", "Éjszaka Kairóban". Adler könyvei között ilyenek vannak, hogy "Velem Velencében", "Varázslatos Malibu", "Ház Amalfin", "Barcelonából, szeretettel", "Párizsi randevú", "Nyár Capri szigetén". Igen, ez volt az, az utolsó. És azon gondolkodom, vajon csak én fogtam ki épp a leggyengébbet, hogy ez már az írónő sokadik, profittermelő, megrendelésre írt műve, vagy a többi is ilyen...?
Meg azon, hogy ha ilyen színvonallal sok-sok országba el lehet jutni - szerintem nem más, mint a sokak által áhított gazdagok életének részletes bemutatása miatt, na és persze a szintén nagy tömegek vágyának tárgyát képező exkluzív turistacélpontok leírásáért -, akkor én is írok ilyet. Persze, tudom, egy magyar, és ismeretlen írónak, pláne egy épphogy írogatónak ugyanerre 0,0001 százalék esélye van. Na meg aztán nem is ismerem a fényűző életmódot. Sőt, még Monte Carlóban sem voltam, többek között. De azért elhatároztam, egy gasztrokrimivel én is megpróbálkozom. Ahhoz maradhatok itt, az én kis vársomban is.
Mert a másik nagy csalódásom Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság c. gasztrokrimije volt. Sokat vártam tőle, a könyvtárosnő is, és a barátnőm is lelkendezve ajánlotta - talán pont ez volt a baj. Persze, nem akarom elvenni a kedvüket attól, hogy máskor is könyveket ajánljanak, de ezúttal a jó előrejelzésre hangolódva talán magasra tettem a mércét. Vagy az a baj, hogy túlságosan szeretem a jó krimiket, Agatha Christie-n és Sir Arthur Conan Doyle-on, no meg Edgar Wallace művein nőttem fel, a Columbo-sorozat a mai napig lenyűgöz. Ehhez képest ennek a kis könyvnek az olvasása során nem rágtam tövig a körmömet, nem maradtam fenn hajnalig, hogy végére járjak a rejtélynek. Cserébe mondjuk jó sütireceptek vannak benne, az vitathatatlan. Az Epertorta és gyilkosság egy sorozat egyik kötete, van még legalább négy másik, lehet, még eggyel megpróbálkozom. Hátha csak egyszerűen épp rosszkor olvastam, jó könyvek ezek, hiszen oly sokan rajonganak érte... Mindenesetre, amint mondtam, elhatároztam, ilyesmit írok én is. Még ha nem is fogják lefordítani 8 nyelvre, csak a kíváncsiság miatt, hogy sikerül-e...
A harmadik csalódást most is gyűröm, mert azért csak elolvasom már, de egyszerűen három oldal után mindig elalszom rajta. Ugyanakkor eddig kizárólag kedvenc könyvként, és szuperlatívuszokban írtak róla mindazok, akik írtak róla. Lehet, hogy egyszerűen ezt is csak rosszkor olvasom; mert míg az írónő, azaz Frances Mayes első könyve, a Napsütötte Toszkána nagyon tetszett, elvarázsolt, ez a második rész, az Édes élet Itáliában nem érint meg. Sőt, kimondottan idegesít. Úgy érzem, mintha a sikeres első rész után muszájból kellett volna írnia egy másikat, mindent feljegyzetelt kis cetlikre, ami eszébe jutott, aztán a cetliket valaki begépelte egymás után. Minden tizedik cédula után recepteket tett, amik viszont tetszenek. A történetek egyhangúak, mindig várom, hogy na, történik valami, de nem történik semmi különös.
Hát most hirtelen ennyi. Mondjatok valamit, velem van a baj? Jó könyvek ezek, csak rossz pillanataimban kerültek a kezembe? Olvastatok mást ezektől az írónőktől?Azok jobbak?
Meg azon, hogy ha ilyen színvonallal sok-sok országba el lehet jutni - szerintem nem más, mint a sokak által áhított gazdagok életének részletes bemutatása miatt, na és persze a szintén nagy tömegek vágyának tárgyát képező exkluzív turistacélpontok leírásáért -, akkor én is írok ilyet. Persze, tudom, egy magyar, és ismeretlen írónak, pláne egy épphogy írogatónak ugyanerre 0,0001 százalék esélye van. Na meg aztán nem is ismerem a fényűző életmódot. Sőt, még Monte Carlóban sem voltam, többek között. De azért elhatároztam, egy gasztrokrimivel én is megpróbálkozom. Ahhoz maradhatok itt, az én kis vársomban is.
Hát most hirtelen ennyi. Mondjatok valamit, velem van a baj? Jó könyvek ezek, csak rossz pillanataimban kerültek a kezembe? Olvastatok mást ezektől az írónőktől?Azok jobbak?
2011. május 21., szombat
Őstermelői piac nyílt Gyenesdiáson - itt a BAB!
 |
| Áprilisban jártam arra, akkor még így nézett ki... |
Éva barátnőmmel biciklivel érkeztünk a helyszínre, mivel a Balaton körüli bicikliút egyik jelentős állomása, Max blogger kartárs fagyizója, azaz a Bringatanya mellett kapott helyet az új létesítmény (Madách utca vége, Kárpáti Korzó).
Annak ellenére, hogy én egyenesen rajongok az ötletért, és minden tiszteletem Gál Lajos polgármesteré, illetve a Gyenesdiási Turisztikai Egyesületé, a "bio" elnevezés előtt kicsit értetlenül állok. Szerintem a piac pontosan annyira bio, mint amennyire mondjuk kóser. Mert a hal, ami a Balatonban él, nevelkedik, tudomásom szerint kóser, és bizonyára bio is. De a sajtok, a szörpök, a levárok, amelyeket X.Y. őstermelő hoz otthonából, nos, nem gondolnám, hogy megfelelnek a roppant szigorú bio előírásoknak. Nem is kell, persze, legalábbis nekem nem szükséges felmutatnia a bio minősítést, anélkül is veszek tőle szívesen, aztán, ha ízlik, akkor majd máskor is, de ne keltsenek hamis illúziókat. A megnyitón a falu korábbi polgármestere mellett álltam, beszélgettem kicsit vele, kérdeztem, ismerik-e a káptalantóti piacot; mondta, többször elutaztak oda, hogy tanulmányozzák, egyfajta mintát jelentett számukra. És igen, több árust felismertem onnan, voltak olyanok, akiktől már korábban ott vásároltam, valóban kitűnő a termékük, szívesen használom - de nem bio.
Aztán, ahogy jártam körbe és fotózgattam, lefényképeztem a piacot a hivatalos bejárat felől is, és akkor láttam ám, hogy nincs értelme itt kötekedni.
A táblán olvasható név tehát Balatoni Hal- és Termelői Piac. És csak ott a jobb sarokban, a logó felett szerepel a másik, a kommunikált elnevezés: Balatoni Autentikus Bio- és Látványpiac.
Na jó, leszállok ám a témáról, de az alapítók helyében azt hiszem, nem variáltam volna ennyit.
A lényeg az, hogy a tőlünk nyugatra már régóta népszerű locavore mozgalom - amelyet két szóban úgy foglalhatunk össze: együnk helyit - követőinek végre itt nálunk is egyre jobbak a lehetőségei.
Helyet kapott a piacon a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. boltja is, elsőre Italboltnak olvastam (tudjátok, mint az Óriás és ékszerész), de rájöttem, hogy az "Halbolt" és valamilyen rejtélyes oknál fogva szintén nagybetűvel megtisztelt "Halsütő". Ők ugyan majd csak június 1-től fognak árusítani, akkortól viszont élő, feldolgozott és fagyasztott, illetve sült halat is lehet majd itt venni. Végre balatoni halakat is lehet kapni a Balatonnál, ahol a ponty, vagy a keszeg olyan ritka, mint a fehér holló, én például gyerekkoromban azt hittem, a hekk őshonos a tóban, mivel mindenhol csak azt lehetett venni.
Kóstolni is lehetett - és bizony, nagyon finomak voltak!
Szárított fűszernövények, olajos magvak.
Kézműves termékek: kerámiák, szőttesek, gyöngyékszerek. Mézes sütemények, langallózó, pogácsa. És, aki úgy érzi maga is tudna mit árusítani, van rá lehetőség, a Piacfelügyeletnél lehet érdeklődni a +36/30/277-3377-es telefonszámon. Azon morfondíroztunk Évával, hogy ez nem is rossz ötlet...
A nyitva tartás elég érdekes, nem lehet kora reggel beszerezni a friss halat, főszezonban naponta 17 órától lesz nyitva a piac - ezt nyilvánvalóan a strandról hazafelé özönlő turisták miatt alakították így, hiszen a piac bejáratától talán 100 méterre sincs a gyönyörű gyenesi nagy strand kapuja. Mint helyben - na jó, a szomszédban - élő, szívesen kerekeztem volna akár reggel hétkor friss zöldségért, halért, húsért.
Még egy észrevétel: az igényes kivitelezés során sajnos megfeledkeztek arról, hogy az elárusító pultok közé fákat ültessenek. A tegnapi gyönyörű napsütéses délután ízelítőt adott abból, micsoda hőség várható majd nyáron a piacon, némelyik árus hozott ugyan napernyőt magával, azért az igazi az lenne, ha pár év múlva a fák lombjai bocsátanának árnyékot a strandolásból hazafelé sétáló fáradt vásárlókra.
2011. május 19., csütörtök
Ajánlj menüt!
Arra gondoltam, újra megpróbálkozom az előre tervezett főzéssel, mert bármennyire is szeretem a spontaneitást, most már hetek óta nyűgnek érzem, hogy kitaláljam, mit is főzzek ma.
Meg hát az is nagy igazság, hogy a tervezett menühöz az ember akár öt napra előre bevásárolhat, nem vesz meg egy csomó felesleges dolgot, ami aztán ott rohad meg a hűtőben, mert el is feledkezik róla, mivel a holmi szépen megbújik egy ritkán bolygatott savanyúságos üveg mögött. Ráadásul nem kell kocsival naponta boltba szaladgálni, ami megint csak nem mellékes.
Szeretném az "étlapot" változatosan összeállítani, és ebben kérném a segítségeteket: ajánljatok menüket, legyetek szívesek! Leves, főétel, esetleg desszert. Hétfőtől vasárnapig, de ha valakinek csak egy napra van tuti ötlete, az is remek.Szezonális ajánlat lenne a legklasszabb: tehát, például júniusra friss cukorborsóból ez-az, most májusban jöhetnek az epresek, novembertől sütőtökös receptek. Azt szeretném kérni, hogy írjátok oda, milyen hónapra ajánljátok, illetve az ételek nevét, és ha nem egyértelmű, hogyan készül, akkor egy linket a blogotokra, vagy arra a honlapra, ahol elérhető a recept.
A beérkező ajánlatokból összehozok egy nagy közös menütervet, amit persze itt a blogon közzé is teszek majd - remélem, ezzel (rajtam kívül) sokaknak segítve az örök kérdés megválaszolásában: mit főzzek?
Írjatok, ajánljatok, segítsetek, segítsünk egymáson!
Meg hát az is nagy igazság, hogy a tervezett menühöz az ember akár öt napra előre bevásárolhat, nem vesz meg egy csomó felesleges dolgot, ami aztán ott rohad meg a hűtőben, mert el is feledkezik róla, mivel a holmi szépen megbújik egy ritkán bolygatott savanyúságos üveg mögött. Ráadásul nem kell kocsival naponta boltba szaladgálni, ami megint csak nem mellékes.
Szeretném az "étlapot" változatosan összeállítani, és ebben kérném a segítségeteket: ajánljatok menüket, legyetek szívesek! Leves, főétel, esetleg desszert. Hétfőtől vasárnapig, de ha valakinek csak egy napra van tuti ötlete, az is remek.Szezonális ajánlat lenne a legklasszabb: tehát, például júniusra friss cukorborsóból ez-az, most májusban jöhetnek az epresek, novembertől sütőtökös receptek. Azt szeretném kérni, hogy írjátok oda, milyen hónapra ajánljátok, illetve az ételek nevét, és ha nem egyértelmű, hogyan készül, akkor egy linket a blogotokra, vagy arra a honlapra, ahol elérhető a recept.
A beérkező ajánlatokból összehozok egy nagy közös menütervet, amit persze itt a blogon közzé is teszek majd - remélem, ezzel (rajtam kívül) sokaknak segítve az örök kérdés megválaszolásában: mit főzzek?
Írjatok, ajánljatok, segítsetek, segítsünk egymáson!
2011. május 18., szerda
Focaccia - vagy pizza?
Még mindig a szombati vendégeskedésnél maradva, a főszereplő pincepörkölt mellett szerényen meghúzódott vendégváró falatként néhány különböző focaccia, amit azért készítettem, hogy ne farkaséhesen csapjunk le a pörköltre. Hiszen annak kellett jó két és fél óra, így a Virág által hozott süti mellé elkelt egy kis áthidaló kenyérféle.
Hogy focaccia vagy pizza, azzal a kérdéssel kapcsolatban zavarban vagyok. Ugyanis alaposan utánanézve arra jutottam, hogy a kettő között alig van különbség. A tészta ugyanaz, gyakran még a feltét is - az egyetlen határozott eltérés a sajt; a focaccián nincs, a pizzán van. Elvileg.
Mindegy is, akárhogy nevezzük, én még egy nagy változtatást alkalmaztam. Mostanában a pizzát nem kerekre, hanem hosszúkásra alakítom, harapásbarátabb, kézbe fogható, mint egy szendvics, maximum kétfelé kell elvágni. Bevált nálunk ez a forma, úgyhogy ilyen lett most is.
Hozzávalók a tésztához normál esetben, úgy 4-6 személyre:
2,5 dl meleg víz
50 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
1 tk só
2 ek olívaolaj
Feltétnek amit csak szeretnénk, például:
rukkola pesto
koktélparadicsom
előfőzött spárga
feta sajt
rozmaring levél
fokhagyma
bazsalikom
sonka
kukorica
trappista sajt
olívaolaj
Többször, pontosabban sokszor írtam már hogy minden kelt tésztát a kenyérsütőgéppel gyúratok össze, a felsorolás sorrendjében teszem az üstbe a hozzávalókat, és nagyjából 10 perc munka után kapcsolom ki a gépet. Kézzel sem nagy kunszt ezt összegyúrni, ebben az esetben öntsük egy tálba a lisztet, alakítsunk ki a közepében mélyedést, öntsük bele a langyos vizet, ebbe tegyük az élesztőt. Ha felfutott, adjuk hozzá a sót és az olajat, és gyúrjuk, gyúrjuk, amíg szép, egynemű tésztát nem kapunk.
Hagyjuk duplájára kelni (25-30 perc).
Ha megkelt, borítsuk a tésztát gyúrólapra, és gyúrjuk át. Ezt követően osszuk 5-6 részre (a képen dupla adag tészta látható), formáljunk mindegyik darabból gombócot. 10 percig pihentessük, majd nyújtsuk ki.
Közben kapcsoljuk be a sütőt, állítsuk 230 fokosra.
A kinyújtott tésztát én ezúttal rukkola pestóval kentem meg, innentől pedig eltérő feltéteket raktam rá.
Igazából, már így is lehetett volna sütni, a focaccia feltételeinek megfelelt már ekkor - főleg finoman megöntözve egy kis olívaolajjal.
Nos, az egyikbe felezett koktélparadicsomokat, rozmaringleveleket és feta sajtot nyomkodtam és egy kkis tépkedett bazsalikomlevelet szórtam rá. A másikra előfőzött zöld spárga, feta és rozmaringlevél került. A harmadikból pizza lett - sonkával, sajttal.
A sajt nélküliekre locsoltam egy kevés olívaolajat.
Kb. 15 perc alatt megsültek a sütőben. Addigra előkészítettem a következő adagot.
Az időzítés tökéletes volt, közben érkeztek meg a vendégek, úgyhogy mindenkinek forró pizza/focaccia jutott.
Hogy focaccia vagy pizza, azzal a kérdéssel kapcsolatban zavarban vagyok. Ugyanis alaposan utánanézve arra jutottam, hogy a kettő között alig van különbség. A tészta ugyanaz, gyakran még a feltét is - az egyetlen határozott eltérés a sajt; a focaccián nincs, a pizzán van. Elvileg.
Mindegy is, akárhogy nevezzük, én még egy nagy változtatást alkalmaztam. Mostanában a pizzát nem kerekre, hanem hosszúkásra alakítom, harapásbarátabb, kézbe fogható, mint egy szendvics, maximum kétfelé kell elvágni. Bevált nálunk ez a forma, úgyhogy ilyen lett most is.
Hozzávalók a tésztához normál esetben, úgy 4-6 személyre:
2,5 dl meleg víz
50 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
1 tk só
2 ek olívaolaj
Feltétnek amit csak szeretnénk, például:
rukkola pesto
koktélparadicsom
előfőzött spárga
feta sajt
rozmaring levél
fokhagyma
bazsalikom
sonka
kukorica
trappista sajt
olívaolaj
Többször, pontosabban sokszor írtam már hogy minden kelt tésztát a kenyérsütőgéppel gyúratok össze, a felsorolás sorrendjében teszem az üstbe a hozzávalókat, és nagyjából 10 perc munka után kapcsolom ki a gépet. Kézzel sem nagy kunszt ezt összegyúrni, ebben az esetben öntsük egy tálba a lisztet, alakítsunk ki a közepében mélyedést, öntsük bele a langyos vizet, ebbe tegyük az élesztőt. Ha felfutott, adjuk hozzá a sót és az olajat, és gyúrjuk, gyúrjuk, amíg szép, egynemű tésztát nem kapunk.
Hagyjuk duplájára kelni (25-30 perc).
A kinyújtott tésztát én ezúttal rukkola pestóval kentem meg, innentől pedig eltérő feltéteket raktam rá.
Igazából, már így is lehetett volna sütni, a focaccia feltételeinek megfelelt már ekkor - főleg finoman megöntözve egy kis olívaolajjal.
A sajt nélküliekre locsoltam egy kevés olívaolajat.
Az időzítés tökéletes volt, közben érkeztek meg a vendégek, úgyhogy mindenkinek forró pizza/focaccia jutott.
2011. május 17., kedd
Pincepörkölt bográcsban
Virágot, a Gyereketető blog hatgyerekes házigazdáját lassan tíz éve, hogy "megismertem"; a Nők Lapja Café egyik fórumán "találkoztunk", és elegyedtünk szóba. Aztán egyszer csak eltűnt, én is elszoktam onnan, majd, amikor elkezdtem a blogot, felbukkant a kommentelők között, kérdezte, emlékszem-e rá?
Emlékeztem hát, sőt, nagyon megörültem, hogy "újra látom" - pedig még valójában soha nem találkoztunk. Hamarosan ő is elkezdett blogolni, így gyakrabban lettünk egymás vendégei.
Most, amikor meghirdettem a szombati bográcsozást olvasóim között, először, bevallom, azt hittem, ez egy hibás lépés volt, nem jelentkezik senki, mégiscsak messze vagyunk mi Budapesttől - és akkor írt Virág, hogy ők jönnének. Hát nem volt hiábavaló az ötlet! - gondoltam, és nagyon örültem, hogy egy ilyen régi ismerőssel találkozhatom végre személyesen. Pesten túlról, Veresegyházról látogattak el hozzánk, a hat gyerekből elhoztak négyet, akik a mi négyünkkel klasszul eljátszottak, beszélgettek.
Nem voltunk kevesen.
Virág mondta előző nap, hogy ők hoznak egy kiló kockázott vaddisznócombot - ez volt a kiindulási alap.Horasznál művelődtem bográcsozástanból, és nála olvastam azt, hogy amennyiben a társaságban több gyerek van, úgy fejenként 20 deka húst számoljunk, abszolút férfibulinál irányadó szám a 40. Hát, nálunk aztán lesz gyerek, gondoltam. Több.
Tehát, cirka 20 deka hús/fő, ha Zsófit nem számítom (neki úgysem ízlik), az 11, kábé két kiló elég lesz. Marhahúsért indultam szombat harmatos reggelén, és azt láttam, hogy csodálatos borjúcomb is kapható, ráadásul igencsak kedvező áron. Hoztam hát egy kilót belőle, és hamar fel is kockáztam.
Horasz útmutatása szerint 4 kg húsonként kell 1 kg hagyma, és 1 kg húsonként 5 deka nyers füstölt szalonna.
Plusz a fűszerek, persze, no meg - mivel pincepörkölt terve körvonalazódott eddigre, és abba jár a krumpli, vettem két kilót.
Hogy végül mi került a bográcsba, abban főszerepe volt Istvánnak, Virág férjének, akit nem kellett sokáig invitálni, hogy foglalja el stratégiai helyét a bogrács mellett, és hajtsa végre a fűszerezést. Komótosan megtömte pipáját, leült, és aztán csak kérdezett: - Babérlevél? Borókabogyó?
Mi pedig szállítottuk.
Amíg István a pörkölttel foglalatoskodott, két lánya, Csincsi és Mesi pikk-pakk megpucolták a két kiló krumplit. Jól befogtuk munkára a vendégeket... Virág felmentést kapott, mert ő hozta magával az előző este összeállított Nanaimo bar nevű sütit egy hatalmas, kétemeletes sütiszállító dobozban, a receptet itt leírta, ajánlom mindenkinek, mert ebből még én is ettem vagy négy kockát, noha az utóbbi időben elég nagy ellenállást fejtettem ki a cukros-hizlalós édességekkel szemben.
Nos, de most jöjjön a pincepörkölt receptje, ahogy mi készítettük, kooprodukcióban.
Hozzávalók:
1 kg vaddisznócomb
1 kg borjúcomb
10 dkg füstölt szalonna
50 dkg vöröshagyma
6-8 gerezd fokhagyma
1 paprika
1 paradicsom
só
bors
3 ek pirospaprika
1 tk borókabogyó
1 tk szegfűbors
1 tk kömény
olaj vagy zsír az indításhoz
0,5 l vörösbor
2 kg krumpli
A húsokat felkockázzuk. A szalonnát apróra vágjuk. A vöröshagymát megpucoljuk, és vagy aprítógéppel vágatjuk miszlikre, vagy késsel, nagy könnyhullatások árán.
A bográcsba öntünk egy kis olajat, vagy teszünk bele zsírt, és elkezdjük olvasztani rajta a szalonnát. Amikor pirulni kezd, hozzáadjuk a hagymát, üvegesre pirítjuk, és mehet bele a hús. Jól átforgatjuk, kevergetjük, és amikor kifehérednek a kockák, megszórjuk a paprikával, egyből felöntjük a borral, és annyi vízzel, amennyi ellepi. Jól átkeverjük, beledobjuk a kicsumázott, felezett paprikát (ha mindenki bírja az erőset, az is mehet), a félbevágott paradicsomot, és kezdődhet a sózás, a fűszerezés.
A vizet időnként pótoljuk. Úgy nagyjából 2 óra múlva kóstoljuk meg a húst, ha puha, hozzáadhatjuk a krumplit; ismét öntünk vizet, hogy ellepje, és addig főzzük, amíg a krumpli meg nem puhul, azaz kb. 15 percig. Leemelhetjük a bográcsot.
Az a legjobb, ha tudunk várni kicsit az evéssel, mert minél többet áll, annál finomabb.
Aztán csak elnyúlunk, kényelmesen pihegve.
Emlékeztem hát, sőt, nagyon megörültem, hogy "újra látom" - pedig még valójában soha nem találkoztunk. Hamarosan ő is elkezdett blogolni, így gyakrabban lettünk egymás vendégei.
Most, amikor meghirdettem a szombati bográcsozást olvasóim között, először, bevallom, azt hittem, ez egy hibás lépés volt, nem jelentkezik senki, mégiscsak messze vagyunk mi Budapesttől - és akkor írt Virág, hogy ők jönnének. Hát nem volt hiábavaló az ötlet! - gondoltam, és nagyon örültem, hogy egy ilyen régi ismerőssel találkozhatom végre személyesen. Pesten túlról, Veresegyházról látogattak el hozzánk, a hat gyerekből elhoztak négyet, akik a mi négyünkkel klasszul eljátszottak, beszélgettek.
Nem voltunk kevesen.
 |
| És ez csak két család - ráadásul az egyik nem is teljes... |
Tehát, cirka 20 deka hús/fő, ha Zsófit nem számítom (neki úgysem ízlik), az 11, kábé két kiló elég lesz. Marhahúsért indultam szombat harmatos reggelén, és azt láttam, hogy csodálatos borjúcomb is kapható, ráadásul igencsak kedvező áron. Hoztam hát egy kilót belőle, és hamar fel is kockáztam.
Horasz útmutatása szerint 4 kg húsonként kell 1 kg hagyma, és 1 kg húsonként 5 deka nyers füstölt szalonna.
Plusz a fűszerek, persze, no meg - mivel pincepörkölt terve körvonalazódott eddigre, és abba jár a krumpli, vettem két kilót.
Hogy végül mi került a bográcsba, abban főszerepe volt Istvánnak, Virág férjének, akit nem kellett sokáig invitálni, hogy foglalja el stratégiai helyét a bogrács mellett, és hajtsa végre a fűszerezést. Komótosan megtömte pipáját, leült, és aztán csak kérdezett: - Babérlevél? Borókabogyó?
Mi pedig szállítottuk.
Amíg István a pörkölttel foglalatoskodott, két lánya, Csincsi és Mesi pikk-pakk megpucolták a két kiló krumplit. Jól befogtuk munkára a vendégeket... Virág felmentést kapott, mert ő hozta magával az előző este összeállított Nanaimo bar nevű sütit egy hatalmas, kétemeletes sütiszállító dobozban, a receptet itt leírta, ajánlom mindenkinek, mert ebből még én is ettem vagy négy kockát, noha az utóbbi időben elég nagy ellenállást fejtettem ki a cukros-hizlalós édességekkel szemben.
Nos, de most jöjjön a pincepörkölt receptje, ahogy mi készítettük, kooprodukcióban.
Hozzávalók:
1 kg vaddisznócomb
1 kg borjúcomb
10 dkg füstölt szalonna
50 dkg vöröshagyma
6-8 gerezd fokhagyma
1 paprika
1 paradicsom
só
bors
3 ek pirospaprika
1 tk borókabogyó
1 tk szegfűbors
1 tk kömény
olaj vagy zsír az indításhoz
0,5 l vörösbor
2 kg krumpli
A húsokat felkockázzuk. A szalonnát apróra vágjuk. A vöröshagymát megpucoljuk, és vagy aprítógéppel vágatjuk miszlikre, vagy késsel, nagy könnyhullatások árán.
A bográcsba öntünk egy kis olajat, vagy teszünk bele zsírt, és elkezdjük olvasztani rajta a szalonnát. Amikor pirulni kezd, hozzáadjuk a hagymát, üvegesre pirítjuk, és mehet bele a hús. Jól átforgatjuk, kevergetjük, és amikor kifehérednek a kockák, megszórjuk a paprikával, egyből felöntjük a borral, és annyi vízzel, amennyi ellepi. Jól átkeverjük, beledobjuk a kicsumázott, felezett paprikát (ha mindenki bírja az erőset, az is mehet), a félbevágott paradicsomot, és kezdődhet a sózás, a fűszerezés.
A vizet időnként pótoljuk. Úgy nagyjából 2 óra múlva kóstoljuk meg a húst, ha puha, hozzáadhatjuk a krumplit; ismét öntünk vizet, hogy ellepje, és addig főzzük, amíg a krumpli meg nem puhul, azaz kb. 15 percig. Leemelhetjük a bográcsot.
Az a legjobb, ha tudunk várni kicsit az evéssel, mert minél többet áll, annál finomabb.
Aztán csak elnyúlunk, kényelmesen pihegve.
2011. május 16., hétfő
Rukkola pesto
Ennek a kis apróságnak azért szentelek külön bejegyzést, mert fantasztikus. És olyan sokoldalúan felhasználható, hogy felsorolni is nehéz. Kerülhet tésztára, összekeverhetjük kockára vágott főtt krumplival, kenhetjük pirítósra, mehet pizzára, leveles tésztára, sós palacsintába, lehet simán mártogatós grillezett húsokhoz, ízesíthetünk vele krémleveseket. Általában a pestóhoz kevernek valamilyen olajos magot, legtöbbször fenyőmagot, vagy száraz serpenyőben kissé megpirított diót, én ehhez nem tettem. A fenyőmagot egy ideje azért nem kockáztatom, mert erre felénk csak kínait kapni, amitől napokon át keserű szokott lenni a szám íze, és ennek kapcsán keserű minden, amit eszem vagy iszom.
Másrészt, ebben a pestóban a rukkolának a citrom és az olaj olyan tökéletes kiegészítője, hogy ezt a harmóniát épp csak alá kell, hogy támasszuk egy kis sóval, borssal, reszelt grana padanoval (vagy parmezánnal).
Hozzávalók:
1 doboz rukkola - talán 10 dkg?
2 gerezd fokhagyma
só
bors
fél citrom leve
0,5 dl olívaolaj
kb. 1 dkg reszelt grana padano vagy parmezán
Aprítógépbe tesszük, pürésítjük. Vagy botmixerrel. Vagy mozsárban.
Azért megmutatom, például mire került szombaton, amikor Virágékat vártuk bográcsozásra. Mivel több, mint 200 kilométert utaztak hozzánk, gondoltam, éhesek lesznek, mire megérkeznek, ezért afféle vendégváró falatoknak focacciát sütöttem, különböző feltétekkel. Az egyik spárgás-fetás-rozmaringos volt, ezek alá került a rukkola pesto. Majd még mesélek.
Másrészt, ebben a pestóban a rukkolának a citrom és az olaj olyan tökéletes kiegészítője, hogy ezt a harmóniát épp csak alá kell, hogy támasszuk egy kis sóval, borssal, reszelt grana padanoval (vagy parmezánnal).
Hozzávalók:
1 doboz rukkola - talán 10 dkg?
2 gerezd fokhagyma
só
bors
fél citrom leve
0,5 dl olívaolaj
kb. 1 dkg reszelt grana padano vagy parmezán
Aprítógépbe tesszük, pürésítjük. Vagy botmixerrel. Vagy mozsárban.
Azért megmutatom, például mire került szombaton, amikor Virágékat vártuk bográcsozásra. Mivel több, mint 200 kilométert utaztak hozzánk, gondoltam, éhesek lesznek, mire megérkeznek, ezért afféle vendégváró falatoknak focacciát sütöttem, különböző feltétekkel. Az egyik spárgás-fetás-rozmaringos volt, ezek alá került a rukkola pesto. Majd még mesélek.
2011. május 15., vasárnap
Tokaji saláta
Nemrég kaptam egy mintacsomagot a Tokaji Borecet Manufaktúra kínálatából, ezzel (is) kísérletezgettem a napokban, és egészen felvillanyozott, hogy egy olyan egyszerű étel számára, mint mondjuk a tojásleves, új távlatokat lehet nyitni néhány kanál tárkonyos vagy kakukkfüves borecettel.
De ezt a receptet azért mégsem volt képem elküldeni a mintákért cserébe; összeállítottam inkább egy meleg salátát padlizsánból, cukkiniből, spárgából, újhagymából, amire némi tokaji furmintból készült bazsalikomos borecet került, és különleges ízt adott neki. Ezért neveztem el tokaji salátának. Remélem, a tokajiak nem fognak tiltakozni...
Hozzávalók (2 személyre)
1 kis cukkini
1 kis padlizsán
3 szál újhagyma
3 szál spárga
2 ek tokaji bazsalikomos borecet
só
bors
2 ek olívaolaj
a tetejére feta (jellegű) sajt
Az újhagymát felkarikázzuk, és egy mély serpenyőben fonnyasztani kezdjük az olívaolajon. Időnként megkeverjük, és közben csíkokra vágjuk a cukkinit és a padlizsánt. A hagymához keverjük. Sózzuk, és tekerhetünk rá egy kis borsot.
Pároljuk, de csak pár percig, mert úgy jó, ha a zöldségek egészen kicsit roppanósak maradnak. Közben felkarikázzuk a spárgát, és azt is beletesszük. Hozzáadjuk az ecetet, átforgatjuk, és kész. Tálalhatunk.
Melegen tányérokra adagoljuk (2 személynek bőven, 4 részére előételként elég), megszórjuk feta (jellegű) sajttal, és bazsalikomlevéllel díszítjük.
Fogyókúrába klasszul illeszthető, például vacsorára.
De ezt a receptet azért mégsem volt képem elküldeni a mintákért cserébe; összeállítottam inkább egy meleg salátát padlizsánból, cukkiniből, spárgából, újhagymából, amire némi tokaji furmintból készült bazsalikomos borecet került, és különleges ízt adott neki. Ezért neveztem el tokaji salátának. Remélem, a tokajiak nem fognak tiltakozni...
Hozzávalók (2 személyre)
1 kis cukkini
1 kis padlizsán
3 szál újhagyma
3 szál spárga
2 ek tokaji bazsalikomos borecet
só
bors
2 ek olívaolaj
a tetejére feta (jellegű) sajt
Melegen tányérokra adagoljuk (2 személynek bőven, 4 részére előételként elég), megszórjuk feta (jellegű) sajttal, és bazsalikomlevéllel díszítjük.
Fogyókúrába klasszul illeszthető, például vacsorára.
Vasárnapi irodalom
Greguss Ágost: Az étkezés aesthetikája
II. fejezet
Lakomák és szakácsok -az előző rész folytatása.
Athenaeus "A bölcsek ebédé"-ben Homérból állítja össze a régi görögök asztalszokásait; könyvében részletesen tárgyalja a borokat, süteményeket, kenyereket, halat, gyümölcsöket, húst, azután megnevezi a nevezetesebb evőket és ivókat. Plutarch is Homérból merit "Lakoma" czimü munkájában, melyben az ebéd fölötti társalgás élveit és az illető szokásokat adja elő. Tudjuk azonban, még Homér előtt is, hogy a régi görögök már igen elbizakodottakká tették a szakácsokat, jutalmakkal tüntették ki egy uj tál étel feltalálóját. A hét bölcscsel szemben hét hires szakács nevét örökitették meg: Aegis, Nereus, Charyades stb.
A szakácsság iránt az irodalom körében érdemeket szerzett még magának Aristophanes két vigjátékiró utódja. Egyik gelai Archestrates (IV. században Kr.e.) irt egy tankölteményt az étkezésről, melyet Ennius latinra forditott; ugyan ő a különböző országokban megtanulja, nagy fölfedezési utazást tett.
Hogy mily nagy tiszteletben részesültek a szakácsok a görögöknél, mutatja az, hogy a szakácsok nem voltak rabszolgák, hanem urak, szabad polgárok. De el is bizták magokat. Csak drága pénzért hosszas kéréssel lehetett őket ebéd készitésére megnyerni. Különben értették dolgukat, Martialis emlit egy görög szakácsot, ki egész ebédet tökből állitott elő. Leghiresebb szakácsok voltak a szicziliaiak, különösen a sybariták. A sybaritáknál a lakomázás annyira kizárólagos volt, annyira elölt minden egyéb foglalkozást, hogy itt az emberek egymást lakomára egy esztendővel előbb hivták meg.
Tagadhatatlan, hogy a régi világnak legnyalánkabb, leginyesebb népe a görög volt. Az ebédeket a legsajátságosabb, leggazdagabb, legkeresettebb módon tudták előállitani. Igen érdekes példa Aristophanesnél "A nők országgyülése" czimü bohózatában egy ebéd menüje; itt a nők lakomát rendeznek, melynek menüjét Aristophanes elmondatja a karral hét sorban, mely hét sor egyetlen szóból áll. Ez is eléggé mutatja azt a gazdagságot, melyet a görögök a lakomában képesek voltak kifejteni.
Némi kivételt tesznek a görögök közt a spártaiak, kiknek számára Lykurg a hires fekete levest * gondolta ki. Egy görög elmécz a spártaiak katonai bátorságát ebből a fekete levesből magyarázta, természetesnek találván, hogy a spártaiak nem nagyon ragaszkodnak az élethez, mely csak ily gyalázatos táplálékot nyujt nekik. Pausanias a perzsákon nyert győzelem után katonáinak perzsa és spártai ebédet készittetett. "Mily bolond ez a perzsa" - igy kiáltott föl étkezé közben - "oly pompás ebédje van, s mégis oly messzire jön, hogy elvegye tőlünk ezt a nyomorultat!"
A rómaiak szakácsmesterségben a görögök utánzói voltak. Rómában a szakácsok rabszolgák voltak, de drága szolgák. Plinius beszéli, hogy egy jó szakács annyiba került, mint egy diadalmenet. Egy római szakács oly virtuoz volt, hogy halból galamb-és csirkesültet tudott késziteni. Marcus Antoniius egy jó vacsoráért egy várossal ajándékozta meg a szakácsát. De annál rosszabbul járt az ügyetlen szakács; divatban volt ezeket ebédközben megverni, aztán pedig eladták, még pedig a legalábbvaló rabszolgák közt.
A rómaianál szintén megvolt az ételek föltálalása. Többi közt Domitianról jegyezték fel az egykoruak, hogy egy halnak legjobb elkészitési módját a szenátusban tárgyaltatta. Ugy látszik, hogy ez nem volt komoly dolog, de Domitian, mint szatirikus, elmés, gonosz, a szenátust ez által meg akarta alázni.
A pogány műveltség szétfoszlásával megszünt a szakácsmesterség szüksége. A népvándorlás alatt a középkor második századában a barbárok az étel mennyiségét többre becsülték a minőségnél. Valamint a régi czivilizácziónak, ugy a szakácsságnak középkori hagyományai is a kolostorokban maradtak legtovább fent.
A tudományok ujjászületése Olaszorszgból indult ki, a megujult szakácsmesterségnek is Olaszország a bölcsője, azonban a francziák az egész renissance dicsőségét kiragadták Olaszország kezeiből. Francziaországban I. Ferencz alatt kezdett ujra felvirulni a szakácsság.
Az ugynevezett nagy (XVII.) századot, mely mind politikailag, mind irodalmilag legfényesebb korszaka volt Francziaországnak, a szakácsokra nézve is nagynak lehet nevezni. Európa népei, mint a kerteket és az irodalmat Francziaországtól kölcsönözték, ugy kölcsönözték a szakácsokat is. Egy franczia, Mercier, ugyanezen időben azt az érdekes megjegyzést teszi, hogy a főurak és hölgyek - elszerették egymástól kedveseiket, de a szakácsot elcsalni megbocsáthatatlan vétség volt. Büszkék is lettek ám a franczia szakácsok, akár csak a görögök és a rómaiak. A legkülönb franczia szakácsok különben a Languedocból származtak. Nagy Frigyesről beszélik, hogy egy alkalommal, midőn házi gondnoka, illetőleg kulcsára egy uj ragoutval lepte meg, költői episztolában köszönte meg neki. A szakácsokról egyéb érdekes adatokat is találunk; többek közt egy XVII. századbeli franczia szakácsról beszélik, hogy egy halétellel elkésvén, ezt annyira szivére vette, hogy kardjával keresztüldöfte magát. Egy másik - Vatel, - ki előbb Fouché szakácsa volt, utóbb Condé herczeg szakácsa lett, szintén szégyenében halt meg. Condé herczeg Chantilly várában ebédet adott; az ebédnek oly időben kellett volna végződnie, hogy a király a tengerapályt felhasználhassa, de egy tál étel miatt elkéstek, s Vatelt a búbánat ölte meg. Mellőzve a többi franczia notabilitásokat, legyen elég a legnevezetesebb egyént e téren, Caremet, fölemlitenünk. Kezdetben Talleyrand herczeg szakácsa volt, de ettől politikai véleménykülönbség miatt vált el; kiment a walesi herczeghez, de ezt is elhagyta, mert sértette izlését, hogy ez a fejedelem a legfinomabb konyhát nem tudta méltányolni. Azután I. Sándor orosz czár szakácsa lett, de ennek országa hideg volt neki; működött még a württembergi trónörökösnél;azután egy lord szakácsa lőn, de ezt az embert, mint falánkot, nem türhette. Vére Rothschild szakácsa lett s itt érezte magát legjobban.
Ő volt az, ki a laibachi, aacheni és veronai kongresszuson sokat főzött. 1814-ben a szövetkezett fejedelmeknek ő készitette az ebédet. Könyveket is írt; egyik munkájában a római konyha tökéletlenségét igyekezett kimutatni. Egyébiránt az irodalmat (a szakácsirodalmat) nem annyira a szakácsok, mint inkább mások, különösen társadalmi helyzetöknél fogva előkelők gyarapitották. A Grimod de la Reyniére család, egy egész evő család oly értelemben, a mint azt a gourmand szó kifejezi. A nagyapa 1754-ben a csatatéren - az asztal mellett - halt meg. Az egykoruak szerint egy straszburgi pástétomon fult meg. Fia XV. Lajos egész uralkodása alatt a leghiresebb asztalt tartotta. Unokája egyik legnevezetesebb irója lett ennek a szaknak, s némelyek feljebb állitják Brillat-Savarinnél. Egy bámulója azt mondja, hogy ő hozzá képest Brillat-Savarin csak egy közönséges seltersi vizivó.
* Nálunk is megvan a fekete leves - legalább mint szójárás. S a mennyiben a Thökölynek feltálalt leves rossz volt, rokonságban áll a spártaiakéval.
(Folyt. köv a következő résszel, amelynek címe: A különféle konyhák.)
2011. május 12., csütörtök
A Gerbeaud név megint szép lesz
Amikor a kilencvenes évek elején vidéki lányként felkerültem a számomra addig szinte tejesen ismeretlen Budapestre, minden lehetőséget megragadtam, hogy megismerjem a várost. Például, szabadidőmben csak úgy felültem buszokra, villamosokra, trolikra, figyeltem, merre mennek, ott milyen utca van, mihez van közel, és az, hogy ma úgy ismerem Pestet, ahogy, jórészt ezeknek a felfedező utaknak köszönhető. Még Rákoskeresztúrra is kiutaztam.
Legjobban persze a belvárosban szerettem csámborogni, csóró főiskolásként néha megengedtem magamnak egy kávét a Régiposta utcai McDonald'sban, és egyszer, egyetlen egyszer, hosszú fontolgatások és pénzszámlálgatás után beültem a Gerbeaud-ba. Mert hát az mégsem lehet, hogy egy ilyen nevezetes helyre nem megyek be. Kértem egy kávét, és kiválasztottam hozzá a vitrinből a legolcsóbb darab süteményt, ha jól emlékszem, sajtos roló volt. Egy nem túl barátságos néni hozta ki, akiből tömény megvetést éreztem felém áradni; a kávé rossz volt, a süti szinte ehetetlen, mindez csillagászati árakon. Ott és akkor lehúztam a rolót a Gerbeaud-nak, megfogadtam, én ide soha többé be nem teszem a lábam.
Azonban.
A múlt héten kaptam egy kedves meghívót onnan, amelyben gasztrobloggerek számára szervezett sütibemutatóra hívtak. No, mondtam, legyen; most revansot veszek a Gerbeaud-n...
Tegnap este hat órára szólt az invitálás; kicsit korábban ott lődörögtem már a Vörösmarty téren, és elámultam, milyen gyönyörűen felújították az épületet.
Bent már gyülekeztek a bloggerek, jó volt ismét találkozni azokkal, akiket eddig is ismertem, és külön öröm volt számomra, hogy olyanokkal is megismerkedhettem, akiket eddig csak virtuálisan "láttam".
Pintér Katalin, a Gerbeaud ügyvezető igazgatója, és Niszkács Anna marketing menedzser üdvözölt bennünket, és ők ketten meséltek az intézmény múltjáról - nem elfedve az általam is említett fényesnek nem nevezhető időszakot -, és arról a filozófiáról, amely mentén halad a komplexum - mert már rég nemcsak cukrászda -, ami nagyon szimpatikus volt.
Mindketten nagyon hangsúlyozták, hogy bár szeretik a külföldi vendégeket, fő céljuk, hogy magyar törzsvendégkört tudhassanak maguk mellett, hiszen velük lesz teljessé Gerbeaud Emil öröksége. Ezért szerették volna megmutatni nekünk - és rajtunk keresztül nektek, kedves olvasók -, hogy a Gerbeaud-ba érdemes elmenni, az alapító Kugler Henrik víziójának megfelelően kiváló minőségű sütemények, tányérdesszertek készülnek kiváló alapanyagokból; csúcsminőségű francia Valrhona csokoládét használnak, és elmondhatom nektek, mert megkóstoltam a Valrhona csokitortát, hogy az... az valami pazar.
A reggeli kínálat is nagyon meggyőző, és egyáltalán nem megfizethetetlen; egy csésze kávé egy croissant-nal például 980 forint, ami szerintem abszolút jó, főleg, ha beleszámítom a környezetet.
Azoknak is szeretnének kedvezni, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy családostól beüljenek egyet sütizni - mert hát legyünk őszinték, bármennyire is remek az ár-érték arány, sokan akkor sem tudják megfizetni: elvitel esetén egy sütire 10, két sütire 20, háromra 30, négyre 40, és öt, vagy annál többre 50 százalék kedvezményt adnak.
Miután mindenki elfogyasztott egy tányérdesszertet (én a már említett fantasztikus Valrhona csokitortát), Kolonics Zoltán, a ház főcukrásza ismertette a sütemény-kínálatot, amelyet egy-két falatnyi adagokban kóstolhattunk meg. Sajnos, nem tudtam annyit, amennyit szerettem volna. Ott volt a az rengeteg fiomság - narancsos karamelltorta, Esterházy-torta, bazsalikomos citromtorta (döbbenetesen jó), macaronok, dobos torta, robbanócukros csokis kocka, és még sok minden, én pedig csak vártam és vártam, hogy múljon az idő, és legyen hely a gyomromban még néhány csábító falatnak. Nem lett.
Ennek ellenére azt mondhatom, hogy a Gerbeaud-nak részemről az a régi sérelem meg van bocsátva. A csorba ki van köszörülve. Biztos vagyok benne hogy ezzel a fiatalos lendülettel, a tradíciók és az innováció megfelelő ötvözésével az álom valóra válik, és a cukrászda neve ismét jól cseng - a hazai közönség számára is.
Legjobban persze a belvárosban szerettem csámborogni, csóró főiskolásként néha megengedtem magamnak egy kávét a Régiposta utcai McDonald'sban, és egyszer, egyetlen egyszer, hosszú fontolgatások és pénzszámlálgatás után beültem a Gerbeaud-ba. Mert hát az mégsem lehet, hogy egy ilyen nevezetes helyre nem megyek be. Kértem egy kávét, és kiválasztottam hozzá a vitrinből a legolcsóbb darab süteményt, ha jól emlékszem, sajtos roló volt. Egy nem túl barátságos néni hozta ki, akiből tömény megvetést éreztem felém áradni; a kávé rossz volt, a süti szinte ehetetlen, mindez csillagászati árakon. Ott és akkor lehúztam a rolót a Gerbeaud-nak, megfogadtam, én ide soha többé be nem teszem a lábam.
Azonban.A múlt héten kaptam egy kedves meghívót onnan, amelyben gasztrobloggerek számára szervezett sütibemutatóra hívtak. No, mondtam, legyen; most revansot veszek a Gerbeaud-n...
Tegnap este hat órára szólt az invitálás; kicsit korábban ott lődörögtem már a Vörösmarty téren, és elámultam, milyen gyönyörűen felújították az épületet.
Bent már gyülekeztek a bloggerek, jó volt ismét találkozni azokkal, akiket eddig is ismertem, és külön öröm volt számomra, hogy olyanokkal is megismerkedhettem, akiket eddig csak virtuálisan "láttam".
Pintér Katalin, a Gerbeaud ügyvezető igazgatója, és Niszkács Anna marketing menedzser üdvözölt bennünket, és ők ketten meséltek az intézmény múltjáról - nem elfedve az általam is említett fényesnek nem nevezhető időszakot -, és arról a filozófiáról, amely mentén halad a komplexum - mert már rég nemcsak cukrászda -, ami nagyon szimpatikus volt.
Mindketten nagyon hangsúlyozták, hogy bár szeretik a külföldi vendégeket, fő céljuk, hogy magyar törzsvendégkört tudhassanak maguk mellett, hiszen velük lesz teljessé Gerbeaud Emil öröksége. Ezért szerették volna megmutatni nekünk - és rajtunk keresztül nektek, kedves olvasók -, hogy a Gerbeaud-ba érdemes elmenni, az alapító Kugler Henrik víziójának megfelelően kiváló minőségű sütemények, tányérdesszertek készülnek kiváló alapanyagokból; csúcsminőségű francia Valrhona csokoládét használnak, és elmondhatom nektek, mert megkóstoltam a Valrhona csokitortát, hogy az... az valami pazar.
A reggeli kínálat is nagyon meggyőző, és egyáltalán nem megfizethetetlen; egy csésze kávé egy croissant-nal például 980 forint, ami szerintem abszolút jó, főleg, ha beleszámítom a környezetet.
Azoknak is szeretnének kedvezni, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy családostól beüljenek egyet sütizni - mert hát legyünk őszinték, bármennyire is remek az ár-érték arány, sokan akkor sem tudják megfizetni: elvitel esetén egy sütire 10, két sütire 20, háromra 30, négyre 40, és öt, vagy annál többre 50 százalék kedvezményt adnak.
Miután mindenki elfogyasztott egy tányérdesszertet (én a már említett fantasztikus Valrhona csokitortát), Kolonics Zoltán, a ház főcukrásza ismertette a sütemény-kínálatot, amelyet egy-két falatnyi adagokban kóstolhattunk meg. Sajnos, nem tudtam annyit, amennyit szerettem volna. Ott volt a az rengeteg fiomság - narancsos karamelltorta, Esterházy-torta, bazsalikomos citromtorta (döbbenetesen jó), macaronok, dobos torta, robbanócukros csokis kocka, és még sok minden, én pedig csak vártam és vártam, hogy múljon az idő, és legyen hely a gyomromban még néhány csábító falatnak. Nem lett.
Ennek ellenére azt mondhatom, hogy a Gerbeaud-nak részemről az a régi sérelem meg van bocsátva. A csorba ki van köszörülve. Biztos vagyok benne hogy ezzel a fiatalos lendülettel, a tradíciók és az innováció megfelelő ötvözésével az álom valóra válik, és a cukrászda neve ismét jól cseng - a hazai közönség számára is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
