Bálint: Oké anya, rögtön... (A telefonjába mélyed.)
Anya: Nem rögtön, hanem tényleg most, nézd meg, már szaglászik körbe, keresi a helyet.
Bence: Zsófi, most te viszed ki, az előbb én vittem!
Zsófi: Neeeem is igaz, én voltam vele utoljára, és anya, most voltunk kint az előbb. Vigye ki a Bálint.
Bálint: Oké, rögtön... (A telefonjába mélyed.)
Bence: Bálint, vidd már ki!
Bálint: Vidd ki te, ha annyira sürgős... (A telefonjába mélyed.)
Zsófi: Bálint, tényleg, most te jössz!
Bálint: Ne magyarázzál már nekem, majd mindjárt kiviszem.
Bence: Reggel is én vittem ki helyetted, és hol van a Nonó, ő miért nem tudja?
Anya: Oké. Akkor most valaki takarítsa fel.
bejegyzés
20 megjegyzés:
És valaki feltakarította vagy kezdődött elölről a "legutóbb én takarítottam, most te jössz" műsor? Mert nálunk így szokott folytatódni:)
...a telefon a legijesztobb a tortenetben...
Tipikus... :-))) Erre mondta Ellie a Jégkorszak3.-ban, hogy: "A neheze mindig a nőkre marad..." (Láttátok?)
A takarításnál már meg vannak szeppenve...
Eszter, ez nem jelenti azt, hogy folyton! Csak épp akkor. Ne következtessünk egyből a legrosszabbra, ez nagyon rosszul esik, kérem szépen.
Dominika, én már megfenyegették őket, hogy a kutya garanciális, megy vissza, ha nem gondoskodnak róla.
Megfenyegettem.
Én 9 a húgom 7 volt mikor kutyusunk lett. A húgom nagy nehezen akarta csak levinni a kutyulit, erre apánk a következőt találta ki: reggel mikor a húgom felkelt és enni akart, nem adtak neki és azt sem engedték, hogy pisilni menjen. Amikor ezen a húgom kiakadt és sírni kezdett, akkor csak annyit mondott az apánk, hogy a kutya is ugyanezt érzi. Többé nem volt gond a gond:)))))
Ó,te szegény anya!Harcolhatsz a gyerekekkel!!!!Bár biztosan ez is jó valamire....
Nálunk a lányunk könyörgött évekig egy kis Westiért.Beadtam a derekamat,rábeszéltem apánkat, a kutyus néhány év után rám maradt,mert a lányunk elköltözött tanulni.Puff.Most van egy kutyusom -is....
Ha megengeded és nem veszed rossz néven, állatvédőként adnék néhány tanácsot, talán segít. A kutya genetikailag úgy van kódolva, hogy falkában él. Ha bekerül egy családba, ott is a falkás életmódot próbálja "megvalósítani". Elengedhetetlenül szükséges számára egy falkavezér, akihez igazodhat, ha nincs ilyen, vagy gyenge, megpróbál ő vezető szerepbe kerülni és ez teljesen természetes - számára. Isten őrizzen viszont mindenkit attól, hogy egy családban a kutya vegye át az irányító szerepet! Ha azt akarod, hogy örömötök leljétek a kutyatartásban, sürgősen el kell dönteni, ki legyen a családból a falkavezér. Emberi nyelvre lefordítva, ez a családtag a kutya Gazdája. Ez lehet egy felnőtt, de akár valamelyik gyerek is, ám utóbbi esetben javallott, hogy 12 év fölötti legyen. Ha megvan A Gazda és az illető valamelyik gyerek a családból, neked egyetlen feladatod van: betartatni a gazdával a játékszabályokat. Vagyis a gazda feladata: etetni, itatni, pisiltetni, kakiltatni a kutyát és megtanítani a házirendre. Ez nem azt jelenti, hogy időnként más családtag nem veheti ki részét ezekből a "munkálatokból", de akkor is a gazda felelőssége. Ha van gazda, fel sem tevődhetnek olyan kérdések, mint amiket leírtál. Nekünk is volt kutyánk, hatvan kilós rottweilerrel éltünk együtt egy panellakásban nagy szeretetben és békességben. Azt sem felejtem el soha, mennyire sajnáltam a fiam, amikor egy alkalommal hajnali öt órakor kirángattam az ágyból, és a szakadó esőben kiküldtem a kutyájával az udvarra "vécézni". Akkoriban egy hivatásos kutyakiképző tanácsára tettem így, ma már tudom, helyesen cselekedtem. Több okból is: egyrészt a kutya rengeteg kedvességgel, szeretettel honorálta a következetességet és teljesen beilleszekedett a családba. Másrészt, a ma 28 éves fiam köszöni, hogy alkalma adódott 12 évesen leckéket venni egy kutya által felelősségtudatból. No, ezeket leírtam, mert személyes tapasztalatok, hátha segít. :) Kívánom, hogy kedves kiskutyátok családotok hasznos tagja legyen és sok örömötök leljétek benne! Mert egy kutya egyetlen dolgot sokkal jobban tud bármelyik embernél: feltétel nélkül szeretni.
Szerényen javasolnám a kutyasétáltatós beosztást és akkor mindenki tudja mikor soros. Csere csak ritkán és nagyon indokolt esetben.
Kutyával csak kutyanyelven lehet kommunikálni, emberi nyelven nem. A soros beosztásból csupán annyit értene, hogy most egyik "emberfióka" a falkavezér, most meg másik. Teljesen összezavarodna és magában eldöntené, senkire sem kell hallgatnia, mert a falkából (családból) senki nem annyira erős, hogy falkavezér legyen. Ezért legalább, amig megtanulja a házirendet és szobatiszta lesz, egy embernek kell foglalkozni vele. De erről vannak nagyon jó szakkönyvek is.
Alíz, köszönöm a hasznos tanácsot; a kutya szerintem engem érez falkavezérnek, én vittem ki legtöbbször, illetve, amikor a gyerekek iskolában vannak, persze, hogy én vagyok vele, én adok neki enni, utánam jön, rám hallgat leginkább... ezek szerint máris rám maradt??? Ajjaj...:)
Akkor valószínűleg fel kell vállalnom.
Móni, szívesen és ezek szerint: Igen. :)) Ha ő már téged kiválasztott, akkor vállalnod kell. :) Jó lenne viszont, ha felvennétek a kapcsolatot egy kutyakiképzővel, nagyon sok hasznos tanáccsal segíthetne. Bizonyára van a közeletekben kutyaiskola, ott kell érdeklődni.
Móni, mi egyszerre lettünk kutyások. Szimbát dec. 27-én hoztuk haza, ő egy most 9 hetes labrador fiú.
Szintén 4 gyermekünk van, Vivien lányunk a legidősebb, 10 éves, hivatalosan övé a kutyus. A napi 3 etetés abszolút az ő feladata (reggel fél 7, 13 és 19 óra körül), valamint legtöbbször ő viszi ki a műhelyből az udvarra. Ezekhez ragaszkodunk, és tényleg úgy néz ki, hogy Szimba is nagyon ragaszkodik már Vivienhez! Szívesen játszik bármelyikünkkel, mert nyilván mindenki megy ki hozzá, de ha babusgatásra van szüksége, ha biztonságot keres, ha meg szeretne nyugodni, Vivienhez baktat rögtön.
Az oltási könyvbe is Vivi nevét írtuk be gazdinak, ettől nagyon büszke lett a csajszi és azt hiszem, erősödött benne az, hogy dolga van a blökivel.
További jó kutyázást kívánok! Édes nagyon Bogyó! :)
Hová lett, amit írtam?? Brühühü...
Jajj, hova...?:(
Ildi_ko, ez nagyon jó:)) Úgy látom, többen lettünk pont egyszerre kutyások, pl. még Virág, innen a Gyereketetőből. Majd cserélhetünk tapasztalatokat!:)
Móni, a másik posztodhoz is írtam, eskü alatt állíthatom, megjelent, és most nincs sehol.
Azt írtam egyébként ide, hogy Alíz tanácsai nagyon tetszenek, ezek mentén neveljük mi is Vacakot.
Nálunk ÉN vagyok a gazdija, ÉN vállaltam a kutyát. A gyerekeknek megengedem, hogy segítsenek a nevelésében, gondozásában. Így a gyerekek számára egy vonzó feladat, nem pedig egy kényszerű keserűség lett a pisiltetés, etetés, egyebek.
Csodálkozik is mindenki, hogy én akartam a kutyát, általában azt hiszik, hogy a gyerekek kapták. De azt hiszem, ők még nem tudnak ebben felelős döntést hozni.
Én viszont tudok nekik egy mintát, példát adni arra, hogyan kell helytállni, döntést hozni, és a következményeket vállalni.
Egy köynvet is ajánlottam, nekem is a blogon ajánlotta egy olvasóm: Korom Gábor: Neked ugatok. Nagyon jó könyv!
Köszi, Virág, meg fogom nézni!
Megjegyzés küldése